Az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulóján nemcsak a holokauszt áldozataira emlékezünk, hanem a náci bűnösök, például Adolf Eichmann felelősségre vonására is. Eichmann története és pere a gonoszság következményeinek örök figyelmeztetése marad.

Nyolc évtizeddel ezelőtt Eisenhower tábornok azt mondta a katonáinak, hogy rögzítsenek és gyűjtsenek össze mindent, ami bizonyítja a nácik bűneit, mert eljön majd az a nap, amikor letagadják mindazt, ami megtörtént. Nem kellett sokáig várnunk jóslata beteljesedésére: ez a nap nemhogy eljött, de az antiszemitizmus szörnye napjainkban egyre fenyegetőbben ölt testet…

1945. január 27-én szabadították fel a Vörös Hadsereg katonái az auschwitzi haláltábort. Bár Auschwitz-Birkenau lágerén kívül számos más munka- és haláltábor működött, méreténél és a benne könyörtelenül működő gyilkológépezetnél fogva az auschwitzi megsemmisítő tábor az egész holokauszt szimbólumává vált. Az ENSZ Közgyűlése húsz éve, 2005-ben nyilvánította január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává. A közgyűlési határozat értelmében az ENSZ tagállamainak ezen a napon kötelessége megemlékeznie e napon a holokauszt áldozatairól, és általánosságban véve kötelesek arra is, hogy oktatási programokkal igyekezzenek biztosítani, hogy soha ne ismétlődhessen meg a nácik által véghez vitt népirtás.

A háború végeztével azonnal megkezdődött a bűnösök felkutatása. Az élve elfogott és elítélt főbűnösök között kiemelt helyen szerepel Adolf Eichmann, a „Birodalom hóhéra”, a „végső megoldás” egyik kitervelője, aki 1944-ben mindössze öt hét leforgása alatt küldte a pusztulásba szinte a teljes magyarországi zsidóságot. Kalandos elfogása, az ezt követően Izraelben lefolytatott pere, végül pedig a kivégzése sokak előtt ismert történet.

Adolf Eichmann rettegett a megtorlástól

A második világháború vége után, Hitler bukását követően, Adolf Eichmann rettegni kezdett a megtorlástól. Eleinte Németországban bujkált, ahol hamis papírokkal próbált elrejtőzni. Amikor azonban úgy érezte, hogy a hatóságok köre szorul körülötte, menekülni kényszerült. Más náci bűnösökhöz hasonlóan, Olaszországon keresztül próbált eljutni egy biztonságosabb helyre. Végül Dél-Amerikába menekült, hogy elkerülje az igazságszolgáltatást. Családja Argentínában csatlakozott hozzá, és másfél évtizeden át zavartalanul éltek ott.

Eichmann elfogására 1960 májusában került sor, majd Izraelbe szállították és a fiatal zsidó államban állították bíróság elé. Kilenc hónapig folytak a kihallgatások. Eichmann sosem tanúsított megbánást, és mindvégig azzal védekezett, hogy parancsra cselekedett. A bíróság végül kötél általi halálra ítélte a véreskezű gyilkost. Az ítéletet nem sokkal később végre is hajtották, fellebbezését és kegyelmi kérvényét a bíróság nem fogadta el. 1962. június elsején – valamivel éjfél után – a Harmadik Birodalom hóhérát néhány tisztviselő, négy újságíró és egy pap kíséretében akasztották fel a ramlei börtönben. A hóhér szerepét a börtönszolgálat egyik tagja, Salom Nagar töltötte be. Eichmann holttestét elégették, hamvait izraeli felségvizeken kívül szórták szét a Földközi-tengerben.

Elhunyt Salom Nagar, Adolf Eichmann hóhéra

Nagar Jemenben született 1938-ban. Az édesapjától elárvult, édesanyja által elhagyott fiú 14 éves korában jutott el Izraelbe. Katonai szolgálata után csatlakozott a börtönhatósághoz. Akkoriban, 1960-ban fogták el az izraeli titkosszolgálat, a Moszad emberei Buenos Airesben, és szállították őt Izraelbe.

Mivel a börtönökben szolgálatot teljesítő őrök többsége önmaga is holokauszt-túlélő volt vagy rokonai vesztek oda a holokauszt során, Dávid Ben-Gurion miniszterelnök elrendelte, hogy szfárádi, közel-keleti vagy észak-afrikai zsidók őrizzék Eichmannt. Nagar és 21 válogatott őr hat hónapon át őrizte Eichmannt az Izrael középső részén fekvő Ramle börtönében. Folyamatosan figyelték őt, nehogy öngyilkos lehessen, és megízlelték az ételét, nehogy megmérgezzék.

A történelem sötét fejezetének vége

A nyolc hónapon át húzódó per végén Eichmannt emberiségellenes bűntettekért, háborús bűnökért, a zsidóság ellen elkövetett bűnökért, valamint bűnszervezetben való tagságért kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet 1962. május 31-én éjfélkor hajtották végre a ramlei börtönben. Az akasztófa alatt megnyíló csapóajtó gombját Nagar nyomta meg. Jelen volt akkor is, amikor a külön erre a célra épített kályhában elégették Eichmann holttestét. Hamvait egy határőr hajóról szórták szét a Földközi-tengerben, Jafó partjaitól néhány kilométerre.

Nagar, miután nyugdíjba vonult a börtönszolgálattól, hentesként dolgozott. A Hevronhoz közeli Kirját Árbá alapítói közé tartozott. Későbbi éveiben vallásos életet kezdett élni, napjait házas férfiak tanulására szolgáló kolélban töltötte tóratanulással.

Gyermekei, tizenkét unokája és három dédunokája gyászolja.

 

A holokauszt nemzetközi emléknapja

A szovjet Vörös Hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel az auschwitzi koncentrációs tábort.

Megszakítás