Adolf Eichmann valamikor élet és halál ura volt – de leginkább a ha­lálé. 1944-ben mindössze 5 hét alatt, példátlan hatékonysággal küldte a pusztulásba a magyaror­szági zsidóság szinte teljes egészét. Azonban a 2. világháború vé­ge és Hitler bukása után a megtorlástól rettegő Eichmann ar­ra kényszerült, hogy hamis pa­pí­rokkal bujkáljon. Miután si­ke­re­sen megszabadult a hadifogság­ból, favágóként, majd egy csirkefarm dolgozójaként bujkált Né­metországban. Amikor úgy érezte, szorul körülötte a hurok, a nácik jól bevált útvonalán, Olaszországon keresztül menekült Dél-Amerikába egy katolikus pap se­gítségével. Úticélja Argentína volt, itt csatlakozott hozzá a felesége és három fia.

Eichmann nyomára a véletlen vezette a nácivadászokat: fia, Karl történetesen egy holokauszt-túlélő lányának kezdett el udvarolni. Az édesapa, amikor rájött, ki lehet a fiú valójában, értesítette a nürnbergi bíróságot. Ezzel párhuzamosan a leghíresebb nácivadász, Shimon Wiesenthal egy gyászjelentés segítségével bukkant az Eichmann család nyomára. Isser Herrel, a Moszad vezetője azonnal lecsapott a lehetőségre. Harminc ügynököt állított rá az ügyre – sokan közülük maguk is a Holokauszt túlélői voltak.

Az izraeli kormány döntése hamar megszületett: Eichmannt – személyazonosságának igazolása után – el kell fogni, kicsempészni a nácikat előszere­tet­tel befogadó Argentínából és Izraelben bíróság elé állítani. Az alaposan előkészített tervet végül 1960. május 11-én hajtották végre. A hazafelé tartó Eichmannt a sötét utcán egy autóba tuszkolták, egy biztonságos házba vitték, ahol hamarosan beismerte, ki is ő valójában. Innen elkábítva szállították tovább Izraelbe, ahol bíróság elé állították, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.

1960. május 11. a zsidó naptár szerinti ijár hó 14-re esett. Ez a nap Peszách Séni, a második Peszách néven ismert. Ezt a napot az Örökkévaló azért adta a zsidó népnek, hogy azok, akik nem tudtak Peszáchkor áldozatot bemutatni a Szentélyben, mert tisztátalanok voltak, megtehessék. Peszách Séni azt tanítja nekünk, hogy mindig van második esély kijavítani a hibáinkat vagy pótolni a mulasztásunkat. Éppen úgy, ahogy volt második esély elfogni Adolf Eichmannt.