Így olvassuk a Smá imában (itt olvashat részletesen róla): vesinántám levánéchá – és meséld el fiaidnak. Ebből a mondatból tudjuk, hogy az apák számára micva, parancsolat, hogy fiaikat tórára (tágabb értelemben a zsidó hagyományra) tanítsák. A zsidóságot a könyv népének is nevezik, és a Talmudban azt olvassuk, hogy a világ a gyerekek tóratanulásának érdemében létezik. A chinuch, vagyis oktatás micváját tekintjük át.
Az oktatás a zsidóságban mindig is kiemelkedő jelentőséggel bírt. Ősapáink és népünk nagyjai, például Ávráhám és Mózes mind tanítók is voltak, akik az Örökkévaló Nevét hirdették. A zsidóságot a kezdetektől fogva nagyon sokáig többek között az is megkülönböztette más, környező népektől, hogy vallási kötelezettséggé tette a gyerekek oktatását. Olyannyira, hogy a világ első, szervezett közoktatási rendszerét a zsidók alkották meg a Szentély pusztulását (i. sz. 70) megelőző évszázadban.
A Talmud (Bává Bátrá 21a) elmeséli, hogy korábban csak azok tanultak, akiknek volt apja, és tudta őket tanítani. Ezután Jeruzsálemben iskolát alapítottak, és oda jártak azok, akiknek volt apja, de nem tudta őket tanítani, majd pedig minden egyes régió egy-egy városában alapítottak ilyen intézményeket. Ide 16-17 éves fiatalok jártak, de ők gyakran fellázadtak a tanáraik ellen, és elmentek. Ekkor jött Jehosua ben Gamla, a II. Szentély korának egyik legutolsó kohén gádolja (főpap), aki i. sz. 65-ben elrendelte, hogy minden egyes megye minden egyes városában legyenek tanárok, és hozzájuk vigyenek tanulni minden 6-7 éves gyereket. Majd a bölcsek megalkották a tananyagot is (a Tóra és más bibliai könyvek mellett), nehogy elfelejtődjön a Tóra Izrael népe között. Ennek köszönhetően a zsidók közt kiemelkedően magas volt az olvasni tudók száma, ám nemcsak olvasni kellett tudni, hanem a szövegeket memorizálni is, és így biztosították, hogy a Tóra ne felejtődjön el. A Misna tanulmányozásával és magyarázatával jött létre a Gemárá, és ez a két szöveg, rabbik nemzedékeinek párbeszéde alkotja a Talmudot, mely a mai napig a magasabb zsidó tanulmányok alapja.
A gyerekeknek (mely alatt a zsidó jog szerint a 13 évnél fiatalabb fiúkat és a 12 évnél fiatalabb lányokat értjük) nem kötelező betartaniuk a micvákat, ám a szülők számára parancsolat gyermekeik oktatása, a chinuch. Ez alatt azt értjük, hogy a szülők a parancsolatok betartására és a Tóra által tiltott cselekedetektől való tartózkodásra oktatják gyermekeiket. Az oktatás akkor kezdődik minden egyes micva esetében, amikor a gyermek ha meg nem is érti, hogy mit miért teszünk, már képes azt betartani. Hároméves kortól a gyerekek például általában el tudnak már mondani rövid áldásokat, a kisfiúk képesek a cicesz és a kipa viselésére, a kislányok pedig – természetesen édesanyjuk segítségével – gyertyát tudnak gyújtani.
A szülők kötelessége, hogy gyermekeiket Tórára tanítsák, illetve biztosítsák, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek már születésüktől kezdve. Minden gyermeket a saját szintjén, értelmének és lehetőségeinek megfelelően kell tanítani. Jochánán ben Zákáj rabbi, az egyik legnagyobb misnai bölcs egyszer azt mondta Jehosuá ben Chánánjá rabbinak: „boldog az, aki világra hozta” (Pirké Ávot 2:9). Bölcseink úgy magyarázzák: mivel érdemelte ki a rabbi anyja ezt a dicséretet? Azzal, hogy csecsemőkorában soha nem vitte el a bölcsőjét a tanházból.
A Tóra törvényei szerint működő otthonban a kisgyermekek könnyedén elsajátítják a zsidó értékeket és erkölcsi alapvetéseket. Az éppen beszélni kezdő kisgyermeknek megtanítják a Smá Jiszráel ima kezdőszavait, valamint olyan rövid tórai mondatokat, mint a Torá civá kezdetű részlet: Tórát adott nekünk Mózes, örökségül Jáákov gyülekezetének. Igaz, hogy nem érti meg az értelmüket, de elültetjük benne a Tóra iránti szeretetet és tiszteletet. Ahogy a gyermek növekszik, egyre inkább intellektuális úton és tudatosan sajátítja el a tudnivalókat. Bölcseink szerint 6-7, más esetekben 9 éves kor körül jön el a „gil chinuch”, az oktatás életkora, amikor a gyermek már tökéletesen megérti a zsidó gyakorlatot, a tórai törvényeket, nemcsak utánozza szüleit. A lányok 12, a fiúk 13 évesen válnak a közösség teljes jogú tagjaivá, amikor minden parancsolatot be kell tartaniuk. Ezt a mérföldkövet szokás bár vagy bát micva ünnepséggel emlékezetessé tenni, ám a közösséghez tartozás és a Tóra megtartásának kötelezettsége nem ezen ünnepségektől, hanem az életkor betöltésétől függ.
A Lubavicsi Rebbe számára az oktatás mindig is elsődleges fontosságú volt. Számtalan alkalommal hangsúlyozta az oktatás kiemelkedő jelentőségét, és egész életművével ezen elv mellett tett hitet. Természetesen a tíz kezdő micvakampány között is szerepel, hogy minden zsidó gyermeknek zsidó oktatást kell kapnia, hogy megismerhesse zsidó gyökereit, felépíthesse zsidó identitását és elköteleződhessen a zsidó értékek és saját zsidó jövője mellett. A Rebbe számára világos volt, hogy az egészséges felnőtt élethez elengedhetetlen az a szilárd alap, melyet az oktatással – és nemcsak a tudás átadásával, hanem az alapvető erkölcsi értékek megtanulásával – kap meg az ember. Az oktatás a Rebbe számára nemcsak képességek, vagy tudás elsajátítását, hanem az élet megértését is jelentette. Általa megszentelhetjük Isten nevét, és magasabb szintre emelhetjük a világot. A Rebbe számára tehát az oktatás elsődleges célja a jellem építése, és ezen belül az erkölcsi és etikai értékek hangsúlyozása volt. Ennek érdekében számtalan oktatási intézményt alapított, Chábád-központok hálózatának kiépítésével ért el a világ legtávolabbi sarkaiba is, ifjúsági szervezetet hozott létre, táborokat, folyóiratokat, könyveket adott ki, és küldöttei a világ minden részére elviszik a zsidó oktatás fontosságának, az isteni erkölcs és értékrend üzenetét. Az oktatás terén elért eredményeinek elismeréseképpen az Egyesült Államokban a Rebbe születésének napját (niszán 11.) az oktatás és a tudás megosztásának napjává nevezték ki.
zsido.com