A leningrádi születésű New Yorkban élő jiddis költő, Yoel Matveyev, nem olyan régen a szentpétervári Orosz Nemzeti Könyvtárba látogatott, hogy ott szovjet-jiddis írók kéziratait böngéssze.
Keresgélés közben egyszer csak egy 36 oldalas kis füzet is a kezébe került, melynek fedőlapján annyi állt jiddisül: „jóskönyv”. A noteszben egy komplex módszer is van a jövőbelátásról, illetve a vége több alkímiai recepttel zárul.
Matveyev az élményeiről a Forward, eredetileg 1897-ben alapított újság online felületén számolt be.
A könyvecske első olvasója Matveyev volt, akinek az oldalakat magának kellett szétvágni, miután az ívek vágatlanul kerültek bekötésre és úgy tűnik, hogy a kiadása óta nem volt még olvasója. Miután óvatosan lapozhatóvá tette a könyvet, gondosan fotódokumentálta is azt.
A kiadványt 1870-ben vagy 1873-ban (a jiddis és az orosz címlapon szereplő évszámok ellentmondanak egymásnak) adta ki egy varsói nyomdász, Joseph Levinson. A könyv névtelenségbe burkolózott szerkesztője azt állítja, hogy a szöveg eredeti szerzője nem más, mint a híres középkori rabbi, az Egyiptomban született, majd Bagdadban működő Száádjá Gáon (Száádjá ben Joszef, 882–942) volt, ám ez meglehetősen valószínűtlen, hiszen Száádjá Gáon kifejezetten racionalista ember hírében állt, aki védelmezte a hagyományos judaizmust és határozottan ellenezte az asztrológiát és a jóslást is. A könyvecske szerkesztője talán azért tulajdoníthatta Száádjá Gáonnak a szerzőséget, mert több, jóslás témájú könyv íródott judeo-arabul, azon a nyelven, melyen a Száádjá Gáon is írt.
És mit mond tehát a hagyományos judaizmus a jóslásról? A Sulchán Áruch (Joré Deá 179:1.) a Tóra alapján egyértelműen megtiltja
„Ha te bemész az országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne tanulj cselekedni ama népek utálatai szerint. Ne találtassék benned, aki keresztülviszi fiát vagy leányát a tűzön, varázsló, időjós, kígyóigéző és kuruzsló; se bűvölő, se szellemidéző és jövendőmondó és aki kérdez a halottaktól. Mert az Örökkévaló utálata mindaz, aki ezt teszi és emez utálatok miatt űzi el az Örökkévaló, a te Istened azokat te előled. Tökéletes légy az Örökkévalóval, a te Isteneddel. Mert ezek a népek, melyeket te elfoglalsz, időjósokra és varázslókra hallgatnak, de neked nem így rendelte az Örökkévaló, a te Istened.” (5Mózes 13:9–14.)
Ettől függetlenül, egyes ezoterikusabb kabbalista értelmezések bizonyos jóslási módszereket nagyszerűnek, akár még szentnek is tartanak, habár figyelmeztetnek is arra a veszélyre, hogy az ember – az Örökkévaló mentsen tőle – valami bajt hoz a fejére használatával. Valójában viszont azt tapasztaljuk, hogy szinte minden kis stetlnek, vagyis kis zsidó falunak volt egy-egy jósa, még ha nem is egy különösebben misztikus értelembe vett varázslója.
A kabbala ellenére ez a kis könyv nem a magas szintű héber nyelvű rabbinikus irodalom szüleménye. Egyszerű jiddis nyelven íródott, és érezhető, hogy a kevésbé iskolázott zsidókat célozta meg.
A legtöbb zsidó jóslási módszer magában foglalja a geomanciát. Az ősi, klasszikus technikát, melyben a jós egy maréknyi kavicsot dob száraz homokra (esetleg egy botot döfköd a talajba), majd a lehullott kavicsok/pontok, igen bonyolult, különféle matematikai képleteken keresztül ad választ a jövőre vonatkozóan. A geomancia „zsidó változatában”, általában egy tintába mártott tollat és egy pergamen papírt használtak, amikor a jós csukott szemmel csepegtetett tintapettyeket a lapra. Matveyev egyébként maga is hallotta, hogy az egykori Szovjetunió területén lévő stetlökben is gyakorta voltak jóslással is foglalkozó öregek, akik például segítettek megtalálni egy-egy erdőben elkóborolt kecskét.
A varsói kiadvány is papírlapra csepegtetett tintapacák olvasásával foglalkozik, melyek megoldásához gazdagon illusztrált különböző szimbólumokkal teli táblázatok vannak.
A füzet egyébként mindenekelőtt elmagyarázza, hogy a jövőlátásához, a jósnak kizárólag tiszta céljai lehetnek, ahhoz pedig, hogy sikerüljön, egyfajta transzba kell esnie.
A könyvben 36 kérdés közül lehet válogatni, melyeket bolygókat, királyokat, vadállatokat, vagy éppen szárnyasokat ábrázoló táblázatok alapján lehet megfejteni. A legtöbb kérdés egyébként a családdal kapcsolatos aggodalmak feloldására szolgált, így például esküvőhöz, egészséghez és megélhetéshez köthető problémák szerepelnek itt, hogy a kérdező eladjon-e a lovai közül egyet, vagy éppen, hogy egy férj elhagyja-e a szeretőjét és visszatérjen-e végleg feleségéhez.
Ami különösen érdekes, hogy a szimbólumok között egyaránt található az antik és az arab világból. Feltűnik benne Kleopátra királynő és Ptolemaiosz király alakja, de oroszlánok, tevék, és az európai világból vett lények, mint a legendás egyszarvú, coboly, harkály, vagy kakukkmadár is mind megjelennek a jelekben.
És mit tudunk mi, a 21. század emberei kezdeni ezzel a jóskönyvvel?
Nos, elég sok mindent. Amellett, hogy értékes alkotás, gazdag forrása a folklór birodalmának, plusz még olyan régi jiddis szavakat és kifejezéseket is megismerhetünk, melyeket némi képzelőerővel újra lehet hasznosítani egy modernebb jelentéssel a még ma is beszélt jiddisben.
Utóbbi sem lenne már újdonság, gondoljunk csak Arun Viswanath 2020-ban megjelent Harry Potter fordítására, kinek komoly kutatásokat kellett folytatnia a témában, hogy megfelelő jiddis szavakat találjon a varázslóvilágra.
