Kéz a kézben címmel először jelent meg magyar nyelven a Brit Nemzetközösség két éve elhunyt főrabbijának, Lord Jonathan Sacks-nek könyve. A mű bemutatója alkalmából Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, Vizi E. Szilveszter az MTA volt elnöke és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija beszélgetett a könyvről, illetve a vallás és tudomány kapcsolatáról.

Rabbi Lord Jonathan Sacks (1948-2020), a két esztendeje elhunyt angol ortodox rabbi, teológus, filozófus és író, aki 1991 és 2003 között az egész Brit Nemzetközösség főrabbija volt, egy 2011-ben a The Times-ban, a hazájában megtartott Vallásközi hét kapcsán arról írt, hogy a vallások közötti bár a vita ősi idők óta létezett, de holokauszt árnyékában megszületett a zsidók és a keresztények között a tiszteletteljes beszélgetés is. Ennek gyümölcse volt az az „Istenség doktorátus” amelyet Canterbury akkori anglikán érseke, George Carey adományozott a számára 2001-ben.

Sacks rabbi a The Times-ban megjelent cikkében utalt arra, hogy a Bibliában „Sem Ábrahámnak, sem utódainak nincs parancsa arra, hogy térítsék meg a világot. Éppen ellenkezőleg, az a feladatuk, hogy mások legyenek. (…) Izrael Istene az egész emberiség Istene, de Izrael vallása nem az egész emberiség vallása.” Ennek szellemében íródott Sacks rabbi műve a Kéz a kézben is, amelynek magyar nyelvű kiadása most jelent meg a Könyv Népe Kiadó gondozásában. A kötetben azt taglalja, hogy a vallás és a tudomány az a két alapvető szempont, amely lehetővé teszi számunkra, hogy az univerzumot háromdimenziós mélységében lássuk.

A tudomány megtanít minket arra, hogy honnan jövünk. A vallás pedig megmagyarázza nekünk, miért vagyunk itt. A tudomány a magyarázat keresése. A vallás az értelem keresése. A természet megértéséhez tudományos magyarázatra van szükségünk értelemre az emberi viselkedés megértéséhez.

A Zsilip zsinagóga ismét zsúfolásig megtelt imatermében hárman: Köves Slomó az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija,  Erdő Péter bíboros, aki egyébiránt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja is, Vizi E. Szilveszter orvos, farmakológus, az MTA volt elnöke, arra vállalkoztak, hogy a könyv megjelenésének apropóján Sacks rabbi gondolataihoz hozzáfűzzék sajátjukat. Miként a vitavezető Réczei Tamás, a Firgun Zsidó Kulturális Alapítvány elnöke utalt rá, ebben a maga nemében páratlan beszélgetésben két istenhívő és egy olyan akadémikus cserélt eszmét, aki a tudományban hisz.

Vizi E. Szilveszter, aki megvallotta, hogy maga is vallását gyakorló katolikus, a tudomány szerepét akként határozta meg, hogy – hangsúlyozottan – a teremtett világ titkait igyekszik felderíteni. S eközben kell rádöbbennie a kicsinységünkre. Az igazság, amelynek a nyomára rábukkan csak részigazság, megfogalmazása szerint egy olyan gömb, amelynek csak a felszínén tudunk járni, s minél többet megismerünk ebből, annál jobban bővül ez a gömb, s megbizonyosodunk róla, hogy a megszerzett tudásunk milyen nagy mértékben korlátos. Ehhez csatlakozva Erdő Péter bíboros megemlítette, hogy akárcsak Sacks rabbi, mi Magyarországon is, amikor tudományról beszélünk, szinte mindig kizárólag csak a természettudományokra gondolunk. Pedig a tudomány ennél sokkalta szélesebb spektrumot fog át: igazolt eredmények rendszere, amely átfogja a szellem, a társadalom igazságainak rendszerét is. Mindezeknek a fel-, illetve megismerése az emberiség túlélését biztosítja. Egyetértett Sacks rabbinak azzal a teóriájával, hogy nem igaz, hogy ahol a tudomány véget ér, ott kezdődik a vallás. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem lehetséges mindenütt az értelmet keresni, hiszen akkor, maga az értelem léte kérdőjeleződne meg, ebben is rejlik a vallás ereje, igazsága. 

A felfoghatatlannak nincs szüksége Istenre – fogalmazott a vendéglátó Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija. Az ősrobbanás erre jó példa, hiszen az egy transzcendens történés lehetett, ami a tér és időfelettiségben fogható fel. S Isten éppen ezzel a transzcendens céllal teremtette meg a mi világunkat. Hiba lenne ugyanakkor a természettudományokat szembeállítani a vallással. Mert – s ez a lényeg! – mind a kettőnek más és más a nyelve és a célja is. Míg a tudomány a „hogyanokra”, a vallás sokkal inkább a „miértekre” keresi a választ, márpedig – magyarázta Köves rabbi, a kettő nem lehet meg egymás nélkül. E tekintetben a vallás nem ellensége, sokkal inkább párja a tudománynak. A Talmud történetei nem a szűken vett tudomány alkotóelemei – fűzte hozzá a rabbi, de tapasztalati anyaga, a kiteljesedő értelem folytán részeivé válhattak az egyes tudományágak kibontakozásának. Ennek kapcsán Erdő Péter bíboros megjegyezte. A Biblia, és a Talmud  hozzájárul a tudomány erkölcsiségéhez, mert erkölcs nélkül nincs tudomány.

Ezzel egyetértve Vizi E. Szilveszter megjegyezte: a tudománynak szabad teret kell adni, s az erkölcs ott jut elidegeníthetetlen szerephez, hogy az eredményeket csak pozitív célokra szabad felhasználni. S korántsem mellékes, a vallás utat mutat a közösségek megteremtéséhez, amelyeknek nélkül a tudományok sem létezhetnének. Erdő Péter biboros erre egy profán példát említett az 1930-as években a dohányzok meg sem kérdezték a közösség tagjait, hogy zavarja-e őket a “füstölés”, Manapság, miután a rákkeltő hatása már egyértelművé vált, az erkölcs megkívánja, hogy megkérdezzük embertársainkat, hogy zavarja-e őket, ha rágyújtunk, s általánossá vált, hogy zárt helyiségben ezt nem tesszük. Az erkölcs és a tudomány eredménye ilymódon tud egymásra lelni. 

Köves Slomó rabbi kitért a lélek szerepére is, a lélekére amely – a lubavicsi rebbék tanításai alapján – csak isteni eredetű lehet.

„Aki nem érti mi a lélek, az azt sem érti, hogy mi a különbség az udvaron rohangáló tyúk, s a tyúkhúsleves között.”

Az Isten ugyanakkor rejtőzködő, mégpedig bölcs rejtőzködő. S ez az egyik pont, ahol a zsidóság és a kereszténység találkozik. A Teremtés korántsem véletlen műve, Istennek terve volt és terve van vele. 

A beszélgetés legvitatottabb pontja a lélekvándorlás volt. A zsidók – vélekedett Köves rabbi – úgy hisznek benne, mint ahogy az egyik gyertyát a másikról gyújtjuk meg, így „öröklődnek” a múlt eredményei generációkon át. A kereszténység viszont ezt tagadja, egyszeri és megismételhetetlennek tartja a lelket – magyarázta Erdős bíboros. Ehhez Vizi E. Szilveszter a tudomány álláspontját fűzte hozzá, az egypetéjű ikrek génállománya teljesen azonos, ám mindegyikük lelke más és más.

A sok témát érintő beszélgetés, amelyet Sacks rabbi könyve ihletett ezen a ponton ért véget. A vitapartnerek nemcsak rendkívül hasznosnak ítélték ezt az eszmecserét, de a maga nemében sokszínűségét illetően csaknem egyedülállónak. Úgy hiszem a szép számmal megjelent közönség is hasonlóan vélekedett remélve, hogy a beszélgetésnek lesz folytatása.

Fotó: Demecs Zsolt