A török pasa és a hevroni zsidók

Egyszer Izraelben a törökök uralkodtak. Úgy nevezték őket, hogy ottománok. Török pasa volt a gazdája a legszebb városoknak, réteknek, ligeteknek. Török pasa uralkodott az Izraelben lakó zsidók fölött is, és bizony sokszor nem kímélte őket: kegyetlenül elvette minden pénzüket, vagy börtönbe záratta őket, ha úgy hozta a kedve. Nem volt ez másként Hevron városában sem, ahol az ősapák és ősanyák örök nyughelye, a Máchpéla-barlang található.

Történt egyszer, hogy két zsidó férfi érkezett küldöttségbe Hevron városának zsidó közösségéhez Jeruzsálemből, hogy pénzt kérjenek tőlük. Zsidó testvéreiket, mint mondták, rabszolgaként tartják fogva, a pénzre azért van szükségük, hogy kiválthassák őket a török pasa kegyetlen börtönéből. Ötezer piaszterre volt szükségük, ám a hevroni közösség vezetőinek nem fűlött a foguk a pénz összegyűjtéséhez, és azt mondták a jeruzsálemieknek, hogy micva ide, fogságba esettek kiváltása oda, az adományozás otthon kezdődik, úgyhogy ők inkább a szegény hevroni zsidóknak adják az ötezer piasztert. Ha marad belőle valami, azt vihetik Jeruzsálembe. A jeruzsálemi férfiak azonban nem tágítottak, és megfenyegették a hevroni zsidókat: ha nem adják nekik oda a kért pénzt, az Örökkévaló mutatja majd meg nekik, hogy milyen fontos micva kiváltani a fogva tartottakat. A hevroni vezetők azonban hajthatatlanok voltak, végül a küldöttek üres kézzel távoztak.

Nem sokkal ez után új ura lett Hevron városának, egy kapzsi pasa, aki ráadásul a zsidókat is gyűlölte. Egy napon elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra földönfutóvá teszi városa zsidó lakosait. Közölte velük, hogy egy hónapon belül ötvenezer piasztert kell neki fizetniük. Ha nem sikerül teljesíteniük a pasa parancsát, a vezetők az életükkel fizetnek, a többi zsidót pedig eladják rabszolgának. A biztonság kedvéért rögtön láncra is veretett néhány rabbit.

A rabbik most már szívesen kifizették volna az ötezer piasztert jeruzsálemi testvéreiknek, de már késő volt, a kegyetlen pasa tízszeres adót rótt rájuk. Hiába böjtöltek és imádkoztak, a nap, amelyen át kellett adniuk a pénzt, egyre közeledett. Elhatározták, hogy a hevroni Máchpéla-barlangban nyugvó ősatyákhoz fordulnak, hogy járjanak közben az Örökkévalónál az érdekükben. Szépen fel is írták a kérvényüket egy pergamenre, ám nem tudták, hogyan juttathatnák azt a sírokhoz. A barlang ugyanis, mint minden más a városban, a törökökhöz tartozott, akik a zsidókat nem engedték be az épületbe. Egy szép summa fejében azonban az egyik őr hajlandó volt egy kis, padlóba vájt nyíláson keresztül a sírok mellé dobni a pergament.

A határidőt megelőző éjszakán a pasa szemét elkerülte az álom. Amint ilyenkor szokta, elővette kincses ládikáját, és boldogan rakosgatta az aranyakat, egyiket a másik után. „Pontosan ötvenezer piaszter” – gondolta. „És holnap még ugyanennyi üti a markomat!” Most már semmi sem zavarhatta meg az álmát, a pénzt szépen visszatette a ládába, a kulcsot a feje alá helyezte, és békésen elaludt. Egyszer csak furcsa dolog történt: három vénember lépett be a szobájába. „Add nekünk az ötvenezer piaszteredet, ha kedves az életed”- mondták. A pasa félelemtől remegve adta át a pénzt, a férfiak eltűntek, ő pedig mély álomba merült.

Ezen az éjszakán a zsidó közösség tagjai sem aludtak: mindannyian a tanházban virrasztottak és fáradhatatlanul imádkoztak egész éjjel. Reggel a pasa katonái körében jelent meg a zsinagóga épülete előtt. A katonák dörömbölni kezdtek a kapun, „Nyissatok ajtót a pasának!” – ordították. Ahogy a sámesz remegő térdekkel elindult, hogy teljesítse a felszólítást, legnagyobb megrökönyödésére egy teli zsák pénzt talált a bejárat előtti kézmosó medencében. Felkapta a nehéz zsákot, és lélekszakadva futott vissza vele a rabbikhoz, majd megint a kapuhoz, hogy beengedje a türelmetlenül dörömbölő pasát és testőreit.

„Itt a pénze” – állt a pasa elé a közösség legfőbb vezetője, határozott mozdulattal a kezébe nyomva a pénzzel tömött zsákot. A pasa nem akart hinni a szemének: hiszen ez az ő tulajdon zsákja! – „Hogyan jutottatok ehhez?” – kérdezte fenyegető hangon. Ahogy kimondta a kérdést, már ő maga is tudta a választ: a három vénember, nem lehetett más! Biztosan ők hozták el a zsidóknak a pénzt. Lassan, félelemtől remegve azt mondta: „Ne szóljatok semmit, tudom a választ. Szent atyáitok: Ávráhám, Jicchák és Jáákov jelentek meg nekem az éjjel, és vitték el tőlem a zsákot, hogy nektek adhassák. Nem alszik Izrael Őrzője! Kérlek, vegyétek magatokhoz a pénzt, és bocsássatok meg nekem a kapzsiságomért és a gonoszságomért! Imádkozzatok értem, és esküszöm: soha többet nem próbálok ártani nektek.”

Így menekültek meg a hevroni zsidók a gonosz és pénzéhes török pasa elől.