Régészeti szenzációkánt tálaltak izraeli lapok az Arieli Egyetem kutatóinak azon kutatási eredményét, mely szerint a Júdeai-sivatagban korábban feltárt, kétezer évnél is régebbi tfilinek (imaszíjak) dobozai csupán a készítésük óta eltelt hosszú idő miatt feketedtek meg és eredetileg nem volt rajtuk semmilyen festés. Mivel manapság sehol sem látni olyan tfilint, melynek csak a szíjai lennének feketék, a tudósok levonták a következtetést, hogy egykor más vallási szabályok voltak érvényben és a háláchá, a zsidó jog folyamatos változása természetes folyamat.
Jonátán Adler professzor a következőt jelentette be:
„Ez az első alkalom, hogy tudományos módszerekkel vizsgáltuk a tfilinek színét. Egyes esetekben a tfilin megőrizte a bőr eredeti, barna színét, máskor egészen sötét színűek. Korábban azt gondoltuk, hogy ez festés eredménye, s így teljesítették azt az előírást, mely szerint a tfilin dobozainak feketének kell lenniük. Vizsgálataink azonban kimutatták, hogy a bőr sötét színe nem festés, hanem természetes folyamat eredménye.
Úgy tűnik, hogy eleinte nem volt vallási jelentősége a tfilin színének és csak a későbbiekben döntöttek úgy a rabbik, hogy feketére kell festeni… Sokan azt gondolják, hogy a zsidó jog statikus és nem fejlődik, de a kutatási eredményeink ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak”.
Az izraeli média különböző felületein olyan, a különböző reform irányzatokat támogató vagy csupán a hagyományos zsidó felfogással szemben álló vélemények jelentek meg, melyek a festetlen tfilindobozokra hivatkozva igyekeztek bizonyítani, hogy a zsidóságban semmi sincs kőbe vésve, minden viszonylagos és minden változik, ezért a zsidó jövő a progresszív mozgalmak és nem a rugalmatlan ortodoxia kezében van. Amellett, hogy naiv és hamis az a feltételezés, hogy „régen minden jobb volt”, azaz őseink mindig és mindenhol az autentikus zsidó utat követték, a zsidó jog forrásaiból is egyértelműen kiderül, hogy egy festetlen dobozzal bíró tfilin nagyon is kóser és mindig is az volt. Igaz, érdemes törekedni arra, hogy a dobozok is feketék legyenek, ám nem azért, mert a festés hiánya bármit is levonna a tfilin használhatóságából, hanem esztétikai okok miatt. A micvákat ugyanis érdemes minél szebben megtartani.
A zsidó történelem során megannyiszor népszerűvé váltak olyan irányzatok, melyek letértek a Tóra hagyományos értelmezésének útjáról. Abban a korban (mintegy kétezer évvel ezelőtt) és azon a helyszínen (egy aszkétikus zsidó szektának otthont adó Kumránban, a Holt-tenger északnyugati partvidékén), ahol a leleteket találták, nagyon is népszerűek voltak a különféle eretnek csoportok, elég csak arra a közösségre gondolni, mely később világvallássá terebélyesedett. A későbbiekben is előfordult, hogy bizonyos földrajzi területen egy-egy, a rabbinikus zsidóságot megkérdőjelező irányzat vált dominánssá, legyen szó akár Jeruzsálemről is, ahol mintegy ezer évvel ezelőtt egy ideig a karaita közösség tagjai voltak többségben. Az tehát, hogy egy régészeti ásatás során milyen vallási funkciót betöltő tárgyra lelnek, még nem bizonyítja azt, hogy hamis lenne a velünk élő hagyomány. Az első Szentély idejéből például rendkívül sok apró istenszobor került elő zsidó települések romjai közül, ám ez nem azt jelenti, hogy a bálványimádás tilalma valamilyen újítás lenne, mely csak utólag került a Tízparancsolatba. Sokkal inkább arra utal, hogy eleink gyakran átvették a környező népek szokásait, amiért eleget ostorozták őket a kor prófétái.
Bár való igaz, hogy napjainkban minden egyes tfilin teljes egészében fekete színben pompázik, a szíjak és a dobozok egyaránt, ám ha megvizsgáljuk a zsidó jog forrásait, kiderül, hogy csupán a szíjak fekete színe kötelező előírás, ami a hagyomány szerint egészen a tóraadásig vezethető vissza, a dobozok befestése pedig csupán egy szép szokás.
Az első teljes törvénykódexet összeállító rabbi, a nyolcszáz évvel ezelőtt élt Rámbám (Maimonidész) a következő írja (Misne Torá: A tfilin, a mezuza és a tóratekercs törvényei 3:14):
„A tfilin szíjainak külső felszínének feketének kell lennie, a karon és a fejen egyaránt. Ezt a törvényt Mózes kapta a Színáj-hegyen … Szép, hogyha az egész tfilin fekete, a szíjak és a dobozok is teljesen”.
Ebből látjuk, hogy kizárólag a szíjak esetében írja elő a zsidó jog a fekete színt, a dobozok nem igényelnek festést, noha az szebbé teszi őket.
A XVI. században a Cfáton alkotó Joszef Káro rabbi által összeállított törvénykódexben, a Sulchán Áruchban (Orách Chájim 32:40) így áll: „Micva, hogy a dobozok feketék legyenek”. Más szóval nem kötelező, de dicséretes, ha a szíjakhoz hasonlóan a dobozok is feketére vannak festve. A Sulchán Áruchot magyarázó Misna Brura (32:184), melyet a radini Cháfec Chájim írt és napjainkban a legelterjedtebb törvénymagyarázó kézikönyv, szintén így értelmezi a „micva” kifejezést: „Ez azt jelenti, hogy ha nem fekete [a doboz], az nem teszi alkalmatlanná [a tfilint]”. Ezt követően megnevez olyan bölcseket (pl. a Vilnai Gáont), akik szerint elvárás, hogy fekete legyen a doboz is, ám végül úgy határoz, hogy ha valaki olyan tfilinhez jut, melynek doboza nem fekete, akkor támaszkodhat a megengedőbb véleményre.
Hasonló végeredményre jut a XIX. században élt Jechiél Michel Epstein rabbi, Áruch Hásulchán című átfogó törvénymagyarázatában (Orách Chájim 32): „A dobozok fekete színéről nem áll semmi a Talmudban, csak a szíjakról írja, hogy a Mózesnek a Színáj-hegyen adott törvény értelmében feketének kell lenniük. … Joszef Káro rabbi szerint micva, hogy a dobozok feketék legyenek, de csak ennyit ír. A micva szó alatt azt érti, hogy »ez az Istenem, akit dicsőítek« [ezzel a tórai idézetre hivatkoznak a zsidó jogban, amikor egy parancsolat szebb, igényesebb betartását ajánlják], tehát jó cselekedet így tenni, de nem kötelező. Az alapvető szokás az, hogy feketére festjük a dobozokat, de ha idővel kissé megfakulnak, azért használhatók. Ha van szófer a közelben, adja oda neki, hogy feketére fesse, de ha nincs, az nem teszi alkalmatlanná [a tfilint]”.
A Chábád irányzatot megalapító Álter Rebbe által írt Sulchán Áruch Háráv két helyen foglalkozik e témával. Először (32:60) Joszef Káróhóz hasonlóan fogalmaz:
„Micva, hogy a dobozok feketék legyenek, mint a szíjak. Azonban ameddig a szíjak [fekete színe] a Színáj-hegyről és Mózestől származó előírás, addig a dobozoké nem. Ezzel együtt úgy helyes, ha a tfilin teljesen fekete”.
Később (33:4) így folytatja:
„Mózes a Színáj-hegyen kapta meg az előírást, hogy a szíjak külső fele fekete legyen … azonban a dobozoknak nem kell feketének lenniük, csupán a parancsolat szebbé tétele miatt [szokás befesteni], nem pedig azért, mert a Színáj-hegyről és Mózestől származó előírás lenne, ahogy fentebb áll”.
Mindezekből egyértelmű, hogy a tfilin dobozainak fekete színe sohasem volt kötelező erejű előírás, csupán ajánlás a micva esztétikus teljesítéséhez. Napjainkban természetes, hogy az egész tfilin fekete, ám a történelem korábbi időszakaiban, amikor nehezebben vagy költségesebben lehetett megfelelő festékhez vagy szakemberhez jutni, előfordult, hogy a tfilin dobozait festetlenül hagyták. Éppen, ahogyan az évezredekkel ezelőtt készített, régészeti ásatások során napvilágra került tfilinek esetében is. Eleink nem azért imádkoztak efféle tfilinben, mert akkoriban más lett volna a háláchá, hanem mert tudták, hogy ily módon is teljesíthető az előírás.