A születésnapunk a saját, személyes ros hásánánk

A Rebbe azt tanította, hogy a zsidó dátum szerinti születésnapunkat kell megtartanunk. Ez az a nap ugyanis, amikor Isten különleges erőt ad az ünneplőnek.

1901-ben, ádár hó 25-én (ebben az évben április 1.), egy szombati napon született a Lubavicshoz közeli Babinovicsban az áldott emlékű Chájá Muská rebecen, a Rebbe felesége.

A hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneerson rabbi és felesége, Nechama Dina rebecen második lánya, az ötödik rebbe unokája volt, akinek születésekor nagyapja ezt a táviratot küldte: „Mázál tov, gratulálok a lányotok születéséhez… Ha még nem neveztétek volna el, akkor jó lenne, ha a Chájá Muská nevet kapná, a Cemách Cedek [a harmadik rebbe] feleségének nevét.”

1988-ban, a rebecen születésének 87. évfordulóján, nagyjából egy hónappal a halála után hirdette meg a Rebbe a születésnap kampányát, hogy a zsidókat születésnapjuk héber dátum szerinti megünneplésére buzdítsa.

A zsidó hagyomány viszonylag keveset foglalkozik a születésnapok kérdésével. A legtöbb közösségben három éves korban vágják le a kisfiúk haját, ám az egyetlen, valós fordulópontot jelentő születésnap a lányoknál a 12., a fiúknál pedig a 13. – ettől a naptól fogva számítanak a közösség teljes jogú tagjának, akikre ugyanúgy vonatkoznak a micvák kötelezettségei, mint a mai fogalmaink szerint is felnőtt emberekre.

A Tórából tudjuk, hogy az első emberpárt a teremtés hatodik napján alkotta meg az Örökkévaló, és ezt a napot ünnepeljük meg ros hásánáként minden évben. Tudjuk, hogy Ávráhám nagy ünnepséget rendezett fia, Jicchák (Izsák) elválasztásának napján. Hogy ez a 2., vagy a 13. születésnapja volt-e, abban nem egyeznek meg a magyarázók, de abban igen, hogy születésnapi ünnepségről volt szó. Az első, néven nevezett születésnapi parti azonban nem ez volt, hanem később, Egyiptomban, Fáraó nagyszabású gálája, melynek során megemlékezett a tömlöcbe vetett főpohárnokról és fősütőmesterről, előbbit újra magához emelte, utóbbit elveszejtette…

Mózesről, a zsidó nép legnagyobb vezetőjéről tudjuk, hogy pontosan 120 évig élt, az emberi kor Isten által meghatározott legvégső határáig. Ezért kívánjuk a születésnapokon, hogy 120 évig éljen a felköszöntött. A hagyomány a messiás születésnapjáról is tud: azt mondják bölcseink, hogy pontosan a zsidó naptár legszomorúbb napján, áv hónap 9-én születik, a két Szentély lerombolásának és más, a néppel esett tragédiák emléknapján. A megváltó és vele együtt a megváltás lehetősége a pusztulás utáni pillanatból ered.

1967-76 között a Rebbe meghirdette tíz micvakampányát. Ezek olyan micvákra ösztönöznek, melyeknek betartása a legfontosabb a zsidók számára, pl. férfiaknak a tfilinrakás, nőknek a szombati gyertyagyújtás, vagy a házasság tisztaságának törvényei. A későbbi években a legalapvetőbb micvák kampányai időszakos, vagy egyszeri kampányokkal egészültek ki, ezek közé tartozik az 1988-ban meghirdetett születésnap kampány is.

A világban semmi sem történik véletlenül, vagy cél nélkül. Az ember világra jöttének is célja van, mivel mindannyian egy meghatározott feladattal születünk, melyet csak és kizárólag mi tudunk teljesíteni, azokkal az eszközökkel, személyiséggel, lehetőségekkel, melyeket az Örökkévaló a rendelkezésünkre bocsájtott – mondta a Rebbe. Az idő spirálisan halad előre, vagyis haladása során évente egyszer visszatér ugyanahhoz az eredőhöz, ahonnan bizonyos események spirituális energiája származott. Így van ez az ünnepek esetében is, ezért ünnepeljük azokat az év meghatározott napjain, és ez vonatkozik a születésnapokra is.

A Rebbe számtalanszor beszélt arról, hogy az embernek a zsidó dátum szerint számított születésnapját kell ünnepelnie. Ez az a nap ugyanis, amikor Isten különleges erőt ad az ünneplőnek, az ember saját, személyes ros hásánája. Jó, ha ezen a napon megáldunk másokat, mert áldásunknak – éppen a héber dátum szerinti születésnap spirituális energiái miatt – különleges ereje van. A Rebbe továbbá azt is mondta, hogy helyes, ha ezen a napon az ember egy kevés időt elkülönülve tölt, átgondolja az elmúlt évét és cselekedeteit, mérlegeli, hogy mi volt megfelelő, és hol kell még javítania. Emellett arra ösztönözte híveit, hogy ezen a napon minél több cedákát adjanak, imádkozzanak, igyekezzenek végigolvasni a Zsoltárok könyvét, tanulják meg és olvassák el az adott évre vonatkozó „személyes” zsoltárjukat (mindig eggyel nagyobb számú, mint ahányadik születésnapról szó van), tegyen fogadalmat az új évre, tanuljon és tanítson Tórát, mondjon sehechejánu áldást új gyümölcsre, és tartson családi, vagy baráti összejövetelt. Ez utóbbit jiddis szóval fárbrengennek nevezi a Rebbe, ezen az evés-ivás mellett fontos, hogy helyet kapjon a tóratanulás, illetve az, hogy az ünneplő nyilvánosan megfogadja, hogy mely micvákat tartja be szigorúbban a következő évben. Az is ösztönzendő, mondta a Rebbe, hogy a 13. életévüket betöltött fiúkat, illetve férfiakat a születésnapjukat megelőző szombaton felhívják a Tórához.

A Rebbe igen fontosnak tartotta a születésnap kampányt, és számos alkalommal beszélt, illetve írt ennek fontosságáról. Az általa az ünneplés részeként megkívánt lista hosszú és kimerítő, ám jó, ha az ember minél többet teljesít a felsoroltak közül, mert ezek által nyer spirituális energiát a következő évére, és hozhat áldást másokra is.

zsido.com