Ha tanulmányozzuk, olyan mintha felépítenénk.
A Szentély nem mindig Jeruzsálemben állt. A sátorszentély – a miskán, amelyet Mózes épített – a sivatagi vándorlás során kísérte a zsidó népet. Az Izraelbe való bevonulás után több helyen is felállították, egyebek közt Silóban, ahol több mint 300 éven át állt.
Az első Szentélyt Slomó (Salamon) király építette a jeruzsálemi Morijá-hegyen. A Szentély helyét, a Morija-hegyet Dávid király vásárolta meg egy Árávná nevű jevuszi férfitól, miután borzalmas járvány söpört végig a zsidó népen. Erről Sámuel próféta második könyve (24. fejezet) számol be. Isten parancsát követve Dávid megvásárolta Árávná szérűjét, oltárt épített, és áldozatot mutatott be. A járvány ezek után megszűnt. A Morijá-hegy, vagyis a Templom-hegy egyike annak a három szent helynek, amelyet őseink pénzért vásároltak meg, és így váltak a zsidó nép örökös birtokává (a másik kettő a hevroni Máchpéla-barlang és Sechem városában álló József sírjának területe). Az első Szentély (bájit rison) 410 éven állt fenn, mielőtt Nebukadnecár babilóniai uralkodó seregei a polgári időszámítás kezdetét megelőző 423-ban lerombolták.
A második Szentélyt (bájit seni) ugyanott építették fel, ahol az első állt, vagyis Jeruzsálemben, a Morija-hegyen. Felépítői a babilóni száműzetésből visszatérő Ezra és Nechemjá próféta, valamint a velük tartó zsidók voltak. Később, a polgári időszámítás kezdete előtti 19-ben Hordosz (Heródes) király építtette újjá (ebből a periódusból származik a mai napig álló külső támfal, a Siratófal), és a polgári időszámítás szerint 69-ben a római seregek lerombolták.
A harmadik Szentély a messiás eljövetelével épül majd fel, ugyanazon a helyen, ahol a másik kettő állt. Van olyan vélemény, hogy ezt az Örökkévaló maga építi majd fel, és soha senki nem fogja lerombolni, hanem örök időkig fog állni.
A jeruzsálemi Szentély kettős célt szolgált. Egyrészt spirituális hely volt, másrészt viszont ez volt az igencsak fizikai állatáldozatok helyszíne. Az Örökkévaló megparancsolta, hogy építsenek neki Szentélyt, hogy a nép között lakozhasson. A Sechiná, vagyis az isteni jelenlét a sátorszentélyen nyugodott a sivatagi vándorlás során, majd a Jeruzsálemben felépített kőszentélyekben. Bár a Szentély majdnem kétezer éve nem áll, maga a hely, a Szentély-hegy a mai napig szent, mivel az isteni jelenlét a pusztulást követően sem hagyta el. A hagyomány azt mondja, hogy a frigyláda nem veszett el, hanem a mai napig ott van, mélyen a hegy belsejében, egy külön a számára épített helyiségben.
A spirituális vonatkozások mellett azonban a Tóra jelentős része a Szentélyben bemutatandó különféle áldozatokkal foglalkozik. Ezek között volt ugyan lisztáldozat is, vagy az első termésből bemutatott bikurim, de a legtöbb állatáldozat volt: marha, bárány, kecske, galamb, melyeknek levágását és felhasználásának módját a Tóra hosszasan részletezi. Ebből tanulhatjuk, hogy a teljes élethez egyaránt szükség van a spiritualitásra és a fizikai valóságra.
A Szentélyben két áldozati oltár állt. A nagyobb, rézből készült oltáron mutatták be az állatáldozatokat, naponta sokat. A kisebb méretű, aranyból készült oltárt, mely a másik, udvaron álló áldozati oltárral szemben a Szentély épületén belül kapott helyet, csak füstölőszerekhez használták, itt a kohénok naponta kétszer mutattak be illatáldozatot.
Az állatáldozatok nyomán rengeteg piszok és szemét keletkezett a Szentély udvarán. A Szentély udvarán tiszta víz folyt keresztül. A forrásokból tudjuk, hogy a peszáchot megelőző délután, amikor minden zsidó család a Szentélybe özönlött, hogy bemutathassa a peszáchi bárányáldozatot, melyet azután a széder estén fogyasztottak el, a Szentély udvara olyan piszkos volt, hogy a patakot eltömítette a sok maradék. A felgyülemlő víz kiöntött és elárasztotta a Szentély udvarát. Amikor megnyitották az eltömődött részt, a víz elvitte a piszkot, és a Szentély udvarának padlózata ismét tiszta volt.
A fentiek mellett egyéb szerepeket is betöltött a Szentély. Volt benne például egy külön terem, a Liskát Hágázit (A kivágott kő terme), mely a Szánhedrin, a zsidó nép legfelsőbb bíróságának ülésterméül szolgált. A Szánhedrin 71 tagból állt. A terem különlegessége volt, hogy részben megszentelt, részben kevésbé szent részen állt a Szentélyen belül, mivel a legszentebb helyeken tilos leülni. Így lehetősége nyílt a Szánhedrin tagjainak arra, hogy leüljenek a terem egy bizonyos részén. Itt dőltek el gondos megvitatás után a zsidó törvények és hagyományok legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdései.
Érdekesség, hogy a Templom-hegyet folyamatosan, még békeidőben is őrizték 24 meghatározott őrhelyen az arra kijelölt lévik és kohénok. Még akkor is, mondja a Rámbám (Maimonidesz), ha nem fenyeget ellenség, vagy tolvaj, szükség van az őrzésre tiszteletből. „Mivel egy őrizetlen helyet nem lehet [presztízsében] összehasonlítani azzal a hellyel, amelyet őrök őriznek”. Olyan fontos volt ez, hogy ha egy őr véletlenül elbóbiskolt, az őrök felügyelője, akit a Templom-hegy emberének neveztek, megüthette őt, vagy akár ruhájának szélét is megperzselhette.
Bár mindaddig, amíg a Messiás el nem érkezik, nem épülhet fel a harmadik Szentély, az Örökkévaló azt mondta Jechezkél (Ezékiel) prófétának: „Ha valaki tanulmányozza a Tórában a Szentély felépítését, az olyan, mintha megépítené. Menj, és mondd meg a népnek, hogy tanulmányozzák a Szentély formáját. Jutalomképpen, mert tanulmányozták és foglalkoztak vele, úgy veszem, mintha valóban felépítették volna azt.” Adja az Örökkévaló, hogy mihamarabb elérkezzen a végső megváltás, és felépülhessen újra a Szentélyünk!
zsido.com
Forrás: chabad.org