A berdicsevi cádik, reb Jicchál Lévi rabbi híre nem ismerte az orosz cárság zord határait. Példás élete és csodatettei eljutottak a Kárpátok falvaiba és a Kaukázus sűrű erdeibe is, mindenhová, ahol csak jámbor zsidó élt.
Zsidók tömegei tartották úgy, hogy a berdicsevi Jicchák Lévi rabbi földöntúli erővel bír, aki minden erejével azon dolgozik, hogy Izrael népének szószólója legyen a mennyei bíróság előtt. Mert a berdicsevi rebbe nem csak hitte, hogy minden emberben ott van a jóság, de bele is látott a szívekbe.
Volt egyszer, hogy buzgó hívei szörnyülködve mesélték a rebbének, hogy kocsisa, Jankel a szent Smá imát mondta hangosan, miközben a nyikorgó szekér kerekeit zsírozta. A várt hatás viszont elmaradt, mert ahelyett, hogy reb Jicchák Lévi is elszörnyedt volna, mosolyogva az Égre tekintett és így szólt:
„Ó, drága Istenem, hát ki fogható a Te népedhez, Izraelhez? Íme, Uram, egy szegény, együgyű kocsis, a te legkisebb szolgád is szüntelenül csak Rád gondol. Még akkor is, amikor könyökig zsíros-olajos, a szekeret keni, még akkor is fönnön dicsőíti Nevedet, s hirdeti, hogy Egyetlenegy vagy!”
A vakbuzgók erre magukba szálltak. Végre fényesség világította meg elméjüket, mert rájöttek, hogy mit is jelent a Smá ima, milyen is ha valaki tiszta szívből szereti Istent…
| „Zsidó legendák – A caddik imája”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 30. szám, 9. oldala alapján. |
