A szabadságharcos ír, majd izraeli főrabbi

A zsidó naptár szerint támuz 19-én van a vallásos és szekuláris zsidó világban egyaránt elismert Herzog rabbi 64. jorcájtja. Az évforduló kapcsán a rabbi termékeny életéből idézünk.

Jicchák Eizik háLevi Herzog rabbi az orosz lengyelországi Łomżában született, Libá Mirjám és Joél Léb Herzog rabbi gyermekeként. 1898-ban családjával az Egyesült Királyságba költözött és Leedsben telepedtek le, ahol apja rabbi lett. 

Kezdeti iskolai tanulmányait nagyrészt édesapja irányításával végezte, – fantasztikus tórai tudásával már igen fiatalon kitűnt, hogy szó szerint tudta idézni Mózes öt könyvének bármelyik szakaszát, 16 éves korára pedig áttanulmányozta az egész Talmudot. A vallási tanulmányai után belevághatott a világi stúdiumokba is. Elvégezte a Sorbonne-t, majd később a londoni egyetemen doktori fokozatot is szerzett. Doktori disszertációja (amelyben kitalálta a héber „porphyrology” kifejezést) híressé tette a zsidó világban, a techelet újra felfedezésével foglalkozott, azon kékes árnyalatú festék eredetével, amelyet egykor a cicit rojtjainak hagyományos megszínezésénél is használtak.

1916-ban Belfastra választották rabbinak, 1919-től pedig dublini főrabbiként tevékenykedett. Kiválóan megtanult írül, s szószólója lett az ír függetlenségért vívott harcnak, miért sokan mint a „Sinn Féin rabbi”-t említik az 1905-ben megalakított ír nacionalista politikai párt után. 1922-ben ír főrabbinak választották.

A hírneves Ábrahám Jicchák Kook rabbi halálát követően az akkor angol gyarmatnak számító Palesztina askenáz főrabbi titulus betöltése kapcsán Kook rabbi egy közeli tanítványa, a neves jeruzsálemi Talmud-tudós, Já’ákov Mose Charlap rabbi és Herzog rabbi neve merült fel. 1936. december 1-jén az 1920-ban megalapított Vá’ád Leumi (Nemzeti Tanács) 70 tagú delegátusa ült össze Jeruzsálemben, hogy új askenáz főrabbit válasszanak, és a delegáció végül 37:31 szavazati aránnyal Herzog ír főrabbinak szavazott nagyobb bizalmat.

Herzog rabbi rövid időn belül Jeruzsálembe költözött és tevékenyen részt vett a jisuv – vagyis Izrael 1948-as megalakulása előtt a Szentföldön élő zsidó lakosság – angolellenes küzdelmében. De aktív politikai szerepet vállalt a Szentföldön kívül élő zsidók érdekében is, így például a Balti-Államok szovjet meghódítását követően a közbenjárására számos litván rabbi és jesivanövendék kapott kivándorlási engedélyt. A náci vészkorszak idején pedig mentőakciókat szervezett, hogy minél több zsidó kimenekülhessen a pokollá változtatott Európából.

A náci világégést követően felismerte, hogy zsidó gyermekek százai élhették túl a borzalmakat keresztény kolostorokban, viszont ha nem cselekednek időben, a származásukat eltitkolva átnevelik őket. A zsidó gyermekek lelkének megmentése érdekében Herzog rabbi találkozott a pápával is, aki félhivatalos segítséget ígért a gyermekmentésben, illetve megnyerte az ügynek Gasperi akkori olasz miniszterelnök támogatását is.

Halálakor az izraeli rabbinátus egy hétig tartó gyászt rendelt el a világ zsidósága körében. Temetése idején – melyen részt vett az ország teljes politikai vezetése – Izraelben teljes munkaszünetet rendeltek el. Jicchák Niszim akkori szefárd főrabbi egy rádióbeszédében a következőképpen méltatta az elhunytat:

„Izrael létének kormányosa, kinek halálával kialudt népünk nagy fáklyája”.

Rabbi Herzog leszármazottai továbbra is aktívak Izrael politikai életében. Fia, Chaim Herzog, Izraeli Védelmi Erők tábornoka volt, később Izrael nagyköveteként szolgált az ENSZ-nél, majd Izrael hatodik elnöke lett. Fia, Yaakov Herzog, Izrael kanadai nagykövete volt, majd a Miniszterelnöki Hivatal főtitkára lett. Elfogadta a Brit Közösség főrabbi tisztségét, de rossz egészségi állapota miatt soha nem vállalta ezt a szerepet.

Unokája, Isaac Herzog, Izrael elnöke. Korábban tagja volt a Kneszetnek, korábban lakás- és idegenforgalmi miniszter volt, majd jóléti miniszter, később pedig a Jewish Agency elnöke lett.

További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.