Svát hónap 13. napja Sterna Szárá (1860-1942) rebecen, az ötödik lubavicsi rebbe, Sálom Dovber rabbi (1860-1920) felesége halálának évfordulója. Cikkünkben rá emlékezünk.
Sterna Szárá és Sálom Dovber rabbi egyaránt 15 évesek voltak, amikor 1875-ben összeházasodtak. Ahogy az a haszid dinasztiákban gyakori, ők is rokonok, egész pontosan unokatestvérek voltak, mindketten a harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek (1789-1866) unokái voltak. Az esküvő után az ifjú férj apja, a negyedik rebbe, Smuel Schneersohn rabbi (1834-1882) otthonába költöztek.
A fiatal párról azt mesélik, hogy míg a rebbe házában mindenki magas, addig az újdonsült asszony meglehetősen alacsony volt. A rebbe megérezte, hogy menyét zavarja-e ez a tény, és azt mondta neki: „Nincs ok aggodalomra. A legalacsonyabb fák hozzák a legédesebb termést”. Valóban, Sterna Szárá rebecen lett a hatodik rebbe, Joszef Jicchák rabbi (1880-1950) édesanyja. Utóbbi halálának évfordulójáról szintén ezen a héten, svát hónap 10-én emlékeztünk meg.
És hogyan született meg a hatodik rebbe? Elmondja a következő történet
Sálom Dovber rabbi és Sterna Szárá házassága évekig gyermektelen maradt. A rebecent ez igencsak bántotta, rengeteget imádkozott és könyörgött az Örökkévalónak. Egy napon szokatlan álmot látott, amelyről később így írt:
„Szimchát Torákor, a kidus után a szobámba mentem. Arra gondoltam, hogy még mindig nem fogantam meg, hogy milyen magányos vagyok… Elöntöttek a keserű gondolatok, zokogni kezdtem, majd elaludtam. Álmomban egy zsidó ember jött oda hozzám és azt kérdezte: ’Miért sírsz, lányom?’ Mindent elmondtam neki, ami a szívemet nyomta. Azt felelte: ’Ne sírj. Megígérem, hogy egy éven belül gyermeked születik. Van azonban két feltételem: az egyik, hogy rögtön az ünnepet követően 18 rubelt kell adakoznod a saját pénzedből, a másik pedig az, hogy erről senkinek sem beszélhetsz.’ Miután ezt befejezte, az ember eltűnt, de azonnal vissza is tért két másik emberrel. Előttük is megismételte az ígéretét és a két feltételt, ők pedig beleegyeztek. Aztán mindhárman megáldottak és elmentek.
„Amikor elmeséltem a férjemnek az álmomat, ő továbbadta azt az apjának, a rebbe Máhárásnak [a negyedik lubavicsi rebbének]. A rebbe behívott és arra kért, hogy részletesen meséljem el neki az álmomat. Aztán arra kért, hogy írjam le, pontosan hogyan nézett ki a három ember, akiket láttam. Amikor ezzel végeztem, a rebbe Máhárás így szólt: ’Az első ember, akit láttál, az apám volt, a Cemách Cedek. A másik kettő a nagyapám, a Mitteler [középső, vagyis a második] Rebbe és a dédnagyapám az Álter Rebbe [a Chábád haszidizmus alapítója] volt.’
„Az ünnep után teljesítenem kellett a két feltételt… És még abban az évben (nagyjából tíz hónappal később), támuz hónap 12-én megszületett [egyetlen] fiunk, Joszef Jicchák, a Frierdiker [előző, vagyis hatodik] Rebbe.”
Sterna Szárá rebecen mindenben segítette és támogatta férjét, és az oktatás éppen annyira szívügye volt neki is, mint a rebbének. Később ugyanígy segítette fiát is. Az ötödik rebbe 1920-ban halt meg Rosztovban és ott helyezték végső nyugalomra. A rebecen így a háborúhoz vezető éveket és a második világháborút a fiukkal, a hatodik rebbével együtt élte át és együtt menekültek a világégés elől az Egyesült Államokba.
A rebecen 22 évvel élte túl férjét és 1942-ben, svát hónap 13-án, a szombati imádkozás közben adta vissza lelkét a Teremtőnek. A rebecen a zsinagógában imádkozott, és az ima előtt kijelentette:
„Ma van sábát sirá, a dal szombatja [amikor a tenger szétválasztását követően énekelt éneket olvassák fel a zsinagógákban]. Különleges módon kell imádkozni.”
Emléke legyen áldott!
