Hány éves a világegyetem
A most nemrég megtartott Ros Hásáná ünnepén a világ (pontosabban az ember) teremtésének (idén 5758.) évfordulóját ültük. Sokakban felmerül a kérdés, hogyan egyeztethető össze a világnak a zsidó vallás szerinti kora a tudomány által megállapított, nagyságrendekkel magasabb korral?
A csillagászok már talán több száz éve vallják, hogy az égen világító csillagok fénye több százezer vagy akár millió éven is át, tör keresztül a világmindenség végtelen terén, míg elér hozzánk, a Földre. E feltevés szerint lehet, hogy akár több olyan világítótest, amit az általunk megfigyelt égbolton még mindig fényleni látunk, már évezredek óta kihunyt. Miképp egyezik például a tudomány ezen elmélete a zsidó vallással, miszerint a világ csupán alig hat ezer éve létezik.
Ha még biztosra is vesszük a tudomány ezen állítását, akkor se lehetne ezzel a Teremtés, és a világ fiatal kora ellen érvelni, hiszen ahogy a mindenható Isten képes olyan csillagokat alkotni amelyeknek fénye csak több millió év alatt ér el a Földre, ugyanúgy létre tudja hozni ezeket az égitesteket úgy, hogy a Földön már megteremtésükkor láthatók legyenek, vagy meg tudja velük együtt teremteni a több millió fényévnyi úton levő fényt is.
Sokan a világ korának a fent említett problémáját azzal az ismert elmélettel akarják megoldani, miszerint a Genezis könyvében említett teremtés hat napja nem a szó szoros értelmében vett hat nap, hanem inkább hat hosszabb időszakra utal a Tóra, ami nagyjából összhangban is van a föld és a földi élet kialakulására vonatkozó tudományos elméletekkel.
E nézőpont azért nem fogadható el, mert a zsidóság egyik legalapvetőbb intézményét a minden héten ismétlődő szombati pihenést, a Sábát elengedhetetlen micváját, a Biblia a teremtés hat napja után következő hetedik isteni pihenő nappal köti össze (1Mózes 2:2–3.). Tehát a bibliai szövegből is kitűnik a hagyományos nézőpont, miszerint a teremtés mind a hat napja 24 órából állott.
[A világ koráról lásd még Egység 9. szám ]
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 3. szám – 2014. augusztus 5.