A szokványos állásponttal szemben, mely szerint a gyermekek felnőtt korukig nem bontakoztatják ki teljes értéküket, a zsidó hagyomány szerint a gyermek méltó rá, hogy időnk és energiánk legnagyobb részét arra fordítsuk, hogy megfelelő dologi és szellemi környezetet teremtsünk számára, mivel a gyermekben testesül meg a jószándék, az őszinteség, a hit és az életszeretet.
A legtöbb szülőt gyermekének inkább anyagi, mint lelki jóléte foglalkoztatja. Nehéz anyagi körülmények közé kerülve, s látva, hogy a vallásos meggyőződés és a vallási elvek az anyagias társadalomban nem ritkán „korlátozóak”, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megóvják gyermekeiket a gazdasági nehézségektől. Emiatt elsősorban szakmát, hivatást igyekeznek adni gyermekük kezébe, vagy más olyan eszközt, amivel anyagi biztonságukat megteremthetik. Azt már gyermekeikre bízzák, hogy a vallás és a világszemlélet dolgában megkeressék a „maguk útját”.
Bármilyen jó szándékúak is azonban a szülők, az eredmény ugyanaz: olyan életmód, ahol a célszerűség érdekében feláldozzák az elveket, a tényleges vagy remélt anyagi gyarapodás érdekében lemondanak az hagyományokról… Az elvek és ideológiák csődje morális és lelki értelemben sok fiatalt rettenetesen kiábrándított: szívükben s lelkükben űr keletkezett, és nem tudják, hogyan tölthetnék azt ki.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 13. szám – 2014. július 28.