A REBBE SZAVA

 

– Az őszinte jóság –

    Jó embernek lenni nem feltétlenül annyit jelent, hogy valaki jót tesz ember társaival. Ha valakivel jót teszünk, és ő kimutatja háláját, akkor még egyáltalán nem biztos, hogy jóságunk teljesen önzetlen. Könnyen lehet, hogy jótékonyságunkban közre játszik, saját egónk is, amely várja az elismerést és a tiszteletet. A jótékonyság őszinte önzetlenségére az a bizonyíték, ha valaki olyannal teszünk jót, aki nem csak hogy nem viszonozza jóságunkat, hanem még ki sem mutatja háláját. Erre mutat rá Maimonidész is (Hilchot Mátnot Ánijim 10:8.), amikor a jótékonyság különböző szintjeit taglalja. Azt írja, hogy a jótékonyság legmagasabb szintje az, amikor sem az adó sem a rászoruló fél, nincsenek tisztában egymás identitásával. Így biztos, hogy a jó cselekedet teljesen önzetlen volt.

    * * *

    “Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta” (2Mózes 23:5.). A Tóra is kiemeli, hogy még azon is segíteni kell, “aki gyűlöl téged”, hisz így tisztán csak maga a jótett helyessége, az ami az embert rábírja a segítésre, nem pedig saját egója.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 45. szám – 2014. augusztus 18.