A REBBE SZAVA: Az Atya megvigasztalása

A REBBE SZAVA

Az Atya megvigasztalása

A héten, pénteken kezdődik a nájn teg gyászidőszak. Áv hónap első kilenc napja (július 24.–augusztus 1.) az előző két hét gyászának folytatása, csak súlyosabb formában. Nem mulatunk, nem eszünk húst, nem iszunk bort: a 2000 évvel ezelőtt elpusztult Második Szentély siratjuk, ami a zsidóság diaszpórába hurcolásához vezetett.

Zsidó szokás szerint az áv hónapot Menáchem Ávnak nevezzük, amikor a zsinagógában megáldjuk (bencsolunk).

A Menáchem Áv jelentése, „az Atya megvigasztalása”. A zsidó nép ilyenkor megvigasztalja a Mennyei Atyát. Az Örökkévaló, a mi Atyánk vigaszra szorul, hiszen bölcseink szerint az Örökkévaló így szólt: „Jaj annak az Atyának, Aki száműzte gyermekeit.” (Talmud, Bráchot 3a.)

Ahogy a Midrás magyarázza a hetiszakaszhoz kapcsolódóan, amit ekkor olvasunk: „Meg ne tisztátalanítsd a földet… amelyben lakozom, mert Én, az Örökkévaló, Izráel fiai között lakozom” (4Mózes 35:34.) Rabbi Nátán szerint „[az Örökkévaló] szereti a zsidókat, még akkor is közöttük van a Sechiná, amikor tisztátalanok… még akkor is közöttük van a Sechiná, amikor száműzetésben vannak… és amikor visszatérnek, a Sechiná is visszatér velük együtt.” (Szifri uo.)

Vagyis a száműzetés szenvedése nem csak a zsidókat érinti – ha úgy tetszik, a Sechiná is szenved a száműzetésben. A zsidók megváltása egyúttal a Sechinának is megváltást hoz. A Sechiná megváltása számunkra a legfontosabb. Ezért helyezzük a hónap elnevezésében a hangsúlyt az Örökkévaló megvigasztalására.

De miért nincs egyáltal említve a fiak, azaz a zsidó nép megvigasztalása? Azért, mert a zsidók olyannyira mélyen gyökeredznek az Örökkévalóban, hogy szükségleteik, kívánságaik, száműzött helyzetük nem csak a sajátjuk: ha a zsidó nép száműzetésben van, az Atya is szinte automatikusan osztozik ebben. Azaz az Atya megvigasztalása egyet jelent az o gyermekeinek megvigasztalásával. Éppen ezért, aligha létezhet a gyermekeknek nagyobb vigasz, mint a Menáchem Áv: „az Atya megvigasztalása”.