A REBBE SZAVA

 

Amikor a chámec kötelező!

    A kovászos dolgok evésének tekintetében alapvető különbség van Peszách és Sávuot között. A Peszách-ünnep ideje alatt szigorúan tilos bármiféle chámec-et enni, míg Sávuot alatt nem csupán megengedett, hanem kifejezetten kötelesség is: a sté ha-lechem, a Sávuotkor bemutatott kenyéráldozatnak kovászosnak kellett lennie (3Mózes 23:17.).

    Minek tulajdonítható ez a különbség, már ami a kovászost és a nem kovászost illeti? A chámec a fennhéjazás és gőgösség jelképe, azoknak a tulajdonságoknak, melyekből minden más negatív tulajdonság is ered.

    A Peszách-ünnep alatt, amikor elhagyjuk Egyiptom spirituális fogságát, “menekülnünk” kell a chámec elől. “Ne legyen látható” és “ne legyen található” (2Mózes 12:19., 13:7.).

    Ez azonban nem vonatkozik Sávuotra, amely az Omer-számlálás, a Szefirat haOmer spirituális szolgálata után következik. A Peszách-ünnep és a Sávuot ünnepe közötti héthetes időszak alatt megnemesítjük és átalakítjuk negatív tulajdonságainkat, köztük a fennhéjazást és a gőgösséget is.

    Amikor befejeztük ezt a jellemnemesítést és átalakítást, spirituális állapotunk már olyanná vált, hogy a chámec már nem megvetés tárgya, hanem felhasználható – sőt: kötelezően az – a Tóra és a micvák jobb megtartásához. Mert a büszkeségnek fontos feladata lehet ebben, pl. a nagy büszkeség nyomán semmiképpen ne csináljon semmit, amit a Tóra megtiltott, vagy igyekezzen még jobban imádkozni, szebb tfilint rakni, stb. Ahogy az Irás tanúskodik Jehosáfát királyról, hogy akkor kezdet járni Isten útjain, amikor “emelkedett a szíve” (2Krónikák 17:6.).

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 32. szám – 2014. augusztus 13.