A megtérés technikája

Szlichot ideje, a megtérés tíz napja a búcsúzó év végén és az új év elején a tsuvát, a megtérést állítja a zsidó élet középpontjába. A tsuvá szellemében búcsúztatjuk az óévet, s fogadjuk az újat.

A tsuvá két fontos elemből áll: a múltban elkövetett bűnök őszinte megbánásából és a jövőre vonatkozó elhatározásból.

tsuvá “visszatérést” jelent, s ez is jelzi, hogy célja egy korábbi, tiszta állapot helyreállítása. Így lehetővé válik, hogy a bűnbánó visszatérjen eredeti – vagyis vétkezése előtti – állapotába, hogy “olyan elfogadható és kívánatos legyen Isten szemében, mitnt azelőtt volt…” (Tánjá. Igeret HáTsuvá 2. fejezet).

A megbánásnak a lehető legőszintébbnek és legalaposabbnak kell lennie, hogy a múlt ne árnyékoljha be a jövőt.

A tsuvá – amelynek ebben rejlik csodája – eltörli a múlt foltjait is. Az ember nem tud változtatni a múlton, de Isten, aki időn és téren felül áll, felruházta a tsuvát egy csodálatos tulajdonsággal: ezáltal a múlt nemcsak semlegesíthető, hanem jóvá is tehető. Áldott emlékű bölcseink így mondották: “A szándékkal elkövetett vétkek ilyen esetben érdemmé változnak.” (Jomá 86b.)

A tsuvá ereje, amely által a múlt felett uralkodik, az időtlen forrásból ered. Áthatja a megtérő egész lényét, lelke isteni magváig hatol, amely szintén az idő felett áll, és így örökké hűséges Istenhez, hiszen az “isteni szikra” hordozója.

A zsidó és Teremtője örök kapcsolatára utal a ljadi rabbi Snéur Zálmán, a Tánjá szerzője, amikor azt mondja: “A zsidó nem akar és nem is képes elszakadni Istentől.”

Isten szeretete is ilyen. “Szeretlek benneteket, mondja az Örökkévaló” (Máláchi 1:2.), és ezt semmi sem változtathatja meg (Vájikrá Rábá 7.).

Ahogyan a tsuvá lelke legbensejéig áthatja a megtérő lényét és mindennapi életét, viselkedési normáit is, úgy fogja áthatni az áldás, melyben a tsuvá által részesül: boldog és édes, “gyermekkel, egészséggel és javakkal” áldott új évre íratik be.

Megjelent: Egység Magazin 1. évfolyam 6. szám – 2014. július 25.