A tóraadás személyes élmény

A zsidóságban az időszámlálásának több területen is igen nagy jelentősége van. Ilyen például a mezőgazdasági törvények szempontjából lényeges smitá, minden hetedik év számlálása, melyet a föld pihenő évének hirdetünk ki. Izraelben ekkor tilos a földművelés, vagy bármilyen mezőgazdasági munka (3Mózes 25:1–7.). Hasonló volt a még a jeruzsálemi Szentély idejében létező jovel – jubileum – év is. Minden ötvenedik évben ugyancsak megpihent a föld, valamint a héber szolgák ilyenkor szabadságot kaptak (uo. 8–13.). Végül, de nem utolsó sorban nem feledkezhetünk meg a minden évben számolandó Szfirát háomerről, amikor is Peszách ünnepétől kezdve mintegy felkészülésként számoljuk a negyven kilenc napot a Tóra-adás ünnepéig.

A három számlálás közti különbségre Bölcseink hívják fel a figyelmünket. Az első kettő a Szánhedrinnek, zsidó bíróságnak a feladata, míg a szfirát háomert, minden egyes zsidónak személyesen kell számlálnia. Mi az oka e különbségnek? Miért nem lenne elegendő, hogy a Szánhedrin számlálja a szfirá napjait is az egész zsidó nép számára?

“Én vagyok a te Istened…”(2Mózes 20:2.) szólt a kinyilatkoztatás a Sinai hegynél. Bölcseink elmagyarázzák, hogy az akkor több milliós zsidó néphez egyes számban szólt az isteni hang, így láthatjuk, hogy a Tóra minden egyes zsidó saját szellemi öröksége. Népünk minden egyes tagjának személyes tulajdona a szent Tan.

Már említettük a szfirá számlálása mintegy lelki felkészülés, a Tóraadásra, Sávuot ünnepére. Ahogy a Tóraadás egy személyes élmény, az arra való felkészülésnek is személyesnek kell lennie. Ezért kell mindannyiunknak egyedül számlálni a szfirá napjait.

Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 28. szám – 2015. május 22.