Mindenkinek van “szárnya”

A Rebbe egyszer arra biztatta egyik tehetséges tanítványát, hogy szabadidejében ösztönözze tanulótársait: ne csak az iskolai, hanem lelki tanulmányaikra is fordítsanak figyelmet.
– Már így is annyi az elfoglaltságom, hogy elképzelni sem tudom, hogyan jutna erre is időm – felelte a tanítvány, s ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy a Rebbe még sokkalta elfoglaltabb, mint ő. – Őszintén megvallva, nem tudom, honnan meríted ezt a sok erőt és kitartást a munkádhoz.
– Mindenkinek van teste és lelke – válaszolta a Rebbe. – Úgy vagyunk ezzel, mint a madár és a szárnya. Képzeld csak el: ha a madár nem tudná, hogy a szárnya repülésre való, csak teherként cipelné. Ha viszont egyszer verdesni kezd vele, szárnya az égre röpíti. Mindannyiunknak van szárnyunk: a lelkünk. A lelkünk képes olyan magasra emelni minket, amilyen magasra vágyunk. Csak meg kell tanulnunk használni.

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 38. szám – 2014. november 17.