A REBBE, A TÁBORNOK ÉS BUDAPEST

A REBBE, A TÁBORNOK ÉS BUDAPEST

A közismert és közszeretetnek örvendő kitűnő zsidó íróval, – bátran nevezhetjük Sólem Áléchem korunkbeli, Budapestre akkreditált utódjának – beszélgetve megtudtuk, hogy befejezés előtt áll új könyve. Érdeklődésünkre elárulta Benedek István Gábor (BIG) – fenti hasonlatból ugyan ki nem jött rá, hogy Ő a beszélgetőpartner?! –, hogy a megjelenés előtt álló könyv műfaját tekintve „kilóg a sorból”, elüt a korábban közreadott és megkedvelt köteteitől. Most nem elbeszélésekkel, novellákkal örvendezteti meg az olvasót, hanem egy valóságos „filmregény” születik.

A regény több szálon szövődik. Egyik, legalábbis számunkra legérdekesebb hőse Rabbi Áháron Rokéách, a belzi rebbe, aki életre szóló „kalandot” élt meg Budapesten. Hogy került a rebbe Budapestre? Milyen „élményekben” volt itt része? Többek között erről szól ez a bestsellernek ígérkező könyv, amelyet, miután tartalmába bepillantást nyerhettünk, a szerző szűk szavú meghatározását kibővítve, inkább regényes korrajznak neveznénk.

Mint utaltunk rá, a regény rendkívül mozgalmas, ezért helyszűkében csak egyetlen részletet ragadhatunk ki illusztráció gyanánt.

Bevezetőben tudnunk kell, hogy a belzi rabbik képviselik a XVIII. század vége óta a chászid világ egyik legjelentősebb rabbi (rebbe)-dinasztiáját. A dinasztia-alapító, Sálom Rokéách (1779-1855) nagy számú követőitől már 36 éves korábban elnyerte a „cádik” titulust. Miután Belzben létrehozta bét-midrását (tanházát), híveinek száma megközelítette a 10 000-t, és Belz a chászidizmus galíciai központjává vált.

Rabbi Áháron Rokéách (1880-1957) a negyedik láncszem volt a belzi cádikok máig virágzó dinasztiájában. Amikor a magára hagyott lengyel hadsereg ellenállását a németek 1939-ben megtörték, Belz városa is hamarosan a náci csapatok kezére került. A rebbe és udvara elmenekült a városból, és az ország távoli vidékein gettóból gettóba vándorolt, vigyázva arra, hogy a németek nehogy felismerjék kilétét, hiszen ez az amúgy is súlyos helyzetben még tovább fokozta volna az életveszélyt. A varsói gettó felkelését követően a lengyelországi zsidóság helyzete tovább romlott. A tömeges megsemmisítés tulajdonképpen ekkor vette kezdetét. Áháron Rokéách családjának 33 tagja már Auschwitzbe került, amikor a rebbét hívei sokszorozott figyelemmel bújtatták, menekítették. Ne feledjük: 1943 tavaszán már javában működtek a gázkamrák!

Lengyelország tragédiája után a menekülők tízezrei találtak oltalmat Magyarországon a kormányzat tudatával és burkolt támogatásával. Nyílt titok volt, hogy a menedéket leltek között zsidók is voltak. A rebbe illegalitásban tevékenykedő hívei a magyarországi chászidok közreműködésével kapcsolatokat kerestek az itteni orthodoxia vezetőivel, akik az ország akkor még szabadabb légkörében megfelelő mozgástérrel rendelkeztek. A hírneves orthodox-kóser vendéglő tulajdonosa, Stern Márton, akinek vendégei között gyakran megfordul a pesti jobb társaság, sőt az arisztokrácia számos tagja, közöttük Horthy István kormányzó helyettes is, két társával akcióba lépett. Pénzt gyűjtöttek a rebbe menekítésének előkészítésére, de ennél is fontosabb volt, hogy társadalmi kapcsolataikat is mozgósították. Így jutottak el Slachta Margithoz, a neves, elkötelezetten németellenes, keresztény politikushoz, aki gróf Bethlen István hajdani miniszterelnök, a kormányzó legbelsőbb bizalmi embere segítségét kérte. Itt lép a képbe a tábornok, Újszászy István.

A több nyelven beszélő, rendkívüli intelligenciájú tábornok, aki ekkor a katonai hírszerzés vezetője volt, Horthy kormányzó elé tárta a rebbe megmentésének ügyét, s egyben felhívta az államfő figyelmét arra, hogy az akció sikere előnyösen befolyásolná az ország háborúvesztés utáni megítélését. Újszászy tábornok a kormányzó jóváhagyásával, Bethlen és Kállay miniszterelnök utasítására munkához látott. Ennek eredményeképpen Benedek István Gábor regényébe illő körülmények és kalandok között Magyarországra érkezett a rebbe. Budapesti tartózkodása során az orthodox hitközség Kertész u. 32. szám alatti házában lakott, ahonnan csak nagyon ritkán, főleg mikve (rituális fürdő)-használat miatt távozott el.

Hain Péter, a politikai rendőrség hírhedt főnöke (és a németek ügynöke), már a háború utáni időkre gondolva, személyesen figyelmeztette a rebbét, hogy napokon belül el kell hagynia Magyarországot (nyilván tudott a hamarosan bekövetkező német megszállásról!).

A belzi cádik magyar rendőri segédlettel, cionista aktivisták kíséretében Romániába távozott, ahonnan Bulgária és Törökország érintésével (Isztambulban a Szochnutot képviselő Ben Gurionnal tárgyalt), megérkezett Erec Jiszráélbe.

A belzi rebbe budapesti tartózkodásának története csupán egy a fontos, valódi dokumentumokra épülő epizód BIG új regényében. A cselekmény fő szálai Újszászy tábornok és barátnője, Karády Katalin, a népszerű filmcsillag, a búgóhangú énekesnő körül szövődnek, s a háború kezdetén a „béke szigetének”, az üldözöttek menedékének tűnt, de Rokéách rabbi távozása után a szörnyűségek városává, romhalmazzá változott.

Benedek István Gábor: Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte… Budapest 1998, Magyar Könyvklub, 288 oldal

    Borsányi-Schmidt Ferenc