Ask Moses

– a rabbi tanácsai a Pepsi szigeten

Ünnep vagy züllés? És miért vesz részt benne egy rabbi? Hogyan vi­szonyul Oberlander Báruch a mértéktelen szeszfogyasztáshoz, és ahhoz, hogy erre az emberek nagy tömege mutat igényt a szigeten? Ez a kérdés foglalkoztatta aNépszabadság Ön l íné tudósítóját, miu­tán másodszor járult a rabbi elé, a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület sátránál.

„A rabbi tanácsa – tíz forintért. Ask Moses”. Ez áll a rabbi pultja fölött, ő pedig komoly arccal beszél mindenki­hez. Sor kígyózik előtte. Feltettem neki egy életvezetéssel kapcsolatos kérdést, de előre bocsátottam, hogy nem számí­tok használható válaszra. Csakhogy a rabbi komolyan vette a dolgát, talányos választ adott, amin napokig tűnődtem.

Oberlander Báruch rabbi a Vasváry Pál utcai zsinagógában dolgozik, és az ELTE Jogi karán tanít zsidó jogot. Vajon miért veszi komolyan ezt a fél­részeg csűrhet, amelyik minden este aképébe leheli a gondjait? Én se voltam józan, amikor először beszéltem vele. – Rabbi, jó választ adtál, ezért vissza­jöttem. Mondd, itt mindenki iszik vagy szív, éneikül nem működne ren­desen a sziget, és te itt vagy, kérdé­sekre válaszolsz, tehát közösségetvállalsz ezzel?!

Ez nem feltétlenül jelenti, hogy közösséget vállalok. De tudnod kell, hogy a Háláchá, a zsidó vallás előírja, hogy a hívek egyszer az évben berúg­janak. Az írás szerint annyit kell innod,hogy megrészegedj. De csak egyszer: Purim ünnepkor. Ami különben nem most van.

-És hogyan gondolkodsz arról az ivásróí, ami itt zajlik, körülötted?

– Kis mennyiségű alkohol jót tehet az embernek, feloldódik, felüdül a lé­lek. De ha berúgsz, és nem vagy fele­lős a tetteidért, az sem morálisan, sem egészségileg nem jó.

Mellettünk a Krisna tudatú hívők sátrában heavy metál zenekar önkívü­letben ordítozik, égre emelt karokkal, szép nagy tömeg őrjöng előttük min­den este, a színpadon mérhetetlenülkövér ember a hasát fogva hergeli a népet és elégedetten vigyorog. Bejött neki a krisna-tudat.

 -És ahhoz mit szólsz, rabbi, hogy ennyi ember akar berúgni? Nincs va­lami baj a világgal?

– Sokan felvetették ezt a problé­mát, amióta itt vagyok. Mindenkinek azt mondtam, hogy ha azért iszol, hogy felejts, akkor semmire se mész.

Néhány sátorral odébb egy civil szervezet talicskába gyűjti a problémá­kat. Kis darab hungarocellre minden­ki ráírhatja azt a baját, amitől meg akar szabadulni. A talicskások vállalják, hogy később megsemmisítik a bajokat. Ilyeneket: „IDEG”, „félelem”, „nincs pasim”, „gátlásos vagyok”…

 – És mondd rabbi, mit keresel te egy általán itt?! Gondolom, nem akarsz zsidó hitre téríteni.

– A nem zsidóknak szeretném megmutatni magunkat. Mert sokan képtelenségeket gondolnak rólunk. Például idejön valaki, és állítja, hogy ez és ez van a Talmudban. Ember, mondóm neki, nekem elhiheted, hogy nincs benne ilyesmi!

A rabbi két kezét lengetve gesztiku­lál, és kiabálva magyaráz, mintha vásá­ron lennénk és egy lóra alkudoznánk:

-A zsidóknak meg azt szeretném megmutatni, hogy a zsidó isten nem csak a zsinagógában lakik. Hanem, akárhol vagy, azt zsidóként kell és le­het megélni. Itt táncolhatunk, énekel­hetünk, beszélgethetünk…

Oberlander Báruch rabbi holokausztot túlélt magyar szülők gyerme­ke. A háború után kivándoroltak, majd ő úgy döntött, hogy visszajön; a luba­vicsi mozgalom követeként. Éppen arendszerváltás előtt jutott eszébe.

-Mire a történelmi napok eljöttek, mi már itt voltunk – gesztikulál büsz­kén. Az ujjával veri a pultot.

Látogatást tett sátrunknál Demszky Gábor főpolgármester, a miniszterelnök Medgyessy Péter.

További vendégeink voltak:

Judit Várnai Shorer izraeli nagykövet asszony; Leó Cruise ausztrál nagykövet; Görgey Gábor kultuszminiszter.

 
BiL (Népszabadság)

Megjelent: Egység Magazin 12. évfolyam 49. szám – 2014. július 31.