A hagyomány szerint igen dicséretes, ha valaki harminc nappal egy ünnep beköszönte előtt elkezd felkészülni rá. Az ádár hónap 14-én ünnepelt purim pontosan harminc nappal előzi meg peszách ünnepét, így azon a napon már meg kell kezdeni a kovásztalan kenyér ünnepére vonatkozó szabályok és törvények tanulmányozását. A hagyományok szerint niszán hónap újholdjától kezdve (lubavicsi szokás szerint purimtól fogva) a zsidók nem esznek maceszt, vagyis kovásztalan kenyeret, hogy mire beköszönt peszách ünnepe, nagyobb kedvvel lássanak neki a különleges kenyérféle fogyasztásának.
Szokás ebben a harminc napban adakozni a helyi peszáchi adományalapnak, a máot chitinnek, amelyet más néven kimchá depiszchá (peszáchi liszt) alapnak is neveznek.
Az összegyűlt pénzt többnyire a kovásztalan kenyér ünnepének bejövetelét megelőző szombatig szétosztják a rászorulók között, hogy bort és maceszt vásárolhassanak belőle az ünnepre. Ha valaki esetleg nem adott addig, akkor is adjon, ha már kiosztották az összegyűlt pénzt – egészen peszách első napjának kezdetéig lehet adományozni e célra. Természetesen minél hamarabb adakozunk, annál könnyebb lesz a nélkülözőknek, mivel annál hamarabb bizonyosak lehetnek afelől, hogy lesz miből megvenniük a bort és a maceszt a széderasztalra.
A tanulás és adakozás mellett természetesen a peszáchi takarításnak is neki kell fogni, és éppen ezért a bölcsek azt tanácsolják, hogy ebben a harminc napban mindenki legyen különösen óvatos a tekintetben, hogy hova teszi az ételt a lakásban. Így nem okoznak fölösleges nehézségeket a kovászos eltakarításban.
Bár a takarítás során nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a por nem chámec, vagyis nem kovászos, éppen ezért nem kell csillogóan tisztára varázsolni a lakást pincétől a padlásig, csupán a kovászostól kell megszabadulni. A munka így is sok erőt és energiát igényel.
A purim és peszách közötti időszak közepén, niszán hónap újholdjától lépnek életbe további szabályok. Niszán a szabadulás hónapja. Peszách ünnepének öröme az egész hónapra kisugárzik, ezért egyes, gyászhoz kapcsolódó szokásoktól tartózkodni kell ebben az időszakban. Így niszán hónapban nem mondják el a bűnbánó Táchánun imát a mindennapi imádkozás során, és néhány kivételtől eltekintve (pl. a menyasszony és a vőlegény az esküvője napján) nem szabad böjtölni.
Ugyanakkor vannak, akik niszán hó elsején (Áron két fia, Nádáv és Ávihu halála), tizedikén (Mirjám halála) és 26-án (Jehosua bin Nun halála) tartózkodnak az evéstől és ivástól. E böjtnapokat táánit cádikim, jámborok böjtjeként ismerik. A gyászhoz kapcsolódó szokások is változnak niszán hónapban, egy bizonyos imaszöveget nem mondanak el a temetéseken, és temetőbe csak jorcájtkor, vagyis halálozási évfordulón, illetve a hétnapos sivá gyászidőszak utolsó napján, valamint a harmincnapos gyászidőszak utolsó napján (slosim) szokás menni.
Címlapkép: Deena Englard