Uri Bár-Lev egyedi történetét az aish.com oldal közölte.
1970. szeptember 6-án Uri Bár-Lev felszálláshoz készülődött a Tel-Avivból Amszterdamon keresztül New Yorkba tartó járat útjának második szakasza előtt, amikor arról értesítették, hogy négy gyanús utast találtak, ketten szenegáli, ketten pedig hondurasi útlevéllel utaznak. Mindnyájan közvetlenül a járat indulása előtt vásároltak jegyet. A kapitány megakadályozta a szenegáliak felszállását, és elrendelte a másik két utas alapos biztonsági vizsgálatát. Arról azonban nem tudott, hogy ez nem történt meg, és úgy vélte, hogy ha felengedték őket a repülőre, akkor bizonyára rendben vannak. Mindenesetre megkérte Avihu Kolt, a gép biztonságáért felelős tisztet, hogy maradjon vele a pilótafülkében. A géprablás akkoriban úgyszólván mindennapos eseménynek számított. Amikor elérték a 8800 méteres magasságot, kigyulladtak a pilótafülke vészjelző lámpái, és a pilóta azonnal tudta, hogy géprablásról van szó, amiért a „hondurasiak” felelősek.
Az egyik stewardess értesítette a pilótát, hogy két felfegyverzett ember akar bejutni a pilótafülkébe, és ha a követeléseiknek nem tesznek azonnal eleget, lemészárolják a gép valamennyi utasát. A kulcslyukon át kukucskáló repülőgépmérnök, Uri Zach látta, hogy az egyik terrorista fegyvert tart a stewardess homlokához. A két géprabló egyike Patrick Argüello, a marxista Palesztinai Népi Felszabadítási Szervezet terroristája volt, a másik Leila Khaled. Az El Al arra utasította pilótáit, hogy ne próbáljanak meg hősök lenni, hanem inkább engedjenek a géprablók követeléseinek. Bár-Lev azonban nem egyszerű pilóta volt. Az 1948-as függetlenségi háborúban tizenéves pilótaként szolgált, később, 1956-ban is katonai szolgálatot teljesített a szuezi krízis idején. Képtelen volt átadni a repülőt. Bejelentette: „Nem fogják eltéríteni a gépemet”.
A tehetséges vadászpilóta egy pillanat alatt döntött: hirtelen lefelé fordította a gép orrát. A terroristák felbuktak a váratlan manővertől, míg a biztonsági övvel az ülésbe szíjazott utasoknak nem esett bántódása. Mintegy háromezer métert zuhantak így egy perc leforgása alatt. Ezt követően Kol megölte Argüellót. Leila Khaled megpróbált felrobbantani egy gránátot, ám kudarcot vallott. A nő elájult, leszállás után átadták az angol hatóságoknak, akik később – egy másik gépeltérítés fogva tartottjainak elengedése fejében – szabadon engedték. Az egész incidens két és fél perc alatt zajlott le.
Khaledet egyébként a későbbiekben az ENSZ, baloldali szervezetek és számos nyugati egyetem is vendégül látta, hősnek kijáró tisztelettel.
Eközben kiderült, hogy a légiutas-kísérők vezetőjét, Slomó Vidert két találat érte, amikor megpróbálta legyűrni Argüellót. A fedélzeten levő orvos megállapította, hogy a férfinak azonnali életmentő beavatkozásra van szüksége. Bár az El-Al követelte, hogy azonnal térjenek vissza Tel-Avivba, Bár-Lev tudta, hogy nincs erre öt órája, ha meg akarja menteni a férfi életét. Így aztán a mindössze húsz percre levő londoni Heathrow repülőtéren kért és kapott leszállási engedélyt, amivel megmentette Vider életét. Mindenki biztonságban volt, Khaledet átadták a hatóságoknak.
Bár-Levet kezdetben azonban egyáltalán nem találták hősnek. A hatóságok követelték, hogy rúgják őt ki, pilótatársai negyven százaléka ugyanezt akarta. A pilóta jogosan érezte úgy, hogy elárulták: megmentette egy egész repülőnyi ember életét, átadta a terroristát a hatóságoknak, országa azonban nem állt mögé. Hős helyett bűnösként kezelték. A pilóta találkozót kért a miniszterelnöktől, Golda Meirtől. Nem tudjuk, mi hangzott el itt, de kétségtelen, hogy egy héttel később Bár-Lev ismét repült. Az egyetlen ember, akinek sikerült repülés közben megakadályoznia egy gépeltérítést, ma a kilencvenes éveit tapossa. Izraelben él, hazájában és a világon mindenhol hősnek tartják. Hogy miért tette? „A pilóta feladata az, hogy biztosítja utasai jóllétét” – nyilatkozta. Nem azt tette, amit a szabályok mondtak, hanem amit az ösztönei diktáltak. A szabályok megszegésével emberek tucatjainak mentette meg az életét.