Míg Izraelben a kormánypárti és az ellenzéki politikusok, lapok szinte egyhangúan elvetették a múlt kedden Iránnal kötött megállapodást, az izraeliek 84 százaléka pedig továbbra is aggódik a síita állam atomprogramja miatt, addig az amerikai véleményformálók jóval megosztottabbak az ügyben.
Emlékeztetőül: az amerikai elnök szerint „az iráni atomprogramról szóló nemzetközi megállapodás „történelmi lehetőséget” jelent a világ biztonságosabbá tételére, az egyezség hiányában fennállna egy háború veszélye. Barack Obama közölte, a megállapodás elzár minden utat Irán számára a nukleáris fegyverkezésre, ugyanakkor hangsúlyozta: Izrael jó okkal aggódik a teheráni fenyegetés miatt, és osztja az arab országok azzal kapcsolatos aggodalmait is, hogy Teherán fegyverekkel lát el milíciákat és konfliktusokat szít a térségben. A demokraták első számú elnökjelöltje, Hillary Clinton alapvetően üdvözölte a keddi megállapodást, de kiemelte: Izraelre nézve továbbra is egzisztenciális fenyegetésnek tartja Iránt.
A republikánus elnökjelöltek ezzel szemben élesen bírálták a keddi megállapodást, gyengeséggel vádolták az elnököt, és egybehangzóan aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az alku nem korlátozza az iráni nukleáris kutatást és fejlesztést. Jeb Bush „veszélyes, hibás és rövidlátó” megállapodásról beszélt, Marco Rubio pedig közölte, ő elnökként újra bevezetné az Iránnal szembeni gazdasági szankciókat. Rick Santorum azt mondta, Irán nemzetközi legitimitást kapott a semmiért cserébe, Donald Trump szerint pedig elsősorban Izrael a vesztese az alkunak, amúgy meg „úgyis tudjuk, hogy az irániak csalni fognak.” Obama elnök viszont úgy véli, hogy ha Irán csal, azt még időben felfedeznék ahhoz, hogy akár új szankciókkal, akár – ha kell – katonailag is reagáljanak rá.
Ez a megállapodás még annál is rosszabb, mint amire számítottunk – írta a veterán konzervatív politikai elemző, William Kristol lapjában, a Weekly Standardben megjelent jegyzetében. Az alku lényegében a semmiért ad az irániaknak 140 milliárd dollárt, nem követeli meg cserébe sem a nukleáris program felszámolását, sem a korlátlan ellenőrzés (az elhíresült „anywhere, anytime”) lehetőségét, sem Irán ballisztikus rakétaprogramjának leállítását, sem a terrorizmus iráni finanszírozásának beszüntetését. Kristol javaslata: a Kongresszus fogadjon el egy rosszalló határozatot, majd írja felül Obama elnök várható vétóját, és Amerika térjen vissza az erő politikájához Iránnal szemben.
Két másik konzervatív orgánum, a FrontPage Magazine és a National Review Online (NRO) is elsősorban azt bírálja, hogy kikerült az alkuból a március-áprilisban még legalább a tárgyalóasztalon lévő „anywhere, anytime” elv, tehát az, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei akár előzeteses bejelentés nélkül is bármikor megvizsgálhassák bármely iráni nukleáris létesítményt.
A dokumentum egyértelműen lehetőséget biztosít Teheránnak az ilyen vizsgálat késleltetésére , miközben az ezt értékelő bizottságnak Irán is tagja – jegyzi meg a FrontPage. Kritizálják az alkut amiatt is, hogy az nukleáris fegyverkezési versenyt indíthat el a Közel-keleten. Elliott Abrams (NRO) felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a hamarosan beinduló európai üzletek megnehezítik majd Irán esetleges büntetését, újabb nemzetközi szankciók bevezetését. Ráadásul a szerződés lényegében továbbra is atomhatalomként ismeri el Iránt, felrúgva Amerika több évtizedes fegyverzetkorlátozási politikáját.
A balliberális The New York Times azonban szerkesztőségi cikkben védi meg a Nyugat és Irán megállapodását, amellett érvelve, hogy felelőtlenség lett volna elmulasztani ezt az alkalmat Irán kontrollálására. A tekintélyes napilap szerint a szerződéssel erős, számon kérhető korlátokat sikerült kieszközölni az iráni nukleáris kapacitáson, legalább a következő 10-15 évre. Több okunk lenne az örömre, ha Irán a teljes atomkapacitásáról lemondott volna, ennek az esélye azonban nulla volt – érvel a lap, de még ha így is lett volna, senki nem törölheti ki az ottani projektekben szerzett tudást az iráni tudósok fejéből. A NYT úgy látja, az alku nemcsak Amerika és a többi nyugati ország, de Izrael érdekét is szolgálja, hiszen Teherán vállalta, hogy 98%-kal csökkenti dúsított uránium-készletét, kétharmadával pedig centrifugáinak számát. Ugyanakkor a lap is megjegyzi: senkinek nem lehet illúziója Irán Izrael- és Amerika-ellenességével kapcsolatban.
Az Iránnal megkötött alkunak lényegében egyetlen győztese van: az antiszemitizmus – állítja a liberális TIME magazinban közölt kommentárjában David Wolpe rabbi, akinek a Los Angeles-i közössége jórészt az iszlamista Khomeini ajatollah hatalomra jutása után elmenekült perzsa zsidókból áll. Jobb lenne a világ, ha az antiszemita rezsimek félreraknák a gyűlöletüket, hogy követhessék alapvető érdekeiket, de a történelem cáfolja ezeket az illúziókat – írja Wolpe, felidézve, hogy a modern világban az Izrael- és zsidógyűlölet meglepően hatékony kormányzati stratégiának bizonyult.
„Meddig fognak elmenni az irániak, ha már némi pénz van a kezükben, hogy kövessék destruktív céljaikat? (…) Egy olyan világban, ahol országokat antiszemiták irányítanak, antiszemitának lenni nem feltétlenül veszélyesebb, mint félreérteni az antiszemitákat. Mi olyan emberekkel kötöttünk alkut, akiket az emberiség legrégibb és legvirulensebb gyűlölete fertőzött meg. Ez nem ok az ünneplésre” – írja Wolpe rabbi.
Zsido.com, MTI
Kép: Iráni rakétavédelmi rendszer bemutatója (fotó: wikipedia.org)
Grafika: MTI Sajtóadatbank