Hanuka ünnepén a nőknek ugyanúgy micva a gyertyagyújtás, mint a férfiaknak. Ezen kívül még egy különleges micvája van az asszonyoknak: amíg a gyertyák égnek, nem szokás dolgozniuk. A fánkok, lángosok, szfindzsek, latkeszek és palacsinták elkészítését csak azután kezdik meg, hogy a gyertyák már leégtek, vagy legalább egy fél órán át égtek. Miért van ez így?
Maga az ünnep neve, hanuka utal a pihenésre: chánu – pihentek és k”h, vagyis 25-én. Kiszlév hó 25-én (idén december 7.) a zsidók felszabadultak az elnyomás alól, és ez a nap a fény ünnepének kezdőnapja. Ez a felszabadulás a nőkre többszörösen is vonatkozott. A görögök ugyan hivatalosan „csak” a zsidó szellemiséget nyomták el „felvilágosodott” hellenizmusuk nevében, azonban a zsidó asszonyok fizikailag is szenvedtek tőlük. Mielőtt ugyanis férjhez mehettek volna, először a görög uralkodóhoz vitték be őket. E minden tekintetben megalázó rendelet hatására számos szent életű nő soha nem ment férjhez, mások pedig egész életükre szóló lelki sebeket szereztek miatta.
Az elnyomás alóli megváltás ebből a szempontból egy különösen hősies nő tetteiből eredt. Jehudit, a főpap Jochánán lánya és a makabeusok vezérének, Jehudának a nagynénje volt, csodálatosan szép fiatal özvegyasszony, akit a zsarnok uralkodó megkívánt magának. Jehudit megjátszotta, hogy beleegyezik a légyottba, elment az uralkodóhoz, sós sajttal etette, jó borokkal itatta, majd amikor Holofernész már kellőképpen részeg volt, és elaludt, egy vágással levágta a fejét, a trófeát pedig kitűzte a város falára. Amikor az ellenséges katonák látták néhai vezérük levágott fejét, elfutottak, a zsidók pedig megmenekültek. A bátor és hősies Jehudit tettének emlékére kerülnek tejes ételek az asztalra Hanukakor.
A nők tehát, miután meggyújtották a hanukai lángokat, e hősies tett emlékére pihennek. A Talmudból tudjuk (Sábát 23a), hogy rabbi Jehosua ben Lévi azt mondta: „a hanukai gyertyák micvája a nőkre is vonatkozik, mivel ők is részesei voltak a csodának”. A nők, akárcsak a férfiak, nemcsak meggyújtják a hanukai lángokat, hanem áldást is mondanak rájuk, annak ellenére, hogy időhöz kötött, tevőleges parancsolatról van szó, melyek alól a nők általában fel vannak mentve.
Egy asszony tettein keresztül (is) érkezett a szabadulás, illő hát, hogy a nők különös figyelemmel üljék meg ezt az ünnepet.
Chana Deutsch írása nyomán
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 13. szám – 2022. december 21.