A nemesi oklevél 2.

A nagy per

(folytatás az előző számból)

Grüner bácsi leült, és a következő levelet írta Sugárnak: (szó szerinti másolat feljegyzéseimből) Te Sugár! Mindig is pernahajder voltál – az vagy most is. Ezer forintot vettél fel erre a célra, s velünk akarod feleséged (nyugodjék szegény), temetkezési költségeit kifizettetni Szégyeld magad! Tisztelettel: Grüner József elnök, szobafestő-mázoló. Kakukk utca 24. (Saját ház.)

Soha levélnek ilyen hatása nem volt. Fokozta sikerét, hogy a posta a vállalathoz vitte, hol a főkönyvelő véletlenül átfutotta a nyílt levelezőlapra írt nagybetűs sorokat, majd átadta helyettesének. S mire az öreg Sugár előkerült, a vállalat tréfacsinálója, Bokros elvtárs a csomagolóból, már így fogadta: Izé, pernahajder, illetve Sugár elvtárs, postája van a büróban, menjen be hamar érte… Sugár négyoldalas levélben zúdította haragját a megrémült elöljáróságra. Legenyhébb kifejezése az volt: “lecsukatom valamennyiüket”.

Megijedt mindenki, csak az öreg Grüner dörzsölte a kezét: úgy fog fizetni, mint a köles. Még aznap, ügyvéd útján keresetet adott be a bírósághoz, Sugár alperes elmarasztalását kérve 900 forint erejéig. És most kezdődött a nagy per.

Sugár ellentmondott. A bíróság az ellentmondást elküldte a hitközségnek. Az ellentmondás szédületes dolgokat tartalmazott:

1. Huszonöt esztendő óta tagja a Chevrának tehát a temetési költség fel nem számítható.

2. A költség felszámítása esetén is túlzott a 900 forint. A hitközség ezzel árdrágítást követett el.

3. Elismeri, hogy kapott bizonyos segélyeket a temetésre, – ez az összeg azonban kellett az elhunyt felöltöztetéséhez szükséges selyemre, bársonyra.

4. Tiltakozik azellen, hogy a hitközség pénzt kérjen a ráerőszakolt egyházi szertartásért. Mint a párt hű és öntudatos tagjának elégtétel jár neki azért a helyzetért, amelybe – lelki összeomlását kihasználva – jutatták. Stb. stb.

Grüner bácsinak az ellentmondásra elküldött észrevétele a következőket tartalmazta:

1. Bevezető, melyben a hitközség rámutat az ellentétekre. Rámutat arra, hogy rosszhiszeműség forog fent az alperes részéről, – politikai iskolázatlanságot tanúsít, s célja nem más, mint a t. bíróság befolyásolása, amely önmagában is tiszteletlenség az igazságügyi szervek ellen.

2. Alperes, csak 20 éve lakik itt, következésképpen nem lehet 25 éve tag.

3. Chevra nevű biztosítási intézet a világon sehol sincs – ingyen temetésre csak annak van joga, akinek nincs pénze.

4. Az ár nem magas, mert annak cca. 80 százaléka önköltség. Különben is az állami temetkezési intézeteknél a temetés 1500 forintba kerül.

5. Valótlan a selyem és a bársony – ezt vallási törvényeink is tiltják. Az igazság az, hogy még a kegyelet előírta fehér ruhák is hiányoztak – sajátunkból pótoltuk.

6. Nem kényszerítünk senkire vallási szertartást. Mi hitfelekezet vagyunk, nekünk az alkotmány adta jogunk és kötelességünk, hogy aki hozzánk jön, annak segítsünk . Egyébként az alperes mehetett volna állami vállalathoz is. Stb., stb.

De nem azért volt Doberdót megjárt honvéd a Grüner bácsi, hogy ne tudná azt a katonai taktikát, hogy az ellenséget két oldalról kell bekeríteni. Az öreg Sugár pecsétes levelet kapott a segélypénztártól, melyben felkérik a t. címet, hogy a költségekkel elszámolni szíveskedjen, – tekintve, hogy ezen összegek más célra, mint a temetés nem fordíthatók. És másnap megérkezett a bírói végzés, amely minden további eljárás mellőzésével, kötelezi alperest végrehajtás terhe mellett a 900 forint, kamatok, valamint a perköltség megfizetésére.

Az öreg Sugár is megjárta Doberdót (együtt szolgált Grünerrel), érezte, hogy ez a játszma elveszett.

Barátságos arccal állított be a hitközség irodájába, s a megrémült jegyzőhöz, aki azt hitte, hogy most emberhalál lesz, így szólt:

“Fizetni jöttem. Látja kérem, tudom én, hogy mi a becsület. Kár volt türelmetlenkedni, gezéreszeket csinálni.” Azzal előkelő mozdulatokkal leolvas az asztalra 1000 forintot. “Elég lesz?” – kérdezi. “Elég! – mondja a jegyző – még kilenc forint vissza is jár…”

Az öreg Sugár visszasepri a kilenc forintot: “Hadd maradjon itt, jó helyre kerül… de annak a Grünernek azt izenem: Hamis az az írás, akármilyen nagy pecsétet visel. Ne dicsekedjen vele. Igazi proletár gyerek nem bánik így el a szegény emberrel, – ezt csak burzsuj szokta…”

Gleichmann Emil

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 5. szám – 2014. október 6.