A napfogyatkozás zsidó szemmel

Áv hó 29-én, azaz augusztus 11-én, szerdán, déltájban Magyarországon teljes napfogyatkozás volt látható. Ez a jelenség utoljára 1927-ben volt megfigyelhető Nyugat-Európában, a legközelebb pedig 2081-ben lesz.

A modern tudománynak hála, mindenki úgy érzi, semmi meglepetés nem érheti, ennek ellenére a teljes napfogyatkozás még ma is bámulatba ejti az embereket. Mindenki elgondolkodik, van-e jelentése vagy üzenete az emberiség számára? A zsidó ember természetesen ezekre a kérdésekre is a Tórában és a zsidó klasszikus irodalomban keresi a választ.

Vannak, akik úgy vélik a napfogyatkozásra a Bibliában több helyen is történik utalás, mint például: „Azon a napon – így szól az Isten, az Örökkévaló – naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet világos nappal.” (Ámosz 8:9.) és hasonló mondatok találhatók másutt is, lásd Jesájá 13:10., Michá 3:6. és Joél 3:4. De a szövegkörnyezet és magának a mondatnak a gondos értelmezése mindegyik esetben világossá teszi, hogy a hasonlóság ellenére ezeken a helyeken másról van szó (lásd a Dáát Mikrá kommentárját is Ámosz uo.).

Nézzük tehát azt a helyet, ahol valóban a napfogyatkozásra történik utalás.

Az égi világító testek teremtéséről ez áll az Írásban (1Mózes 1:14.): „És mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és szolgáljanak jelekül és időjelzőkül a napoknak és az esztendőknek”.

Rási, Rabbi Slomó Jicháki, a XII. századi híres biblia-kommentátor, így magyarázza:…szolgáljanak jelekül… amikor a világítótestek megfogyatkoznak, az rossz jel a világnak, ahogy írva van (Jeremiás 10:2.): „[Így szól az Örökkévaló: A népek szokását ne tanuljátok el, és] az égi jelektől ne rettegjetek, [mert csak a népek rettegjenek azoktól!]” vagyis, csak akkor nem kell félnetek a büntetéstől (amire ‘az égi jelek’ utalnak), ha Isten akaratát teljesítitek (amikor betartjátok, hogy ‘A népek szokását ne tanuljátok el’).”

Rási magyarázatának forrása a Talmudban (Szukká 29a.) található:

„Amikor napfogyatkozás van, rossz jel ez a népeknek, amikor holdfogyatkozás van, rossz jel ez a zsidó nép ellenségeinek (eufemizmus a zsidókra), mert a zsidók időszámítása a Holdra alapul, a népeké pedig a Napra. Ha a keleti égbolton van a fogyatkozás, ez rossz jel a keleti lakosoknak, ha nyugaton, az ottaniaknak. Ha az égbolt közepén akkor ez rossz jel az egész világnak… és amikor a zsidó nép Isten akaratát teljesíti, akkor nem kell féljen mindezektől, ahogy írva van: ‘Így szól az Örökkévaló: A népek szokását ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a népek rettegjenek azoktól!’, féljenek a népek, de ne a zsidók.

„Azt tanították a rabbik, négy bűn kapcsolódik a napfogyatkozáshoz [nem hallottam, miért pont ez a négy – mondja Rási]1. ha a bíróság elnöke meghalt, de nem gyászolták meg méltóképpen; 2. ha egy eljegyzett lányt megerőszakoltak, kiáltott, és nem segített rajta senki; 3. a homoszexualitás, és 4. ha két testvért egyszerre gyilkoltak meg. Négy bűn kapcsolódik más világítótestek fogyatkozásához: 1. hamis okmányok és gúnyiratok terjesztése; 2. a hamis tanúzás; 3. (gondatlan)jószágtartás Izraelben, (amikor a jószág idegen birtokon legel); és 4. termő fák kivágása…”.

Már a talmudi kommentátorok is rámutatnak arra, hogy nem értelmezhető ez úgy, hogy csak ezen bűnök miatt következik be a fogyatkozás, hiszen ez előre kiszámítható természeti jelenség. A zsidó bölcsek mindigis kitűnő művelői voltak az asztronómiának – erről a Talmudban, pl. a Ros Hásáná traktátusban (2. fejezet) található, az újhold idejének megállapítására szolgáló, asztronómiai számítások is tanúskodnak. Egyesek szerint a próféták idejében a zsidó bölcsek is írtak a görög asztronómusok műveihez hasonló könyveket, de ezek nem maradtak fenn (lásd: Maimonidész, Az újhold kihirdetésének törvényei 17:24.). A Talmud más helyein (pl. Pszáchim 94b.) utalást találunk arra, hogy a zsidó bölcsek és a nemzsidó asztronómusok konzultáltak egymással. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a talmudi bölcsek tisztában voltak a jelenség természetével. Ez viszont felveti a kérdést: hogyan kell értelmezni a Talmud kijelentését, mely a fogyatkozást a bűnökkel hozza összefüggésbe? (Egyébként Indiában, már a polgári időszámítás szerinti 498-ban leírta egy Aryabhata nevű asztrológus a napfogyatkozások előrejelzésének numerikus és geometriai menetét.)

1975-ben, amikor holdfogyatkozás volt észlelhető az USA-ban, a lubavicsi rebbe, rabbi Menáchem Mendel Schneerson az alábbi magyarázattal szolgált a fenti kérdésre:

A Talmud említi – többek között a Sábát traktátusban (129b., 156a.) –, hogy léteznek balszerencsés időszakok. Ennek kapcsán idézi a Sulchán Áruch (Orách Chájim 271. Mágén Ávráhám 1.), hogy télen 18 és 19 óra között ne mondjon az ember Kidust, mert abban az órában a Mars jár a Nappal és vörös színe balszerencsét jelent.

Rossz időszakokban Isten különböző bűnöket szigorúbban büntet. Így mondja a Talmud aMönáchot traktátusban (41a.), hogy ráv Kátiná kérdésére azt válaszolta az angyal, hogy amikor Isten mérges, még a cicisz micvá hiányáért is büntet, annak ellenére, hogy az csak feltételes és nem kötelező micva, mivel ezt csak akkor kell teljesíteni, ha az ember visel éppen négyszögletű ruhadarabot.

Így kell érteni a fogyatkozásokról szóló részt is. Pusztán az a tény, hogy hiányzik a világítótest fénye, már jelzi, hogy a rossz időszakot. Hiány soha nem lehet pozitív. Erre mondja a Talmud, ebben a rossz időszakban bizonyos bűnöknek súlyosabb a büntetése. Természetesen, ha nincs bűn, nincs büntetés ilyenkor sem.

További kérdés vetődik itt fel: ha csak az elkövetett bűnök megbüntetéséről van szó, miért tesz a Talmud különbséget a zsidók és nemzsidók között azzal, hogy „amikor a zsidó nép Isten akaratát teljesíti, akkor nem kell féljen mindezektől”? Ha nincsenek bűnök, akkor a nemzsidók miért féljenek és ha vannak bűnök, miért ne féljenek a zsidók?

Erre a Rebbe a következő választ adta: Bizonyos időszakok az ember hajlamaira is hatnak, például aki a Mars (a vér) jegyében született (Talmud Sábát uo. 156a.), „az vért fog ontani – sakter vagy mohél lesz, rossz esetben gyilkos”.

A fogyatkozást is lehet így magyarázni, nemcsak a büntetést jelzi a fenti bűnök miatt, hanem még hajlamot is kelt az emberben azok iránt. Miért ne féljenek a zsidók ettől – mert ők nagyobb lelki erőt tudnak meríteni a micvákból és a Tórából, hogy ellenálljanak ennek a késztetésnek.

Ehhez kapcsolódik az is amit Rabbi Jehudá Háchászid (XII. sz. Németország) Széfer Chászidim című könyvében a 66. és a 230. bekezdésben ír, hogy holdfogyatkozáskor helyes, ha az ember böjtöl. Ezt idézi a Mágén Ávráhám, Sulchán Áruch, Orách Chájim 580. fejezet, első bekezdés végén.

A fenti magyarázat részletesen megtalálható a Rebbe Likuté Szichot című könyvében, XV. kötet, 7–12. oldal.

Érdemes befejezésül hozzátenni, hogy a Királyi Korona című, Slomo ibn Gvirolnak tulajdonított, költemény a 11. századból, azzal magyarázza a nap- és holdfogyatkozást, hogy Isten ezzel mutatja meg a nap- és holdimádó népeknek, hogy valójában az égitesteknek nincs hatalmuk: „…és akik a Napot istenítik / abban az időben szégyenkeznek tévedésük miatt / és felismerik, hogy Isten keze műve ez, a napnak nincs hatalma / egyedül azé a hatalom, aki a napot elsötétíti / egy szolgáját küldve…”.

Oberlander Báruch

Megjelent: Egység Magazin 9. évfolyam 39. szám – 2014. július 30.

 

Megszakítás