Ruben Shimonov alkotásai, melyek a héber, az arab és a perzsa nyelv elemeit használják fel, szimbolizálva azt a kulturális és nyelvi sokféleséget melyben a művész felnőtt – írja az alma című internetes oldal.
A ma Amerikában lakó, zsidó Shimonov hatéves koráig élt Üzbegisztánban, és művészete egyaránt táplálkozik az általa
megtapasztalt többféle nyelvből, vallásból és kultúrából. Képei szavakon alapuló művészi alkotások, melyeken a betű és a képi megformálás együttese adja át a néző számára az üzenetet. A kacskaringós vonalak egyaránt lehetnek szavak és rajzok részletei, a különféle írásmódok pedig nem elválasztódnak, hanem kiegészítik egymást. E nyelvi kapcsolatok feltárása nemcsak művészi kifejezőeszköz a férfi számára, hanem didaktikus célokat is szolgál zsidó-muszlim vallásközi párbeszédekhez és közösségépítéshez. Mint több, ilyen célokat szolgáló szervezet és csoportosulás alapítója és vezetője, Shimonov tudja, hogy a feladat nem egyszerű és sok kreativitást igényel.
Shimonov így vall magáról és a művészetéről:
„A kalligráfia iránti rajongásom több forrásból táplálkozik. Ezek közül a legfontosabb a többnyelvű hátterem. Otthon a judeo-perzsa nyelvet beszéltük, valamint oroszt és hébert, később pedig spanyolul és arabul is megtanultam. Mindezek a nyelvek fontosságára és szépségére tanítottak meg. Üzbegisztánban születtem, és ennek az ősi, mélyen gyökerező, évezredek óta Közép-Ázsiában élő zsidó közösségnek vagyok a tagja.”
| Az üzbegisztáni zsidók története a hagyomány szerint több mint 2600 évvel ezelőtt kezdődött, a babilóniai száműzetés idején. A közösség saját nyelvvel és hagyományokkal rendelkezik, és a különféle birodalmak feltűnése és későbbi bukása sem ingatta meg a helyi zsidók erős identitását, de ugyanakkor természetesen hatással volt a kultúrájukra a befogadó muszlim közeg. Az arab kalligráfia, mely Shimonov környezetében lépten-nyomon felbukkant, nagy hatással volt az egyébként is művészi hajlamú családból származó fiatalember művészi önmagára találására. |
Shimonov többféle eszközzel, különféle tollakkal és felületekkel próbálkozott, míg végül megtalálta művészi önkifejezésének legalkalmasabb eszközét: a képernyőt:
„Digitális eszközökkel készítem az alkotásaimat. Bár a mai napig készítek kalligráfiákat papíron vagy más felületen, számomra a legtöbb kreativitást és szabadságot biztosító felület a képernyő. Lehet akár egy tablet képernyője is, de bármilyen hihetetlen is, a legtöbb alkotásomat a telefonomon készítem. Ez elég bonyolult egyébként, de megszoktam. Szeretem, hogy bárhol lehetek és bármit azonnal rögzíthetek.
„A digitális világot és az új technológiákat saját kreativitásom aktiválására használom. Vannak olyan applikációk, melyek lényegében digitális vásznak és az ember ujja a kalligráfiai toll. Beprogramozható, hogy milyen vastagságú legyen… Ez egyszerűen e-művészet egy másik formája. Nem a hagyományos módszer, de éppen annyira kreatív. Új lehetőségeket nyit a művészek számára. Létezik egy ilyen mozgalom is, melynek tagjai digitális kalligráfiával foglalkoznak.”
Műalkotásait időnként nem egyszerűen képi formában, hanem több érzéket megmozgató élményként tárja a közönség elé. A digitális formában elkészített képeket nagyban kivetítve, autentikus zene mellett lehet megtekinteni és a bemutatón héber és arab nyelvi beszélők ki is mondják a megjelenő szavakat. „Szeretnék egy olyan galériát létrehozni, ahol a műveimet a falra vetítve mutatom be, és lehet hallani a hangokat is, a sokféle különböző ember hangját, akik mind összejönnek egy helyen.”
A műalkotásokon megjelenő szavakkal kapcsolatban elmondta: „
Olyan szavakat használok, melyek héberül és arabul szinte ugyanúgy hangzanak. Mindannyian ismerjük a sálom és száláám szavakat, de ez csak a jéghegy csúcsa. Itt van például az arab hikmá és a héber hochmá, vagyis bölcsesség, a héber chág és az arab hádzs, azaz zarándoklat, ünnep vagy az ájin, ami mindkét nyelven szemet jelent. E szavak fantasztikus párbeszédek és felfedezések felé nyitják meg az utat.”
És hogy hogyan dolgozik? „Keresek két rokon szót és elgondolkozom rajtuk. A szavak az építőkockák. Különféle vázlatokat készítek, és felteszem a kérdést: hogyan szólnak ezek a szavak egymáshoz – ez igényli a legtöbb időt. Ha egyszer ez a helyére kerül, már gyorsan meg tudom csinálni a képet. A szavak interakcióban vannak egymással. Elgondolom, hogy hogyan szeretném őket összefűzni, ez az alkotói folyamat gyakran igényel meditatív, befelé tekintő gondolkodást. Mindennek jelentése és értelme van.”
Shimanov nemrégiben internetes honlapot is indított, részben művészete propagálására, részben pedig oktatási célzattal. Találhatunk rajta információt a felhasznált szavakról, illetve az alkotó gondolatairól az egyes művekkel kapcsolatban. Egy művész barátjával ékszereken is elkezdett dolgozni, ennek szintén külön oldalt nyitottak a világhálón: „Izgalommal tölt el, hogy új dimenziók nyílnak meg a művészetem előtt. Hogy valami olyasmit csinálok, ami hordható. A barátom 3D nyomtatási technika segítségével valósítja meg a megtervezett ékszereket. Boldog vagyok, hogy egyes alkotásaimból medálok lesznek.”
