Bárki, aki szokott Misnát tanulni, tudja, hogy sok vita folyt Hillél háza (Bét Hillél) és Sámáj háza (Bét Sámáj) között a tannaiták korszakának közepén az i. e. 1. század és i. sz. 1. század között.

A mindennapi zsidó életet meghatározó háláchá szinte mindig Bét Hillél döntését követi, amely jellemzően az engedékenyebb vélemény. A kabbalisták azonban felfedték, hogy a messiási korszakban ez a gyakorlat meg fog változni, és akkor a zsidó jog már Bét Sámájt fogja követni – lásd például a Midrás Smuél az Ávot 5:19-re, a Mikdás Melech Zohár 1:17b-hez, a Toszáfot Chádásim Ávot 1:1-hez írt kommentárokat.

De hogyan lehet ez? Ha a zsidó hit egyik alaptétele, hogy a Tóra nem változik és nem is változtatható meg, akkor hogyan lehetséges, hogy a háláchá megváltozik majd? – teszi fel a kérdést Yehuda Shurpin, a minnesotai St. Louis Park zsinagóga rabbija, a Chabad.org állandó szerkesztője.

Ha megértjük, hogyan alakult ki Bét Hillél véleményének követése, akkor megérthetjük, hogy a misztikus bölcsek szerint miért fog megváltozni a zsidó jogi gyakorlat a messiási időben.

A válasz az első pillantásra egyszerűnek tűnik: a háláchá a többség véleményét követi, amely – kevés esettől eltekintve – Bét Hillél iskolájához igazodott.

A mennyei hang

A Talmud azonban egy helyen (Eruvin 13b.) azt állítja, hogy a zsidó jog azért követi Bét Hillélt, mert egy mennyei hang így rendelte el. Rabbi Abbá azt mondta, hogy Smuél azt mondta: Bét Sámáj és Bét Hillél három évig nem értettek egyet. Az egyik ház azt mondta: a háláchá a mi véleményünkkel van összhangban, de a másik ház is azt mondta: a háláchá a mi véleményünkkel van összhangban. Végül egy Isten-i hang a következőt hirdette ki:

„Ezek és ezek is az élő Isten szavai, a háláchá azonban Bét Hillél véleményével van összhangban.”

A kemence és a ferde falak

Ez a fenti állítás azonban – mint arra a kommentárok is rámutatnak – meglehetősen problematikus. Ugyanis a háláchá megfogalmazása nem mennyei hangokon vagy próféciákon alapul, amint azt a Talmud (Bává Meciá 59a–b.) következő története is mutatja:

Egy feldarabolt cserépkemence részei közé homok került. Eliezer rabbi ezt a kemencét rituálisan tisztának tartotta, a többi bölcs viszont ezzel nem értett egyet, ők rituálisan tisztátalannak tartották.

Eliezer rabbi mindenféle bizonyítékot hozott fel, hogy meggyőzze őket, de az érveit nem fogadták el. Először azt mondta nekik: „Ha a törvény az, amit mondok, akkor a szentjánoskenyérfa bizonyítsa be.” A szentjánoskenyérfát 100 könyöknyi mélyről kitépték a helyéről, míg mások szerint az 400 könyök volt. Erre azt mondták neki: „A szentjánoskenyérfával semmit sem lehet bizonyítani.”

Rabbi Eliezer azt mondta: „Ha az a törvény, amit én mondok, akkor bizonyítsa be a vízvezeték.” A vízvezetékben visszafelé kezdett folyni a víz. De a többség azt mondta: „A vízvezetékkel semmit sem lehet bebizonyítani.”

Rabbi Eliezer ekkor így folytatta: „Ha az a törvény, amit én mondok, akkor a tanház falai bizonyítsák ezt.” Mire a tanház falai elkezdtek beomlani.  Ekkor Jehosua rabbi megfedte a falakat: „Ha Tóra-tudósok a zsidó törvény egyik pontján vitatkoznak, akkor mégis milyen képzetség jogosít fel titeket arra, hogy beszóljatok?” A falak nem omlottak tovább, de nem is egyenesedtek ki. Azóta is ferdén állnak.

Rabbi Eliezer pedig tovább próbálkozott:

„Ha a törvény úgy van, ahogy én mondom, akkor jöjjön bizonyíték az égből!”

Ekkor a mennyi hang kijelentette:

„Mit akartok Rabbi Eliezertől? A törvény úgy van, ahogy mondja…”

Ekkor Jehosua rabbi talpra ugrott, és azt kiáltotta: „A Tóra nem a mennyben van!” – utalva ezzel a Tóra közismert szakaszára: 

„Mert ez a parancsolat, melyet én neked parancsolok, nem elérhetetlen számodra és nincs távol az; nem az égben van az, hogy mondanád: Ki száll föl érte számunkra az égbe, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; nem a tengeren túl van az, hogy mondanád: Ki megy át számunkra a tengeren túlra, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; hanem nagyon közel van hozzád az ige, szádban és szívedben, hogy megtedd azt.” (5Mózes 30:11–14.)

Majd így folytatta: „Nem veszünk tudomást a mennyei hangokról, mert Te, Isten már a Szináj-félszigeten azt írtad a Tórába, hogy kövessük a többséget.” Hiszen az ítélkezésben használatos egyik alapvető parancsolat így hangzik:

„Ne kövesd a sokaságot rosszra és ne vallj peres ügyben, hajolván a sokaság felé joghajlításra” (2Mózes 23:2.)

A talmudi történet így fejeződik be: Nátán rabbi ezután találkozott Élijáhu prófétával és megkérdezte tőle, hogy mit tett az Örökkévaló a fenti pillanatban? Mire a próféta mosolyogva azt felelte:

„A gyermekeim diadalmaskodtak felettem, a gyermekeim diadalmaskodtak felettem.”

Ezek alapján tehát nem állítható, hogy a háláchá a mennyei hang miatt követi Bét Hillél véleményét. Másfelől, ha Bét Hillél volt a többség, akkor mi volt a célja ennek az égi hangnak?

Élesség kontra többség

A kemence kóserságával kapcsolatos vitában az égi hang azt mondta meg, hogy Eliezernek rabbinak van igaza, amely ellentétes a Tóra azon szabályával, hogy a zsidó jog a többséget követi. A kommentátorok rámutattak, hogy Bét Hillél és Bét Sámáj esetében az Isten-i hang azt erősítette meg, hogy a háláchá Hillél iskoláját követi, akik valójában is többségben voltak.

Mindazonáltal továbbra is szükség volt egy Isten-i hangra, amely kijelenti, hogy a háláchá Bét Hillélt követi, mivel Bét Sámáj iskolája arról volt ismert, hogy sokkal élesebb, mint a Hillélé (Jevámot 14a). E tulajdonságból kifolyólag pedig kérdéses volt, hogy a többségi szabály érvényesülni tud-e, ezért az égi hang megerősítette, hogy a háláchá a többséget követi.

A messiási idő…

Most visszatérhetünk az eredeti kérdéshez, hogy miképp változhat meg a háláchá, ha a Tóra nem változik. A Rebbe úgy tanítja, hogy amikor az Örökkévaló a zsidó népnek adta a Tórát ebben a fizikai világban, akkor azt akarta, hogy a Tóra házasság legyen köztünk és közte. Ezért az Isten azt akarta, hogy a hagyományok alapján, de a saját elménkkel, a felfogásunk szerint határozzunk meg a háláchát.

Ahogy említettük, Hillél iskolája engedékenyebb volt, mert reagáltak a lelkük forrására, az Isten-i kedvesség attribútumára, amely ebben a világban jelenleg könnyebben megvalósítható. Ráadásul Bét Hillél véleményét intellektuális síkon is könnyebb volt a kor bölcsei számára megérteni.

Ehhez képest Sámáj iskolája túlságosan „éles” volt. Ők mélyebbek voltak, a véleményük szigorúbb volt, amelyet a bölcsek többsége nehezebben értett meg teljesen. Ezért az akkor működő Szánhedrin, a 70 főből álló legfelsőbb zsidó bíróság, Bét Hillél szerint döntött.

Amint a háláchá megszületett, a későbbi zsidó bíróság nem bírálhatja felül az előzőt, kivéve ha mind számban, mind minőségben felette áll.

A messiási korszakban a Szánhedrin újjáalakul. Abban az időben még az átlagos zsidók is nagy tudósok lesznek, és azok, akiket akkor a vallási bíróságba választanak, még nagyobb Talmud-chóchemek lesznek. Így aztán a legtöbb zsidónak már nem csupán rálátása lesz Sámáj véleményének alapjaira, hanem kapcsolatba fog tudni lépni a gevurá, a szigor szintjével. Ennek következtében a Szánhedrin többsége mind számban, mind minőségben felette áll majd az elődjének, ezért fog az eljövendő messiási korszakban a zsidóság Bét Sámáj iskolája szerint élni.

Adja az Örökkévaló, hogy kiérdemeljük, hogy a Messiást még napjainkban elküldje nekünk!

 Címlapkép: Chabad.or