Svát hónap 5-én – ebben a polgári évben január 15-én – van a halálozási évfordulója a világhírű második gerer (guri) rebbének, Reb Jehuda Árje Léb Alter rabbinak.
A diaszpóra egyik legnagyobb zsidó városában, a lengyel fővárosban 1847 tavaszán látta meg a napvilágot Jehuda Léb néven. Gyermekkorát beárnyékolta szüleinek korai elvesztése, miután nyolc éves korában teljes árvaságra jutott, nagyapja, a kocki rebbe kiemelkedő tanítványa, Jicchák Méir Alter (1794–1866) rabbi, a gerer haszid dinasztia első rebbéje vállalta nevelését.
A chencsini (Chęciny, Lengyelország) rabbi, Jehuda Léb Kaminer (1827–1891) rabbi leányát, Jocheved Rivkát (1846–1900) vette feleségül, s ekkor változtatta meg nevét, a születési mellé az Árje nevet is felvette, hogy az különbözzön apósáétól.
Alig tizenkilenc éves volt, amikor elhunyt a nagynevű nagyapja. Reb Jicchák Méir halála után a legtöbb haszid az unokában látta a méltó utódot, ám ezt a feladatot ő elhárította a fiatal korára és tudása hiányosságára hivatkozva. Így aztán a gerer haszidok vezetését a kocki rebbe egy másik tanítványa, Chánok Chenik háKohén (1798–1870) rabbi vállalta magára, kinek viszont a négy évvel később bekövetkezett halála után végérvényesen Reb Jehuda Árje Léb örökölte a gerer haszid trónt.

Reb Jehuda Árje Léb mintegy 35 éves működése során a gerer haszid-mozgalom mind létszámban, mind szellemiségben megerősödött. Lengyelország legnagyobb haszid közösségévé nőtte ki magát a gerer, mely egészen a vészkorszakig dominálta a lengyel zsidóságot.
A második gerer rebbe világhírű könyve Szfát Emet címen jelen meg. Munkája két részre osztja a világot, de a szöveg nyelvezete, szintén kétféle: a rebbe korábbi szerzeményeire a szellemi mélységek és a kifinomult, választékos nyelvezet jellemző, melyeket láthatólag egy szűk elitnek írt, míg a későbbi írásokra a letisztultabb gondolatvilág jellemző, érzékelhető, hogy sokkal szélesebb rétegnek íródott.
A Szfát Emet halhatatlan szerzője a gondolatainak gyökerét korábbi haszid munkákból és a prágai MáHáRáL-tól, Jehuda Löw rabbitól meríti. Alter rabbi egy bináris elméletet dolgozott ki, mely a valóság külső és belső világára épül. A világot bináris ellentétekre osztotta, így a csodákra és a természetre, Izrael népére és a többi nemzetre, a jeruzsálemi Templom helyére és a világ összes többi helyszínére, a szombatra és a hét többi napjára stb. Ezek az ellentétek viszont közel sem statikusak, hiszen az ember cselekedetek és vágyak folyamatosan eltolják azokat jobb vagy rosszabb irányba.
A második gerer rebbe az ember fejlődését, a spirituális megújulást három szent átjárón keresztül tartja lehetségesnek: tanítása szerint a tér kapuját a Szentföldön, de különösen a jeruzsálemi Templom helyén találjuk. Az idő kapuja sábeszkor, vagyis szombaton nyílik fel számunkra. Az emberi jóság kapuját pedig a zsidó lelkünkben kell keresni, melyet az Örökkévalótól kaptuk. Tanításai mai napig a gerer-haszidizmus alapját képezik, s könyvét a világ számos pontján tanulmányozzák nap mint nap.
Emlékéből fakadjon áldás!
|
Forrás:
Biale, David et al. (ed.), Hasidism – A new history. Princeton and Oxford: Princeton University Press, 2018. 344–346. old. |
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.