Ismerje meg a kelet-európai zsidó élet egyik letűnt helyszínét, a stetl világát.

A stetl jiddisül annyit tesz: „kisváros”. A stetlök kis mezővárosok voltak Kelet-Európában, Oroszországban és Lengyelországban a 19. századtól a 20. század elejéig, melyek egyedülálló társadalmi és kulturális közösséget alkottak. A stetl lakóinak nagy százaléka, sokszor akár a többsége is zsidó volt, akik boltosként, kisiparosként, mezőgazdászként vagy akár egyszerű vízhordóként éldegéltek. A családok jellemzően generációkon át ugyan abban a stetlben éltek, így teremtve egy igen összetartó közösséget.

Mit látnánk egy stetlben?

A szerény, girbe-gurba falú házak, szatócsboltok és sáros utak mellett a stetlökben számos, a zsidó vallási élethez kötődő épületet is láthatnánk:

Súl: a zsinagóga hagyományos elnevezése, a zsidó élet egyik központja. Itt gyűlnek össze a férfiak kora reggel és sötétedés előtt, hogy az előírt napi háromszori közösségi imát teljesítsék, beszélgessenek a Tóráról vagy akár a hétköznapi élet kihívásairól.

Chéder: egy olyan társadalomban, ahol még a nemesség is gyakran analfabéta volt, a zsidók kitűntek elkötelezettségükkel, hogy a gyermekeket megtanítsák írni-olvasni. A chéder – héberül – „szobát” jelent, egy egyszerű helyiséget, ahol a fiú gyerekeket megtanították héberül olvasni és írni, illetve bevezették a Tóra és a Talmud világába őket.

Hekdes: a vendégekről való illő gondoskodás az egyik legalapvetőbb micva a zsidó életben. A hekdesben – héberül „szent [hely]” – a vándorok és a rászorulók leltek szállást és élelmet maguknak.

Bét din stibl: vagyis a vallási bíróság szobája, ahol zsidó jog tudósai összeülnek és a Tóra törvényei szerint döntenek a zsidók vitás kérdéseiben.

Bét midrás: míg a súl, vagyis a zsinagóga elsősorban az imádkozás helyszíne, addig a bét midrás – héberül „tanulás háza” a komoly tanulások helye, ahol a Tóra, a Talmud és más szent könyvek tanulmányozása gyakorlatilag a nap minden órájában folytatódik.

Mikve: vagyis a rituális fürdő, a zsidó vallási élet egyik fő helyszíne, amit elsősorban az asszonyok keresnek fel a havi tisztulásuk során, de a haszid közösségekben a férfiak is elmennek hajnalban, hogy aztán az imáikat spirituális szempontból a legtisztább testben mondhassák el.

Kikkel találkoznánk a stetlben?

A cipészeken, bőrműveseken, szatócsokon, mezőgazdászokon stb., azaz az egyszerű zsidó lakókon kívül találkoznánk a zsidó vallási élet kulcsszereplőivel is:

Rabbi: a közösség választott feje, aki végső döntést hoz a zsidó jogi kérdésekben, és támogatja a hitközség apraját nagyját.

Melamed: olyan tanult zsidó férfi, aki jól ért a gyermekek nyelvén, s a chéderben – vagy akár módosabb házaknál otthon – tanítja a felnövekvő generációt.

Sámesz: vagy templomszolga gondoskodik arról, hogy a zsinagóga tiszta és rendezett legyen. Sokszor a sámesz volt megbízva azzal is, hogy hajnalban járja körbe a stetlt és kopogjon be az ablakokon, hogy a férfiak időben összegyűlhessenek a reggeli imádkozásra.

Zogerke: mivel a stetlben sok nő írástudatlan volt, ezért egy tanult asszony, úgynevezett zogerke vezette őket a szombati és ünnepi imádkozásban, illetve ő olvasott fel nekik a Tóra jiddis fordításából, a Cene-Renéből (magyarul: „Jöjjetek és lássátok”).

Sádchen: a család a zsidó élet alapköve, s mint ilyen, nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy a következő generáció megtalálja a megfelelő párját az életben. A sádchen egy kiváló kommunikációs eszközökkel megáldott személy, aki széles kapcsolati hálóját latba vetve segít megtalálni a fiatal nőknek és férfiaknak a házastársát.

Sakter: a Tóra előírja, hogy mely állatokat lehet zsidóknak fogyasztani, illetve azt is megszabja, hogy azokat egy vallási szempontból képzett ember, jiddisül: sakter vágja le. A sakternek jellemzően volt egy metsző fülkéje, ahová a családok elhozták a szárnyasaikat, hogy ott levágja és kivéreztesse azokat. A sakter mindig egy vallásos, jámbor ember, aki sokszor a közösség előimádkozója is.

Magid: míg a rabbi elsősorban a zsidó törvények csavaros megfejtésével és az adott kérdésekben való döntéshozatallal foglalkozott, addig a magid az élet erkölcsi, érzelmi és inspiráló oldalával van elfoglalva. Kiváló szónokok, akik beszédeikkel arra törekszenek, hogy hallgatóságukat a becsületes és jámbor életre ösztönözzék.

Egyletek

Ahogy ma, úgy a stetlökben is működtek különböző szervezetek, melyek az ügyes-bajos élet egy-egy szegletét voltak hivatottak könnyebbé tenni. A Chevra Kádisa, vagyis a Szentegylet minden hitközségben az elsők között jött létre, s elsősorban a halottak eltemetésével és az ezzel összefüggő feladatokkal foglalkoznak. A Hachnászat Kálá a szegény vagy árva menyasszonyok – és vőlegények – kiházasításával foglalkozik. A Bikur Cholim a beteglátogatással, illetve a betegek kóser étellel történő ellátásával foglalkozik. De számos egylet alakult közös imádkozás vagy tanulás céljából, például a Chevra Tehilim tagjai kora reggelente gyűlnek össze, hogy elmondják a 150 zsoltárt, a Chevra Misnájot tagjai pedig a közös Misna tanulást tűzik ki célul.

Stetl élet

A piacnapokon zsidó és nem-zsidó kereskedők százai érkeztek áruval teli szekerekkel a stetlökbe, ahol a megkeresett pénzük egy részét még aznap el is költötték a helyi boltokban és a kocsmában.

Azonban a piacnapok bármennyire is szükségszerűek voltak a stetl életében, megközelítőleg sem voltak annyira fontosak, mint a zsidó pihenőnap, vagyis a szombat. A zsidók minden szombatot családjuk körében és a zsinagógában töltöttek, s ez volt az a nap, melyen a hétköznapok egyszerű ételeit felváltották az ízletes hal- és húsételek.

A stetl élet öröksége

A stetl élet sokszor idealizált víziója ellenére messze nem volt tökéletes. Az utak burkolatlanak voltak, nem volt kiépített vízvezeték, egyszóval az infrastruktúra igen elavult volt és a legtöbben igen szegények voltak, sokszor nyomorogtak. Ráadásul a szervezett pogromok vagy a portyázó csőcselék rengeteg zsidó embert pusztított el ezekben a kisvárosokban.

A stetl eredeti világának a holokauszt vetett véget, azonban a túlélők időnként, a szülőföldjüktől távol stetl-szerű településeket alapítottak (ilyen például Montreal mellett „Kiryas Tosh”, melyet Lőwy Mesulám Feisch nyírtassi rabbi alapított, vagy a New York közeli „Kiryas Joel”, a szatmári haszid zsidók városa), ahol a vészkorszak előtti jámbor életet a modern városok zajától igyekeznek élni.

Forrás: chabad.org