A közösségeknek össze kell fogniuk” – Interjú David Lauval, Izrael Állam áskenázi főrabbijával

David Baruch Lau Tel Avivban született, és 1994-ben szerzett rabbidiplomát. Háláchikus műsorokban vesz részt a rádióban és a televízióban, és ő volt az első, aki responsumot írt az internetről. A főrabbi azt is elmondta, véleménye szerint a Chábád mozgalom munkája áldás a világ zsidóságára nézve. Magyarországi látogatása alkalmából a magyar zsidóságról, az Izraelhez való viszonyunkról és Izrael Állam helyzetéről kérdeztük.

 

– Főrabbi úr, mi az oka, hogy har­mad­szorra is Magyarországra látogat?

– Valóban ez a harmadik alkalom, hogy itt járok. Az első látogatásom az Európai Rabbik Konferenciájának meghívására történt. A rabbik Budapesten találkoztak, és megkértek, vegyek részt megbeszélésükön. Ekkor volt egy nagyon megható megemlékezés is a Duna-parton, a holokauszt idején Dunába lőtt zsidók emlékművénél, amire azóta sem tudok úgy emlékezni, hogy ne lábadnának könnybe szemeim. Emellett kétszázötven európai rabbit a Tóra ügyéért harcolva látni szintén rendkívül megható volt és erőt adott jómagamnak is. Nem beszélve arról, hogy akkor még velünk volt az azóta e világról eltávozott nagykállói rebbe is, legyen szent emléke áldott.

Második látogatásom a zsidó élettel volt összefüggésben. Megtekintettem a Csengelén épült ví­zi- és más szárnyasokra specializálódott új vágóhidat, melyre többek közt az izraeli Főrabbinátus ad kósersági engedélyt, és a termékek nagy részét Izraelben értékesítik. Szintén részt vettem a Talmud magyar nyelvű kivonatos kiadásának bemutatóján, ez szintén fontos és nagyszerű emlék.

 

– Ekkor találkozott először a magyar miniszterelnökkel?

– Igen. A második látogatásom al­kal­mával fogadott Orbán Viktor mi­niszterelnök és Áder János köztár­sasági elnök úr is, akivel szinte azon­nal nagyon kellemes viszonyt si­került kialakítani. Rendkívül érdeklődők és támogatók voltak a magyarországi zsidóság igényei és szükségletei terén. Azután, amikor nem sokkal később Orbán úr Izraelbe látogatott, kért tőlem egy találkozót. Eddigre már szinte régi ismerősként beszélgettünk, meglehetősen hosszan. Már ekkor elkezdtünk beszélni az ortodox közösségek, azon belül az EMIH magasabb szintű elismeréséről, mely sok szempontból fontos, többek közt a magyarországi zsidó temetők állapotának javítása és az EMIH oktatási intézményeinek növekedése és megszilárdítása szempontjából.

Így azután, mikorra ténylegesen megvalósult ez az elismerés és alá­írásra került a megállapodás, megkértek, jöjjek el és legyek jelen ebben a történelmi pillanatban.

 

– Milyennek mondja kapcsolatát a miniszterelnökkel?

– Nagyon jó, szinte baráti a kapcsolat. Rögtön kiderült számomra, hogy hozzám hasonlóan – bár a miniszterelnök úr is rendkívül elfoglalt – a család számára is prioritást élvez. Nagy szeretettel és lelkesedéssel mesélt ő is feleségéről és gyerekeiről, úgy tűnt, az értékrendje nagyon helyén van. Emellett nyilvánvaló és különösen szimpatikus volt, hogy Orbán úr is nagyon fontosnak tartja az igazságot, akár a politika felett. Sokszor ugyanis a politikai csatákban valahogy az igazság kikerül a látókörből.

A miniszterelnökéhez hasonló ba­rátságot és nyitottságot tapasztal­tam a miniszterelnök-helyettes részéről is, de ugyanez elmondható a vallási ügyekért felelős politikusok­ról is. Semjén úr kifejezetten a szívén viseli a magyarországi zsidóság ügyét, elismeri annak kontribúció­ját Magyarország sikereiben és fon­tosnak tartja, hogy a kormány min­dent megtegyen az itteni és az európai zsidók védelmében. Emel­lett mindannyian elismerték a magyar társadalom és a huszadik szá­zad első felében regnáló kormányok bűnét a magyarországi zsidók megsemmisítésében. Ezért is érzik kötelességüknek, sőt kiváltságnak a múlt hibáinak kijavítását, persze amennyire ez lehetséges.

 

– Miként látja a Főrabbi úr az európai zsidóság helyzetét, különös tekintettel a közép-kelet-európai és a magyarországi zsidóságra?

– Ha Európa egészét nézzük, sajnos nagyon aggasztó kép kezd kirajzolódni. Úgy tűnik, hogy az európai zsidóság ténylegesen a vége felé közeledik. A rabbik és vallási vezetők igen kemény harcot folytatnak a zsidóság megőrzése érdekében, de a legtöbb országban bizony nem tűnik túl rózsásnak a jövő a zsidóság számára. Vannak azonban olyan országok, ahol valamivel vagy sokkal jobb a helyzet. Ilyennek látom Magyarországot, valamilyen tekintetben Angliát és Németországot is. Igaz, Angliában is gyorsan változhat a helyzet a mostani választások után, ami rendkívül aggasztó, és Németországban is egyre gyakoribbak a zsidók ellen elkövetett erőszakos cselekmények. Összességében nem vagyok túl bizakodó. Az önök országában virágzik és fejlődik a közösség, hála Istennek, a zsidók itt biztonságban élnek.

 

– Mit tehetnek az európai zsidók ezek ellen a vészjósló trendek ellen?

– Az összefogás nagyon fontos volna. Nemcsak az országokon belül kell összefognia a különböző zsidó közösségeknek, de az egyes országoknak is szorosabb kapcsolatot és érdekvédelmet kellene kialakítaniuk. Ebben nagyon sok fejlődésre van szükség, mert sajnos úgy látom, sokszor nem látják a közösségek, hogy mennyire fontos volna az összetartás és a közös fellépés. Olyan kérdésekben, mint az antiszemitizmus elleni küzdelem, a holokauszt-emlékezet, a zsidó oktatás, a kóser ellátás és például a különböző val­lási szokások, így a körülmetélés szentségének védelme mind-mind ko­héziós elemek a különböző közösségek közt. Látni kell, hogy ez

a kontinens egyre inkább az egységesség irányába halad, ami előbb-utóbb meg fog mutatkozni a zsidóság és annak érdekei irányába is. Fontos, hogy ez az egységes hozzá­ál­lás támogató és pozitív legyen, mert ennek ellenkezője a zsidóság tényleges végét jelenti majd ezen a földrészen.

 

– Miként látja az európai zsidók felelősségét Izrael Államával szemben, illetve az izraeli zsidóság felelősségét a diaszpóra, ezen belül Európa zsidóságának kérdésében?

– Az előbb említett egység természetesen nem áll meg az egyes országok vagy kontinensek határain. A zsi­dóság érdekeire egységesen kell te­kinteni, függetlenül attól, hogy Iz­raelről, Európáról, az Egyesült Államokról, Dél-Amerikáról, Ausztráliáról vagy éppen az afrikai országok zsi­dó közösségeiről van szó.

Izrael, természeténél fogva, élharcos kell legyen a világ zsidóságá­nak védelme ügyében, hiszen Izrael a zsidók hazája, otthona, ezért motorja kell, hogy legyen minden, a zsi­dóság érdekeivel kapcsolatos erő­fe­szítésnek.

Izrael ezért nagy felelősséget érez minden zsidóért a világon, bárhol is legyen. Ezért küldünk küldötteket a világ számos pontjára, hogy ott szolgálatot teljesítsenek a helyi zsidók érdekében. Rabbik, oktatók és érdekvédelmi szakemberek ezrei látnak el fontos feladatokat a világ szinte minden pontját.

Izrael a világ zsidóságának otthona és a legfontosabb összekovácsoló erő kell hogy legyen a különféle zsidó irányzatok és világlátások között.

 

– Visszatérve a magyarországi zsi­dó­ság kérdésére: miként látja az it­teni zsidóságra tekintő legnagyobb kihívásokat?

– Az önök országa rendkívül szerencsés, ami a zsidóság ügyét illeti. Úgy látom, kormányuk nagyon támogató és mindent megtesz az itteni zsidók szükségleteinek megadása érdekében. Legyen szó biztonságról vagy közösségi, illetve hitéletről. Ezt butaság nem kihasználni. Mindegyik közösségnek. Úgy látom, sokszor politikai kérdést csinálunk olyan ügyekből, melyekhez pragmatiku­sab­ban kellene hozzáállni, és a zsidóság egészének érdekeit kellene szem előtt tartani.

Magyarország olyan hely, ahol egy zsidó büszkén járhat az utcán, viselve minden fontos zsidó szimbó­lumot, kipát, cicitet, kalapot, sza­kállat, kaftánt, bármit. Ez nem sok he­lyen van így.

Ha az itteni zsidók nem használják ki ezt a helyzetet, az, meglátásom szerint, rövidlátásra vall.

 

– Ugyanez vonatkozhat a két ország, Izrael és Magyarország közti jó kapcsolatra?

– Pontosan. Izraelnek fontos szövetségese Magyarország, és Magyarországnak is fontos szövetségese Izrael. Ezt nagyon jól látják az országok vezetői, és meggyőződésem, hogy az emberek többsége is. Magyarország kultúrájának és fejlődésének évszázadok óta része az itteni zsidóság. Sok esetben motorja volt és az a mai napig is. Hasonlóképpen Izraelben igen jelentős számú magyar ajkú vagy magyarországi felmenőkkel rendelkező zsidó van, akik nagy mértékben járultak és járulnak hozzá országunk politikai, gazdasági, kulturális és nem utolsósorban vallási életéhez. Ez vitathatatlan. És hasonló a helyzet egész Európában. Nem lehet európai kultúráról beszélni a kontinens zsidó történelme és zsidó kultúrája nélkül, hiszen ezek szervesen egybeforrtak. Többek közt ezt a kapcsot ismerik fel országaink vezetői. Hogy egy közismert mondást alkalmazzak: több van, ami összeköt, mint ami elválaszt bennünket.

 

– Milyen a kapcsolata a Chábád mozgalommal és mi a véleménye a mozgalom munkájáról?

– Nézze, aki nem látja, hogy a Chábád mozgalom egy áldás a világ zsidóságára nézve, az vagy nem ismeri a Chábád munkáját, vagy nem ismeri a világ zsidóságának helyzetét. A lubavicsi Rebbe – szent emléke legyen áldott – szinte prófétaként látta a zsidóság szükségleteit, jövőjét. A „sliáchok” [Chábád küldöttek – a szerk.] nagyon fontos feladatot teljesítenek.

A zsidóság egyik fundamentuma, hogy „Isten nevét hívjuk” [1Mózes 12:8., 13:4., 26:25., 2Mózes 34:5. és még számos forrás – a szerk], bármit is cse­lekszünk. Legyen szó imáról, közösségi munkáról, családról, de akár

az egyén saját életéről. Fontos, hogy mindent úgy csináljunk, hogy köz­ben „Isten nevét hívjuk”, azaz tart­suk szem előtt Istent, és kérjük ál­dását tetteinkre, ahogy ezt tették őseink.

A Chábád küldöttek mindent úgy csinálnak, hogy közben „Isten nevét szólítják”. Nagyon fontos, hogy ezt a szellemiséget a zsidóság más irányzatai is hasonlóan gyakorolják.

Mindemellett azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vilá­gon működő Chábád központok és az úgynevezett Chábád házak egy­faj­ta izraeli konzulátusként is működnek, segítve – a helyi zsidóság mellett – az izraeli turistákat, üzletembereket.

Természetesen sok még a fejleszteni való terület, ilyen többek közt az együttműködés, nemcsak az önök országában, de más helyeken is. Ahogy korábban is mondtam: együtt sokkal többre jutunk, mint külön-külön. Ugyanakkor a mai zsidó világ elképzelhetetlen a Chábád munkája nélkül, akik önzetlenül, hitből és a zsidó nép, a zsidók Tórája és a zsidók országának feltétlen szeretetétől vezérelve végzik küldetésüket.

 

– Mit tud mondani az izraeli helyzetről? [interjúnk készítésekor a Gá­zai-övezetből rakéták százai hullottak Izraelre – a szerk.]

– Izraelben most valóban komoly kihívásokkal találjuk szemben magunkat, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az igazság győzedelmeskedni fog. Egyik legnagyobb ellenségünk, Irán és szövetségesei, a terrorista szervezetek mindent megtesznek népünk és országunk megsemmisítéséért, de „íme, nem alszik Izrael őrzője” [Zsoltárok 121:4. – a szerk.], a Teremtő vigyáz és őriz bennünket és „harcol értünk” [2Mózes 14:14. – a szerk.], ezért nincs félnivalónk. Fontos, hogy mindenki legjobb tudása és képességei szerint tegye a dolgát.

Izrael erős ország, meg tudja védeni magát, ugyanakkor a diaszpóra közösségeinek is van feladata. Főként abban tudnak segíteni, hogy minden erejükkel javítsanak azon a torz és gonosz képen, amilyennek ellenségeink országunkat kívánják bemutatni. Ez minden zsidó szent kötelessége, akkor is, ha egyetért az Izraelben éppen regnáló kormány politikájával és akkor is, ha nem. A külvilág felé egységes arcot kell mutatnunk, a véleménykülönbségek, amik egyébként a zsidó nép egyik legfontosabb karaktervonásai, kizárólag ránk tartoznak, legalábbis ami Izrael bemutatását és megjelenítését illeti.

 

– Milyen üzenetet küld a magyarországi zsidóságnak?

– Azt kérném az itteni zsidóktól, hogy keressék a kapcsolatot a múlttal, a hagyományunkkal és még inkább a következő nemzedékkel. Erősítsék meg zsidóságukat, a zsidósággal kapcsolatos tudásukat és gondoskodjanak arról, hogy a jövő generációi még nagyobb tudással, még nagyobb elkötelezettséggel, még nagyobb szeretettel és lelkesedéssel forduljanak a zsidósághoz: népünkhöz, Tóránkhoz, országunkhoz. Ezt kérem és kívánom. Ezt tartom a legfontosabbnak.

Természetesen mindenkit hívok, hogy jöjjön Izraelbe minél többször, látogasson meg bennünket és lehetőség szerint alijázzon. Addig is azonban, amíg ez nem történik meg, erősítsék kapcsolatukat a zsidó országgal és támogassák minden lehetséges módon.

Köszönöm szépen az interjút!

 

Megyeri András Jonatán interjúja

 

A cikk az Egység 125. számában jelent meg.