Szukkot első napjára, vagyis idén hétfőre esett a kosnici rebbe, reb Jiszráél halálának a 208. évfordulója. Az elmúlt jorcájtja alkalmából rá emlékezünk.
Reb Jiszráél az 5493-as (1733-ban) esztendőben látta meg a napvilágot Apton (Opatów, Lengyelországban) egy idős könyvkötő, reb Sábtáj Hopstein és az erényes Perl asszony gyermekeként, miután maga a nagy Báál Sém Tov áldotta meg az előrehaladott korú házaspárt, hogy gyermekük születhessen.
Már kisgyermekként kiragyogott tudásával a chéder többi nebulója közül. Jesivába Nikolsburgba (Mikulov, Csehország) ment, ahol a nagy Smuél Smelke háLévi Horowitz (1726–1778) rabbi volt a tanítója. Mestere sugallatára a mezricsi (Mezhirichi, Ukrajna) reb Dov Beer (kb. 1700–1772) mellé szegődött, majd a lizsenszki (Leżajsk, Lengyelország) rebbéhez Elimelech Weisblumhoz (1717–1787) ment, akiktől magába szívta a haszidizmus alapjait.
Kosnicba (Kozienice, Lengyelország) költözött, ahol saját haszid udvart alapított, s itt írta meg az Ávodát Jiszráél című világhíres Tóra és Pirké Ávot kommentárját. Az 5575-ös (1814-ben) év elején tisri hó 14-én tért vissza teremtőjéhez.
A kosnici rebbéről mesélik, hogy egyszer, az éjfél csendjét egy hang törte meg a dolgozószobájában. „Szent férfiú!” – sóhajtotta a hang – „Könyörülj meg nyomorult lelkemen, mely immáron tíz éve nem talál megnyugvást…”
„Ki lennél te? És hogy élted le a földi életed?” – kérdezte a rebbe.
„Muzsikus vagyok, cimbalmos voltam, s vétkeztem, mint minden halandó.” – válaszolta a hang, mire a mágid megkérdezte, hogy ki küldte hozzá.
„A lakodalmadon játszottam, s te rabbi egyenesen el voltál ragadtatva a játékomtól. Egyik darabot a másik után rendelted nálam, ezért is merészkedtem most felkeresni téged…”
„Emlékszel még arra az énekre, amelyet akkor játszottál, amikor a chüpe alá léptem?” – kérdezte a rebbe, s erre a hang eldalolta a nászéneket.
Az ének végeztével újból csend ült a szobára, melyet most a rabbi szava tört meg:
„A következő sábeszkor megválsz a szenvedéseidtől!”
S a következő péntek este, reb Jiszráél olyan melódiával énekelte a Lechá Dojdi szombatköszöntő himnuszt, melyet a közösségében még soha nem hallott senki. S a kórus sem tudott szekundálni ehhez a köszöntőhöz. A rebbe hangja töltötte be az egész imaházat, s eközben a muzsikus lelke utat talált a Lelkek Csarnokába.
Emlékéből fakadjon áldás!
Fotó: Chabad.org
|
Forrás:
„A chaszidizmus költészetéből – Izrael a kosnici – A hegedűs lelke.”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 36. szám, 9. old. |