A zsidóság lényegének szerves része a kóser konyha (lásd a vezércikket az első oldalon). Az alábbiakban a kóser étkezés néhány alapfogalmával ismerkedhetünk meg.
A kóserság szabályai szerint nem szabad tejes és húsos ételeket összekeverni, illetve együtt enni. A jiddis flejsig (magyarul húsos, héberül b’szári) és milchig (magyarul tejes, héberül chálávi) a vallási törvények szóhasználatában nemcsak kifejezetten a „húst”, illetve a „tejet” – vagy húst, illetve tejet tartalmazó ételt – jelenti, hanem a húsból, illetve tejből származó zsiradékot és az ezekből készült élelmiszereket is.
Az az étel, amelyik sem a húst, sem a tejet, sem ezek származékait nem tartalmazza, páros. A jiddis páreve (párve) szót használják erre. „Páros” 1. minden, ami a földből terem: a zöldségek, gyümölcsök, magvak, a kávé, a fűszerek, a cukor és a só; 2. minden kóser hal; 3. a tojás; 4. a vegyi úton előállított élelmiszerek. A párve ételeket mind a húsos, mind a tejes ételekkel lehet együtt készíteni vagy enni.
Az Írásban három helyen szereplő parancsolatból – „…ne főzd a gödölyét anyjának tejében…” (2Mózes 23:19., 34:26.; 5Mózes 14:21.) vezeti le a Szóbeli Tóra a hús és tej vegyítésének és az ilyen ételek fogyasztásának tilalmát. Még a kóser állattól származó tejet is tilos akár kóser marha, birka vagy kecske húsával vegyíteni.
A „húsos” fogalmába a szárnyasok húsa is beletartozik.
A húsos étel után bizonyos ideig nem szabad tejest enni. A szokások különbözőképpen határozzák meg ezt az időtartamot, a háromórás várakozási időtől a hatórásig. (Azért kell szünetet tartani, mert a gyomorfalra zsírmaradványok tapadnak, amelyek csak lassan szívódnak fel, és a fogak között is maradhatnak húsfoszlányok.)
Tejes után rögtön lehet húsost enni, ha vízzel szájat öblítünk, és eszünk egy falat párvét, például kenyeret. (A tejes ételek maradványai nem rakódnak le a gyomorfalon, illetve a fogak között. Ha olyan tejes ételt ettünk, amelynél ez megtörténhet, például kemény sajtot, akkor ugyanannyi időt kell várni, mint a húsos után.) Az abroszt, az edényeket és az evőeszközöket ki kell cserélni!
Ha ketten esznek egy asztalnál, és az egyik húsost eszik, a másik tejest, külön abrosz vagy tányéralátét fölött kell enniük.
A húsos és a tejes ételeket nem szabad ugyanabban az edényben készíteni, illetve tálalni, még különböző időpontokban sem.
Azok az eszközök, amelyeket húsos és tejes ételhez is használtunk, ha csak pillanatokig is – és még ha nem egy időben használtuk is őket -, nem kóserok. Ezért kell elkülöníteni a húsos és tejes főzéséhez és elfogyasztásához használt edényeket és eszközöket (tányérokat, evőeszközöket). Meg kell jelölni őket, vagy más-más színűeket, formájúakat, mintájúakat, méretűeket kell használni.
A nem áteresztő anyagú üvegedényekből, amelyek használhatók akár húsos, akár tejes ételekhez is, nem elég egy készlet, mert nem szabad ugyanazt az edényt használni húsoshoz és tejeshez.
Vizet ihatunk ugyanabból a pohárból húsos és tejes ételhez is. Szokás azonban különböző színű üvegpoharakat tartani tejes meg húsos étkezéshez.
A mosogató – hacsak nincs kettő – azonnal tréfli lesz, ha akár húsos, akár tejes ételmaradék kerül bele. A tányérokat ezért ne a mosogatóban öblítsük le, vagy legalábbis ne ugyanabban a medencéjében, mert tréflik lesznek, még akkor is, ha nem egyszerre mossuk el őket. Használjunk kiemelhető öblítőtálat. Hasonló módon a szárítórácsot is különböztessük meg: például legyen más színű műanyagból.
Elterjedt gyakorlat, hogy más-más színű vagy mintájú törlőrongyot használnak a húsos és tejes edényekhez. Így nem fordulhat elő, hogy a húsos tányérhoz használt ruhával véletlenül tejest törölgetünk, vagy fordítva.
Minden kóser élelmiszer, amelyhez tréfli edényt használnak, tréflivé válik, és fogyasztása tilos.
Ha tévedés történt, és egy edény tréfli lett, általában lehetséges a kaserolás (kóserolás), vagyis az edény vagy az eszköz újbóli kóserrá tétele. A cserép-, zománc és porcelánholmit nem lehet kaserolni. A kaserolás műveletei változatosabbak, mintsem fel lehetne sorolni őket. Érdemes szakavatott rabbi tanácsát kikérni.
A Tóra tiltja minden olyan „tiszta” élőlény (állat) fogyasztását, amely természetes módon elpusztult, vagy nem rituális vágás – sechitá – útján ölték meg. „Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot…” (5Mózes 14:21.) „…levághatsz marhádból és aprójószágodból… úgy, amint parancsoltam néked, és egyél…” (5Mózes 14:21.)
A rituális vágás szabályai csak a négylábúakra és a szárnyasokra vonatkoznak, a halakra nem.
A rituális vágásnak az a célja, hogy minél kevesebb szenvedést okozzanak az állatnak, és minél több vért távolítsanak el belőle. A nyak gyors oda-vissza mozdulattal történő átmetszéséhez megfelelő hosszúságú, tökéletesen éles, hibátlan pengéjű kést használnak. A kés a másodperc törtrésze alatt elmetszi a légcsövet, nyelőcsövet, a bolygóideget, a nyaki verőeret és vénát. Az eszméletvesztés majdnem azonnal, két másodpercen belül fájdalommentesen bekövetkezik, így a vágás már nem okoz szenvedést: gondoljunk csak arra, hogy ha megvágjuk magunkat, nem abban a pillanatban érezzük a fájdalmat, és a vér is csak később serken ki.
A sechitá, azonkívül hogy humánus, még valamiben különbözik minden más módszertől: lehetővé teszi a vér teljes és azonnali eltávolítását, amely így nem tud a húsba beszívódni. Ezzel eleget tesz a vérevés tilalmának és a higiéniai követelményeknek is.
Nemcsak a vágásnak kell kóser módon történnie. A mészáros dolga a tiltott zsiradékok, inak, a belsőrészekben vagy a nyelvben maradt erek, szennyeződések eltávolítása a húsról. Tudnia kell, mit lehet megtisztítani, és mit kell kidobni. Ez a munka ügyességet, tapasztalatot, képzettséget kíván, ezért fontos, hogy olyan mészárosnál vásároljunk, akinek az üzlete megbízható rabbisági felügyelet alatt áll.
Mózes harmadik könyvének 11. fejezete és Mózes ötödik könyvének 14:2-21. szakaszai felsorolják azokat az állatokat, halakat és szárnyasokat, amelyeket szabad enni, és azokat, amelyeket tilos.
* Csak azokat az négylábúakat szabad enni, amelyeknek 1. hasított patájuk van, és amelyek 2. kérődznek. Az összes többit tilos.
Nem elég, ha az állat csak az egyik kritériumnak felel meg. A csak hasított patájúak és a csak kérődzők mint tiltottak név szerint fel vannak sorolva. Ezek között szerepel a teve, a disznó, a nyúl és a szirti borz. Azok az állatok, amelyek megfelelnek a „tisztaság” jellemzőinek, a következők: a birka, a marha, a kecske és a szarvas.
* Csak azokat a halfajtákat szabad enni, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van. Az összes többit tilos. A tengeri állatok többsége a tiltottak közé tartozik, például a homár, az osztriga, a garnélarák, a kagylók és a rákok.
* A szárnyasok közül a Tóra név és fajta szerint felsorol összesen huszonnégyet. Ebből a felsorolásból állította össze a Talmud a tiltott szárnyasok jellemzőit. Ezek többnyire ragadozók, vagy ragadozók módjára táplálkoznak: keselyű-, holló-, sólyom-, bagoly-, strucc-, pelikán-, gólya-, gémfajták stb. Megengedett szárnyasok a hagyomány szerint a tyúk-, pulyka-, liba-, kacsa- és galambfélék.
* A kétéltűek és a rovarok tiltottak, mint olyan élőlények, amelyek „hasukon” csúsznak-másznak (a kígyó kategóriájába tartoznak), „szárnyas rovarok” vagy a rágcsálók és a gyíkfélék közé sorolhatók. „…utálatosak… ne tegyétek magatokat tisztátalanná velük” (3Mózes 11:42-43.) Az olyan „ínyencfalatokat”, mint az angolna, csiga, csörgőkígyó, hangya és a különböző bogarak, a Tóra tiltja.
* Minden élőlény, amit meg szabad enni, a Tóra szerint táhor, vagyis tiszta. Ezek kóserok, ami azt jelenti, hogy a törvénynek megfelelően fogyasztásra alkalmasak. A tiltott élőlények támé – tisztátalan, szennyes – dolgok; sékecként, utálatosságként és toéváként is szerepelnek: nem kóserok. A köznyelvben a tréfá („tréfli”) kifejezést használják rájuk, és minden olyan ételre, amely nem felel meg a zsidó törvények rituális étkezési szabályainak. Nem lehet őket kóserítani sem.
* A nem kóser élőlények termékei sem kóserok. Tilos a nem kóser szárnyasok tojását enni, a nem kóser állatok tejét inni, nem kóser halból származó olajat használni. Az egyetlen kivétel a méz, amelynek fogyasztását a Tóra megengedi.
* A zsidó vallási törvények tartalmaznak egyértelműen higiéniai szabályokat is. Az egészségre ártalmas ételek fogyasztása akkor is tilos, ha megfelelnek a kóserság feltételeinek. Ezeket az ételeket a rabbik azon az alapon tiltják, hogy az egészséget veszélyeztető dolgok – szákáná – kategóriájába tartoznak, amiről a Biblia így ír: „Nagyon vigyázzatok azért magatokra!” (5Mózes 4:l5.)
A Zsidónak lenni… című könyvből, amely nemrég jelent meg Budapesten.
Zsidók csak olyan bort ihatnak, amelyet istenfélő zsidó termelt és palackozott. Ezt a rabbiság tanúsítja a borosüveg címkéjén.
A pezsgőre, ami valójában szénsavas bor, ugyanez vonatkozik. Konyakot, szőlőlét és minden szőlőből készült italt ugyancsak ezzel a megszorítással lehet fogyasztani. Borral készült halhoz vagy más ételhez is csak kóser bort lehet használni.
Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 7. szám – 2014. július 27.