A kóser lombikprogram

A Máchon Puá (Puá Intézet) egy izraeli központú nemzetközi szervezet, melynek elsődleges célja, hogy meddőségi problémákkal küzdő pároknak segítsen, miközben szem előtt tartják a Tóra szellemiségét és a zsidó jog előírásait. 

Az intézetet 1990-ben alapította Me­ná­chem Burstein rabbi Mordecháj Élijáhu izraeli országos főrabbi felkérésére, hogy legyen egy olyan hely, ahol a professzionális meddőségi kezelést a zsidó joggal, vagyis a hálá­chával összhangban végzik, azaz oda­figyelnek többek közt a családi tisztaság törvényeire, a szombati törvények megfelelő betartására, illetve a vallás szabályai által megkövetelt szemérmességre is.

 

30 évnyi tapasztalattal a meddõség ellen

Az elmúlt 30 évben az intézet párok ez­reit segítette; jelenleg napon­ta át­la­gosan 180 telefonhívás érkezik a világ minden tájáról rabbiktól, egész­ségügyi szakemberektől, há­zas­pá­roktól vagy aggódó család­ta­goktól. Az intézet számos szolgáltatását ingyenesen kínálja. A sze­mélyzet egészségügyi szakemberekből és a témában jártas rabbikból áll, akik közösen egyaránt képesek bo­nyolult egészségügyi problémák fel­térképezésére és a lehető legjobb megoldás megtalálására és arra, hogy mindezt a zsidó vallás szigorú szabályrendszerének keretein belül tegyék meg.

A párokat az egészségügyi és vallási szakembergárda mellett olyan tanácsadók és mentorok segítik, akik a hozzájuk forduló házastársak speciális igényeire hangolódva, empatikusan és a lehető legnagyobb tisztelettel segítenek a lelki gyökerek feltérképezésében és feloldásában, többek között héber, angol, francia és spanyol nyelven.

A mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos hibalehetőségek okán a legtöbb ortodox rabbi szerint a méhen belüli megtermékenyítés minden fázisát arra képzett, vallásos személynek kell ellenőriznie, hogy bizonyos legyen, hogy a gyermek valóban az adott pár gyermeke. A Puá Intézet egyik különleges szolgáltatása, hogy képzett szakemberei a világ számos országában – Izraelen kívül többek közt Franciaországban, az Egyesült Államokban és Romániában – a vallásos párok rendelkezésére tudnak állni, speciális felszerelésükkel és szaktudásukkal biztosítva, hogy a folyamat minden tekintetben a háláchának megfelelően zajlik. Ezek a felügyelők gyakorlatilag kó­ser tanúkként szolgálnak, és ennek alapján sok rabbi, akik korábban, félve a hibalehetőségektől, nem engedélyezték a lombikprogramban való részvételt, engedélyt ad rá.

 

Oktatás világszerte

A Puá Intézet széles körű oktatási programmal is rendelkezik, évente rendeznek Jeruzsálemben konferenciát, mely nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség számára is nyitott, és JewishFertility.org néven külön internetes oldalt is üzemeltet, melyen keresztül rengeteg információ vált elérhetővé meddőséggel küzdő párok, illetve a velük foglalkozó szakemberek számára a meddőségi kezelések valamint a zsidó jog és törvénykezés kapcsolatáról. Emellett az intézetben olyan oktatókat is képeznek, akik menyasszonyokat és vőlegényeket készítenek fel az esküvőre és a házaséletre. Rabbik számára is tartanak szemináriumokat a női egészségről és a meddőségi kezelésről és egészségügyi szakembereknek kínálnak előadásokat a zsidó jogról, illetve a vallásos zsidó párok különleges igényeiről a meddőségi kezelések kapcsán.

 

„A csodát az Örökkévaló teszi” – Egy Puá sikersztori

N. már házassága kezdetén kapcsolatba került a Puá Intézettel, segítségükkel öt gyermek boldog édesanyja lett. Elvégezte az intézet menyasszony-oktató képzését is.. Az intézetről és a hozzájuk fűződő viszonyáról kérdeztük.

– Mi az, ami a legmeghatározóbb volt az intézet részéről ezekben az években?

– Az út legelején kaptam egy felejthetetlen útravalót az egyik nővértől. Amikor aggódtam, hogy esetleg mégsem kéne ezt erőltetni, mert talán nem véletlenül alkotott engem az Isten ilyennek, azt mondta: „Ne gondold, hogy ez nem természetes, hogy ebben bármi természetellenes van. Veled ez történik, neked tehát ez a természeted, te ilyen vagy. Azért születtél ebbe a korba ezekkel az adottságokkal, hogy kapcsolatba léphess velünk, és ne maradj gyerek nélkül.” Később, amikor már több gyerek után megkérdeztem egy rabbit, hogy érdemes-e újra az intézethez fordulnom és alávetni magam a kezeléseknek, ő azt mondta: „Ha van rá erőd, menj és csináld. Ez a te utad.”

– Hogyan zajlik a folyamat? Hogyan foglalkoznak az intézetben a hozzájuk forduló párokkal?

– Ahogy az ember hozzájuk fordul, nyitnak egy aktát. Innentől kezd­ve, ahányszor csak telefonál az il­lető, rögtön mindent tudnak ró­la. Nagyon fontos, hogy nemcsak or­vo­sokkal vannak kapcsolatban a pá­rok, hanem mindenkinek van egy rab­bija, aki mindent tud az esetről, és végigkíséri a párokat az útjukon. Erre különösen nagy szükség van, hiszen számos háláchikus probléma vetődhet fel a hormonális kezelésekkel kapcsolatban, hirtelen felléphet vérzés vagy a beültetésre készülve a szombattartással kapcsolatban is vannak problémák és tudnivalók. Hihetetlenül sokat fejlődött a tudomány az elmúlt években, és a háláchának is követnie kell ezt.

– Hogyan hat ez a folyamat a mindennapokra?

– Ez egy kihívás, egy próbatétel, amivel meg kell küzdeni. De ha jól használjuk fel, megerősíti az embert és a párkapcsolatot is. A lombikprogramban való részvétel hatalmas munka, és egész embert kíván. Nem könnyű összeegyeztetni a családdal és munkával. De ez a legnagyobb csoda, ami az emberrel megtörténhet. Meg kell tennünk a magunk erőfeszítését, de a csodát az Örökkévaló teszi, aki lehetővé teszi a mesterséges megtermékenyítést. Az orvosok mindig örömmel közlik, hogy hány használható petesejt van. De valójában elegendő egyetlenegy sejt is! Csak történjen meg vele a csoda!

– Mit nyújt még az intézet?

– Természetesen a mesterséges re­produkció a fő profilja, és ehhez ad egészségügyi, háláchikus és támogató hátteret. Emellett menyasszonyokat és vőlegényeket készítenek fel az esküvőjükre, párkapcsolati kérdésekben is nyújtanak segítséget, női közösségi vezetők számára tartanak kurzusokat és egyéb előadásokat is tartanak. Fontos területe az intézménynek a genetikai kutatás és tanácsadás, hiszen a gyermektelenség hátterében sokszor ge­netikai tényezők állnak. Emellett a családi élet tisztaságával foglalkozó vonalat is üzemeltetnek, ahol rabbik vagy külön erre kiképzett asszonyok állnak a hozzájuk fordulók rendelkezésére, hogy a családi tisztasággal kapcsolatos kérdéseikre választ adjanak.

– Kik fordulnak az intézethez?

– Bárki, akinek nehézségei adódnak a gyermekvállalás területén. Zsidók és arabok egyaránt. Bár az intézet különlegessége abban rejlik, hogy az orvostudományt a háláchával ötvözik, és mindent annak keretein belül tesznek, nagyon sok arab is hozzájuk fordul segítségért.

– Milyen üzenetet adna át azoknak, aki önhöz hasonló úton járnak?

– Ezt: Ne félj, menj előre, az élet ereje veled van! A zsidóság a tettek vallása, és a Tóra első parancsolata a szaporodjatok és sokasodjatok. Ez az élet legnagyobb csodája. Élnünk kell a lehetőségeinkkel.

 

Sifrá és Púá a Bibliában

„És mondta Egyiptom királya a héber szülésznőknek, akik közül az egyiknek neve Sifrá és a másiknak neve Púá, és mondta: Midőn szülésnél segédkeztek a héber nőknek, tekintsetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg őt, ha pedig leány, maradjon életben. De a szülésznők félték Istent és nem tettek úgy, amint szólt hozzájuk Egyiptom királya, és életben hagyták a fiú­gyermekeket. És hívatta Egyiptom királya a szülésznőket és mondta nekik: Miért tettétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket? És mondták a szülésznők Fáraónak: Mert nem olyanok a héber nők, mint az egyiptomi nők, hanem életrevalók; mielőtt jön hozzájuk a szülésznő, már szültek. És jót tett Isten a szülésznőkkel; a nép pedig sokasodott és nagyon elhatalmasodott. És volt, minthogy félték a szülésznők Istent, szerzett nekik házakat.” (2Mózes 1:15-21.)

A Talmud (Szotá 11b.) Sifrát Mózes anyjával, Jocheveddel, Púát pedig nővérével, Mirjámmal azonosítja, és a XI. századi Franciaországban élt Rási is ezt a magyarázatot követi. Más magyarázatok szerint azonban mindkét nő egyiptomi volt, és betért a zsidóságba, vagyis nem lehettek azonosak Mózes családtagjaival. A XIX. századi kommentátor, a Málbim (Méir Lájbis ben Jechiél Michl Wisser bukaresti rabbi) szerint Sifrá és Púá nem nevek, hanem foglalkozásokat jelölő szavak: egyikük az anyát segítette át a vajúdás és a szülés szakaszán, másikuk elvágta a köldökzsinórt és ellátta az újszülöttet.

 

A Báál Sém Tov és a kecskepásztor

 

A Báál Sém Tov fiatal korában egyszerű parasztnak öltözve utazott városról városra és faluról falura néhány más szent ember társaságában, és titokban segítették a szükséget szenvedőket. Egyszer, amikor Brody városába értek, találkoztak egy emberrel, aki meghajlott a hátán cipelt teher súlya alatt, arca mégis szent fényben ragyogott.

A Báál Sém Tov megkérdezte a városbelieket, ki ez az ember, ők pedig elmondták neki, hogy az özvegy Hersl, akin az egész város nevetett, annyira szerette a kecskéit. Fiai jesivában tanultak, ő maga portásként dolgozott, és minden megkeresett pénzét a kecskéire fordította. A Báál Sém Tov azt is szerette volna tudni, miért ragyog a szegény Hersl arca ilyen szent fényben. Böjtölt és imádkozott három napig, mire végül, a délutáni mincha ima után találkozott Hersllel, aki hazavitte, kecsketejjel kínálta, és elmesélte a történetét:

„Tíz évvel ezelőtt veszítettem el a feleségemet. Ő mindig nagyon bőkezű volt másokkal, fáradhatatlanul látogatta a betegeket és látta el a frissen szült anyákat. A gyászidőszakban a feleségem megjelent álmomban és elmondta, milyen hatalmas jutalom várta őt a jócselekedeteiért. Azt mesélte, hogy amikor az Égi Bíróság a nevét kérdezte, minden beteg és minden nő lelke, akiken valaha is segített, megjelent és tanúskodott mellette, és így részt kapott az Édenkertből. „Hersl, fogadd el a tanácsomat, tegyél úgy, mint én, és bőséges jutalomban részesülsz” – tanácsolta a feleségem. Négy kecskét vettem ezután, és gondoskodtam róluk, hogy sok és tápláló tejet adjanak, amit elvihetek a betegeknek, hogy meggyógyuljanak és a frissen szült anyáknak, hogy megerősödjenek. Az előző éjjel ismét meglátogatott álmomban a feleségem és azt mondta, hogy ha a mincha ima után egy szegény emberrel találkoznék, aki tudni szeretne tőlem valamit, hívjam meg magamhoz és kínáljam meg kecsketejjel, hogy részesülhessek majd a végső megváltásban.”

A Báál Sém Tov ezek után szárnyai alá vette Herslt, aki tanult és szentéletű emberré vált, ezreket segítve meg utazásai során.

 

Gyermekáldás ötven felett

Gabi és Ádá Moti 25 éven át vártak arra, hogy saját gyermekük szülessen. 25 éven át imádkoztak teljes szívükből, könnyek között, miközben szilárdan hitték, hogy az alagút végén fény és boldogság várja őket.

Gabi és Ádá kezdetben biztosak voltak abban, hogy csak idő kérdése, míg végre gyermekük lesz. A több évig tartó sikertelen kezelések után végül a női problémákkal foglalkozó Puá intézet alapítójához, Menáchem Bohrstein rabbihoz fordultak. Ő egy specialistához irányította őket, a kezelések nyomán a pár imái meghallgatásra találtak. Az ötven feletti házaspárnak megszületett az első gyermeke, Ráchel. Két évre rá ismét megtörtént a csoda, az asszony egy kisfiúnak adott életet, aki körülmetélésekor az Áviád nevet kapta.

„Ez egy olyan ajándék az Égtől, melyet képtelenség felfogni.” – mesélte az édesapa – „Kettőnk közül Ádá az igazi hős, és az övé az érdem, az ő erős hite volt az, ami megtartott minket 25 éven át és tovább is. Minden nehézség és az orvosok jóslatai ellenére, melyek szerint nagyon kicsi az esélye arra, hogy gyermeket hozzon a világra, ő kitartóan hitte, hogy az Örökkévaló bármit meg tud tenni, és hogy Ő nem marad közömbös az imáival és az akaratával szemben.”

Mikve a Himalájában

Cháni Lifshitz férjével és gyermekeivel a nepáli Katmanduban él és dolgozik a lubavicsi Rebbe küldötteként. Egy napon egy zsidó házaspár érkezett hozzájuk, Limor és Ámir, akik már feladták a reményt, hogy valaha is gyermekük szülessen, emiatt a házasságuk is szétesőben volt. Mielőtt azonban kiléptek volna széthulló kapcsolatukból, elhatározták, hogy még egy esélyt adnak maguknak. Beszüntették a kezeléseket és távoli utazásra indultak.  

Cháni Lifshitz nagy nehezen meggyőzte Limort, hogy merüljön meg vele – mikve híján egy fagyos folyóban, ami másfél óra utazásra és egyórányi hegymászásra volt tőlük. „Szó szerint meg kell törnünk a folyó jegét a merüléshez! Szeretném, ha velem jönnél, és megmerülnél. Szeretném, ha segítenél feltörni a jeget, és Isten gyermekkel fog megáldani.” – mondta Cháni.

Heteken át készültek, tanultak, beszélgettek: a tisztaságról, a zsidó nők erejéről. Egy öreg, kitörött ablakú busszal utaztak az „ő” falujuk felé. A buszút után még egyórányi kimerítő hegymászás következett, melyet az asszonyok beszélgetve tettek meg, és a Himalája hófehér csúcsai vették őket körül őket. Cháni igaz nőkről mesélt, akik a körülményektől függetlenül mindent megtettek azért, hogy megmerülhessenek a mikvében.

Naplemente után, teljes sötétben érkeztek meg a folyóhoz, csak a csillagok világítottak. Cháni baltával feltörte a jeget, Limor pedig megmerült. „Ez jeges!!!” – kiáltotta Limor, és hangja egyenesen az Örökkévalóhoz ért. A merülés után csendben ültek egymás mellett, összeölelkezve – két nő a teremtés központjában. Imádkozva. Könyörögve.

Ezután Limor és Ámir folytatták útjukat Indiába, és onnan tovább Kínába. Tíz hónappal később csörgött a telefon Katmanduban, a Chábád központban. Amikor Cháni felvette, csak sírást hallott. Aztán Limor hangját: az előző napon megtörtént a csoda: lányuk született. Nészjának, Isten csodájának nevezték el.

Dénes Anna írása

A cikk az Egység magazin 99. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.