Jonathan Henry Sacks rabbi, héber nevén Jáákov Cvi, 1991 és 2013 között szolgált az Egyesült Királyság főrabbijaként, de visszavonulása után is a vallásos zsidóság egyik legmeghatározóbb gondolkodója, szerzője és tanítója maradt. Az ortodox vallásosságot világi műveltséggel párosító rabbi 72 évet élt. 

Katolikus gimnáziumból jesivába

Jonathan Sacks a század egyik legkiemelkedőbb ortodox rabbija volt, ám életútja eltér sok más hasonló rabbitekintélyétől. 1948-ban született Londonban, ahol a kerületi iskola után a Finchley-i katolikus középiskolában tanult, Cambridge-ben pedig filozófiát hallgatott. Sorsdöntőnek egy 1967-es egyetemi buszos kirándulás bizonyult az Egyesült Államokban, ahol a fiatal Sacks találkozott Menachem Mendel Schneersonnal, a lubavicsi Rebbével, akivel először beszélt komolyabban zsidó vallásról és filozófiáról, a Rebbe pedig, felismerve az ifjúban rejlő potenciált, a rabbipályát javasolta neki. Ezt követően több jesivában megfordult (az izraeli Kfár Chábádban kezdte), végül pedig a londoni zsidó főiskolán (LSJS) avatták rabbivá. Példaképei között volt még Ráv Joseph Ber Soloveitchik amerikai talmudista és zsidó filozófus, akiről egyszer úgy nyilatkozott, hogy a korszak legnagyobb ortodox gondolkodója, aki az ő gondolkodásmódját is pallérozza, továbbá Ráv Nahum Eliezer Rabinovitch kanadai-izraeli, 21. századi vallási döntéshozó, poszek, aki megtanította, hogy a rabbitól pályája a legmagasabb szellemi és erkölcsi bátorságot követeli meg.

Rabbinikus pálya

Először 1978-ban Golders Green zsinagógájába nevezték ki vallási vezetőnek, ahol négy évet töltött el, majd 1983-tól az ortodox főzsinagó­ga, a Western Marble Arch rab­bija lett, mindeközben pedig még a zsidó egyetem vezetésével is megbízták. 1991–2013 között az ország számos kiváló rabbija közül őt találták a legmegfelelőbbnek, hogy a Brit Nemzetközösség Egyesült Héber Hitközségeinek főrabbija és a bét din vezetője legyen. A zsidó közösségen kívül is sokan ismerték, például visszatérő vendég volt a BBC 4-es rádiócsatorna népszerű műsorában, a „Napi gondolatban”.

A közösségben folytatott kiemelkedő munkája és a vallásközi párbeszéd előremozdításáért 2005-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, 2009-ben pedig a Lordok Házának is a tagja lett, miközben megkapta a London–Aldgate-i bárói címet. A magas uralkodói kitüntetések mellett a világ minden tájáról tíznél is több egyetem választotta díszdoktorának.

Sacks rabbi emlékezete

Szombati halálhírét követően Károly walesi herceg saját Twitter-oldalán búcsúzott a rabbitól, akiről mások mellett a következőt írta: „halálával a zsidó közösség, a nemzetünk és az egész világ elvesztett egy vezetőt, akiben a bölcsesség, a tudományosság és az emberség egyenlő volt.” Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke Twitter-üzenetében pedig azt írta, hogy Sacks rabbi vezetése mély hatással volt nem csak az országra, de az egész világra. Justin Welby canterburyi érseke szintén hangot adott a hatalmas veszteségnek, hogy mennyire fognak hiányozni neki a rabbi érdekes okfejtései, kedvessége és nem utolsó sorban a humora.

A főrabbi temetése a zsidó hagyományoknak megfelelően a lehető leggyorsabban, már másnap lefolyt, melyen bár ezrek lettek volna hivatottak jelen lenni, a koronavírus-járvány miatt érvényben lévő korlátozások miatt csak 30 ember vehetett részt. A végső búcsúztatására tehát szinte csak a családja mehetett el, ám szellemisége és tudása tovább él az emlékezetben és elérhető marad tucatnyi könyvében. Emlékéből fakadjon áldás!

Sacks rabbi és a Rebbe

Részlet Lord Jonathan Sacks rabbi a Chábád küldöttek konferenciáján 5772-ben (2011) tartott beszédéből.

„Mikor a 770-be értem [New York Crown Heights ne­gye­dében található Eastern Parkway 770. szám, a Chá­bád mozgalom központja, ahol a Rebbe irodája is volt], azonnal a Rebbe könyvtárszobájába kísértek. Végre a Rebbének szegezhettem filozófiai és intellektuális kérdéseimet, melyekre megkaptam a megfelelő filozófiai és intellektuális válaszokat. Ezután azonban olyan történt, amiben korábban még nem volt részem.

Szerepet cseréltünk, és ő kezdett engem kérdezni.

Hány zsidó diák tanul Cambridge-ben? Hányan vesznek részt a zsidó közösségi életben? Mit teszek azért, hogy többen legyenek?

Nem azért jöttem oda, hogy beszámoljak, hanem, hogy feltegyek néhány egyszerű kérdést. Mégis én voltam, aki megmérettetett. Azt tettem hát, amit Angliában szokás. Az angolok ugyanis kiválóan tudnak kifogásokat gyártani.

Úgy kezdtem, hogy „a jelen helyzetemben…”, ekkor azonban a Rebbe olyat tett, ami ritkaság volt tőle. Félbeszakított a mondandóm közepén. Azt mondta: „Senki sem magától kerül valamilyen helyzetbe. Magunkat helyezzük bizonyos helyzetekbe, mások pedig más helyzetekbe.”

Ez a pillanat megváltoztatta az életemet.

Egyszerre csak ott voltam, előttem a zsidó világ egyik legnagyobb vezetője, aki arról győzköd, hogy változtassak a helyzetemen. Ekkor rádöbbentem arra, amire később számtalan más esetben: a világ téved. Sokan azt gondolják, hogy a Rebbe sikere a sok ezer tanítványban mérhető. De egy fontos dologról elfeledkeznek: egy jó vezető számos tanítványt képez, egy kiváló vezető azonban további vezetőket képez.

Ezt tette a Rebbe velem és még sok ezer másikkal.”

Cseh Viktor írása

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 136. szám – 2020. november 1.