Az Erzsébetváros közepén, de mégsem a különösebben frekventált részén, magasabb bérházak szorításában áll a Jósika utca 4-es számú épülete, mely bár évtizedekig málladozott, falai még romosan is őrizték az eredeti formákat. A középre épített széles kapu mellett egy utcára nyíló ajtó van, mely fölött a szemfülesebb járókelők egészen a nem oly rég történt renoválásig betűzhették az öt rozsdás kampósszeg tartotta korrodált fémen, hogy: „Budapesti Ort. Izraelita Hitközség Fiók Imaháza”. – A Judapest anno felgöngyölíti az imaház történetét.
Egy imaház legendája
„Száz éve már, hogy a házban élt egy család, Kattlerék, övék volt a ház a földszinti kalapgyárral együtt. A kislány átfordult az emeleti korláton, leesett, meghalt. Szülei imaegyesületet alapítottak az emlékére, s a földszinti helyiséget, ahol addig kalapokat készítettek, templommá alakíttatták, úgy is hívják: »Kattler Erzsébet-imaház.«”1 – Tragikus, ugyanakkor megkapó története ez a majd’ 120 éves Jósika utcai imaháznak, ugyanakkor részben csupán egy mese.
A Jósika utcai emléktábla
Az épület udvari homlokzatán 1931 nyarán – a héber dátum szerint 5691. támuz 8-án – magyar-héber nyelvű emléktáblát helyeztek el az imaház tagjai: „Ezen templomot Kattler Bernát [Dov ben Jom Tov] és neje, sz. Klein Josefa [Feszl bát Rizl] korán elhunyt egyetlen gyermekük Kattler Erzsébet [Eszter bát Feszl] emlékére alapították 1895. évben. Hirdesse ezen emléktábla az alapítók nevét és áldozatkészségét, melyet a Kattler Erzsébet jótékonysági egyesület örökre szeretettel fog megőrizni.”2
Kevés zsinagógai és még kevesebb imaházi emléktábla maradt az utókorra, ráadásul szinte teljesen érintetlenül. Ezek közül az egyik a Jósika utcai Kattler-féle imaházé. A táblát hitelesnek gondolnánk, ám csupán eredeti. Jóllehet, a sorok között felsejlik a kis Erzsébet szerencsétlensége, azonban a valóság az, hogy Kattler Erzsébet nem volt kislány, Kallós Bertalan királyi mérnök, kazánbiztos felesége volt és 1899 nyarán, hosszas szenvedés után 18 éves korában hunyt el.3 Vagyis az imaházat nem alapíthatták 1895-ben, legalábbis nem Kattler Erzsébet emlékére.
Mire utalhat az 1895-ös évszám?
A táblán olvasható 1895-ös évszám minden bizonnyal az Izraelita Vallásos Önképző és Önsegélyző Egylet alapításának évét jelöli, melyben Kattler Bernát is jelentős szerepet vállalt. Az egylet – Lilienthal Ignác szervezőbizottsági tag által kiküldött alakuló közgyűlés nyilvános meghívója szerint – 1895. augusztus 4-én, vasárnap kezdte meg működését a Király utca 3. szám alatt.4 Elnöke dr. Rakonitz Gyula (1860–1934), az orthodox hitközség egyik prominense lett; sokat költözött a következő évben már a Király utca 16. alatt székelt,5 1898-tól a Kertész utca 55.-ben,6 1903-tól pedig a Dob utca 53.-ban működött.7
Az egylet tevékenységéről nem maradt fenn túl sok információ, annyit mindenesetre tudni lehet, hogy 1902-ben a vezetőség – több száz más fővárosi és országos egyesülethez hasonlóan – küldött egy koszorút Kossuth mauzóleumára.8
A tüdőbetegek megsegítésére
Akárhogyan is, az 1904 őszi híradások szerint Kattler Bernát és neje 21009 koronás alapítványt tett a fiatalon elhunyt leányuk emlékére, melynek kamatait a szegény sorsú tagság tüdőbeteg gyermekeinek segítésére fogják felhasználni (vagyis Kattler Erzsébet valamiféle tüdőbajban hunyt el), az első évre pedig külön 142 koronát bocsátott a tüdőbeteg gyermekek gyógyítására. Ezenfelül pedig 500 korona értékű templomi ezüst dísztárgyat ajándékoztak az egyesületnek, ugyanekkor Kattler azt is bejelentette, hogy saját házában – de nem a gyár helyén – imaházat épít az egylet részére, ami 10 ezer koronájába fog kerülni.10
Az építkezésre – vagyis a Jósika utca 4. alatti ház jobb oldalán, az utcafronti helyiség átalakítására –a főváros magánépítési bizottsága 1905. február 6-ai ülésén adott engedélyt.11 Azonban arról, hogy az imaház pontosan mikor készült el, hivatalos híradás nem található.
A fővárosi Czím- és lakásjegyzék 1906 májusától 1907. áprilisig felölelő kötetében jelenik meg először, hogy az Izraelita Vallásos Önképző és Önsegélyző Egylet imahelyisége a Jósika utca 4. szám alatt van (az irodája pedig a Nyár utca 28.-ban), illetve, hogy az egylet elnöke már nem Rakonitz doktor, hanem Kattler.12
Érdemes megemlíteni, hogy a Jósika utca 4. – az alapítvány mellett – a későbbiekben is gyámolította a tüdőbetegeket, például 1908-ban az egyleti imaházban Kattler úr 50, Rosenfeld Lajos pedig 5 koronát adományozott a József főherceg tüdőbetegek szanatóriuma részére.13 1916-ban pedig Kattler Bernát és felesége volt az első, aki (8000 koronás) ágyalapítványt létesített a Bródy József és neje, született Weiszburg Fanny Tüdőbeteg Gyógyintézmény javára.14
De ki is volt Kattler Bernát?
A fentiekből kirajzolódik, hogy Kattler Bernát (1858–1947) egy jómódú kalapgyáros volt, aki szívesen áldozott vagyonából a közügyekre és jótékonyságra is. Egy korai újsághirdetés tanúsága szerint Kattler 1878-ban alapította meg női szalma- és nemezkalap gyárát, melynek készletéből a Károly laktanya (ma: Városháza) Károly (ma: Bárczy István) utca oldalán lehetett válogatni. Az üzlet növekedésével 1890 körül a gyárrészleg a Jósika utca 4. szám alá,15 egy akkoriban még földszintes épületbe költözött.16 1894-ben Hajdúnánáson nyitott fióktelepet.
Kalapjaival 1896-ban részt vett a millenniumi kiállításon, ráadásul pavilonját még az uralkodó, I. Ferenc József király is megtisztelte, s állítólag úgy búcsúzott Kattlertől, hogy: „Nagyon szép kiállítás, nagyon meg vagyok elégedve.”17 Ebben az évben egyébként a Jósika utcai gyárban egy 12 lóerejű motor és 15 munkás készítette a különböző fejfedőket.18
Nagykároly (Carei, Románia) szülöttje volt, s az ottani hetilap, a Nagykároly és Vidéke többször is elismerően szólt róla, így például 1905-ben, amikor Kattler Bernát és felesége, született Klein Josefin (1862–1930) – kinek apja, Klein Lázár egyébként törökkoppányi földbirtokos volt19 – az ezüstlakodalmukat ünnepelték, akkor azt írták róla: „Kattler Bernát teljesen szegény szülők gyermeke volt, szorgalmával és becsületességével szép vagyonra tett szert és nagy szolgálatot tett a magyar iparnak, mert a kalapgyártás terén ennek jó hírnevet szerzett.”20
A saját kezdeményezésére alapított egyletek mellett több évtizedig a Báró Hirsch Mór Betegsegélyező Egylet pénztárosa volt.21 1906-ban a Magyar Takarékpénztár és Bank Rt. alelnökének választották.22 1913-ban pedig a Magyarországi Nőikalap Gyárosok és Készítők Országos Szövetsége választotta díszelnökké Kattlert.23
Az első világháború után fokozatosan visszavonult a munkától, 1920-tól a kalapgyár az ő nevét meghagyva, Marmorstein Sándor mint „utód” működtette, Kattler pedig feleségével a Szondy utca 95. szám alatti bérházukban élt.24
Kattler úr időnként megfordult a Dohány utcai neológ nagyzsinagógában is, ahol például 1928 szukkotkor 1100 pengőt snóderolt különböző jótékony célokra: „Kattler Bernát, aki maga is külön templomot tart fenn a fővárosban, ezzel a cselekedetével újabb tanújelét adta jó zsidó szívének és áldozatkészségének.”25
A háromtagú Kattler család – a társadalmi és vagyoni rangjukhoz képest – egyszerűnek mondható síremlékét a Kozma utcai központi izraelita temetőben, a 13/A jelű parcellában egy hosszú évtizedek óta burjánzó borostyán indái rejtik el.
Kattler Erzsébet nevének megörökítése
Az Izraelita Vallásos Önképző és Önsegélyző Egylet különböző okoknál fogva, de végül megszűnt, helyesebben Kattler Erzsébet Jótékony Egyesület (Templomegyesület) néven született újjá, melynek az alapszabályzatát 1914 tavaszán hagyta jóvá a belügyminisztérium.26 Egy sajtóforrásból pedig az derül ki, hogy az imaház héber neve „Bes HaKneses Ohel Ester”27 – Kattler Erzsébet zsidó neve után „Eszter sátra” volt.
Az első világháború óriási terhet rótt mindenkire, mely közös terhet Kattler Bernát és felesége is próbálták enyhíteni az egyének szintjén. A Kattler házaspár röviddel a háború kitörése után felhívást intézett az egylet tagjai számára, hogy ahol a férjek katonai szolgálatra vonultak, számukra a családok nagyságához mérten pénzsegélyben részesülnek.28 Kattlerék jótékonysága azonban újfent nem állt meg a templomegylet határain, Kattler Bernát vezetésével – többek között dr. báró Hatvany Lajos (1880–1961) mecénás és Platschek Vilmos (1869–1944) posztónagykereskedő közreműködésével – meglapították az Önkéntes Élelmiszerosztó Társaságot, s Bárczy István (1866–1943) polgármesternél bejelentették, hogy amit korábban a Népsegítő Iroda útján tettek, hogy naponta több mint ezer családnak adnak húst és fűszereket, azt ezentúl társaság formájában teszik.29
A polgármester segítségével az élelmiszerosztó önkéntesei a Városháza Gerlóczy utcai oldalán, a
XIII-as bolthelyiségben teljesítették a felebaráti szeretet micváját, méghozzá naponta egyre nagyobb mértékben. Egy beszámoló szerint 1914 tél elején a rászorulók mintegy 40–50%-a zsidó volt.30 A nagyszabású segélyakció végül 1915 március végén – az abnormális élelmiszerárak miatt – kénytelen volt beszüntetni a munkáját, azonban ki kell emelni, hogy rövid, mintegy fél éves fennállása alatt 600 ezer élelmiszercsomagot osztottak ki,31 mely több mint 116 ezer család majdnem 350 ezer tagját segítette a háború kezdetén.32
A források pedig arról tanúskodnak, hogy az imaház tagjai az első világháború után is összefonódtak az ételadományozással, például 1922-ben, az őszi nagyünnepek alkalmával több százezer koronát snóderoltak össze, hogy a téli hónapokban ingyen kenyeret oszthassanak majd a környék rászorulóinak.33
Nevek az imaházi padokból
1935-ben, az Országos Tomché Jesivósz34 tizenöt éves évfordulójakor az orthodox rabbik felhívást tettek közzé, hogy egy nyár eleji szombaton minél többen adományozzanak a hazai jesivákat támogató nemes ügynek. A gyűjtés kapcsán a Zsidó Ujság felsorolta azokat a zsinagógákat és imaházakat, melyekben felajánlások történtek, egyúttal közölte az adományozók nevét is, mely majd’ száz év után értékes dokumentum arra vonatkozólag, hogy kik jártak egy-egy imaházba. Ez alkalomból, a Jósika utcai imaházból a következő neveket ismerhetjük meg: Hirschler Nándor, Heim János, Glück Ignác, Grünfeld Fülöp (ők 3–3 pengőt adományoztak), Dévai Márton, Gáspár Lajos, Garai Kálmán, Engel Henrik, Hermann Gyula, Hermann Emil, Szegő Lajos (2–2 pengővel), Fixler Miksa (1,50 pengővel), Altmann Sándor, Deutsch Ignác, Deckner József, Fisch Sámuel, Lindenfeld Salamon, Weisz Gyula, Meisels Manó (1–1 pengővel), Binéth Manó, Schück Mór, Sonnenschein N., Weisz Sándor, Vadász N. (50–50 fillérrel).35
A vészkorszak utáni újjászervezés
A Jósika utcai imaházat 1944-ben a nyilas csőcselék teljesen kifosztotta. A felszabadulás után egy árva pad sem maradt itt. A közösség tragikus módon megfogyatkozott, azonban a túlélők ájtatossága és áldozatkészsége mit sem változott. Puritán körülmények között, de annál bensőségesebb módon kezdték újból a mindennapi imádkozást. Reggel és este is összegyűltek, dicsérték az Örökkévalót és tanultak.36 A vészkorszak utáni években a haláláig Teller Mayer (1899–1965) volt az imaház elnöke,37 a rabbi pedig Singer Dezső volt.
1965 tavaszán, ros chodes niszán szombatján (április 3-án) Singer rabbi vezetésével a „zsúfolásig megtelt” imaházban ünnepelték a fennállásuk 60. évfordulóját.38 Ez a híradás egybevág azzal a feltevéssel, hogy az imaházat 1905-ben kezdték el használni, azonban rögtön kételkedésre ad okot az Új Élet egy következő évi híradása, mely szerint 1966 őszén, Lech-Löchá szombatján ünnepelték az imaház fennállásának 70. (sic!) évét, melyen megjelent a közösség három törzstagja, az akkor 92 éves Goldschmidt Sándor, a 87 éves Zauberer Jakab és Rubinstein Herman. A szervezés Helfer Tibor – Teller úr után megválasztott – elnök, Vadász László, Szabolcsi Zoltán, Lefkovits Bernát és Schwalbe Ernő érdeme volt. A tanítást pedig Back rabbi, az énekszólamokat Goldberger László adta elő.39
Vagyis egy évvel később a rabbiteendőket már nem Singer rabbi, hanem Back Mór (Reb Majse, 1906–1994/5755. kiszlév 9.) látta el, akiről, ahogy egy másik helyen írták: „nem mulasztja el, hogy szeretetvendégségek alkalmával drósét ne mondjon. Fejtegetéseit nagy figyelemmel hallgatják, mert nincs olyan tag közöttük, aki ne volna jártas a szentírások rengetegében és ne hallgatná szívesen és elmélyedten a bölcs szavakat.”40
A hit önzetlen őrei
Pontosan akárhány éves is legyen az imaház, a tagok nem felejtették el, hogy nem elég naponta szolgálni az Örökkévalót, de a környezetnek is méltónak kell lennie ehhez. Ezért aztán a túlélő tagság az anyagi erején felül áldozott az imaház rendbehozatalára, melyet a Budapesti Izraelita Hitközség Ortodox Tagozata is támogatott, pénzbeli segítségen túl új padokkal és egyéb felszerelési tárgyakkal. A korhadt fapadlót parkettára cserélték és gondoskodtak a megfelelő fűtésről is. Az imaház újraavatását 1969 nyarán, áv hónap 11-én, sábosz náchámukor tartották a kidus keretében. A jeles eseményen megjelent Weisz Márton orthodox főrabbi, illetve Majer Izrael brooklyni rabbi, a tagozat részéről üdvözlő beszédet mondott Muncsik Gyula és Groszberg Jenő. Az imaház rabbija, Reb Back méltatta az újjáépítésben nagy munkát végző Helfer Tibort, Schwalbe Ernőt, Weisz Gyulát és Polgár Gézát.41
A hatvanas években még több ifjú is itt ünnepelte bár micvóját, s a hetvenes években is számos örömteli esemény helyszíne volt az imaház, 1972-ben Back rabbi itt köszöntötte fel 80. születésnapja alkalmából Radó Ernő aranydiplomás tanítót,42 két évvel később a közösséghez tartozó Grünstein Tamás fiának bríszét tartották Back rabbi lakásán.43
Aztán a hetvenes évek második felétől a Jósika utcai imaház neve egyre gyakrabban a gyászrovatban szerepelt. 1978-ban 79 évesen elhunyt Rudas Ödön44 és a 67 éves Pintér Jenő,45 akiket rövid halálhírükben mint hűséges híveket, napi templomjárókat írtak le. Alig egy évvel később Pintér Jenő 80 éves felesége sírja mellett mondott Kádist Helfler úr,46 majd néhány hónap múlva az imaház egyik elöljáróját, Lefkovits Bernátot,47 fél évvel később pedig a 80 éves Weiner Kornélt kísérték utolsó útjára.48 Az elhunytakat egyaránt temették a Gránátos (ma: Csucsor) utcai orthodox temetőbe és a Kozma utcai központi izraelita temetőbe.
1980 tavaszán Back rabbi és felesége az Egyesült Államokba települt a leányukhoz. A közösség jelentős csökkenésére utal, hogy 1984 elején a tu bisváti ünnepséget Helfer Tibor vezetésével a Jósika utcai imaház tagjai a Bikur Cholim zsinagógai közösséggel együtt tartották a Dessewffy utcában.49 Ugyanez ismétlődött meg a következő évben,50 majd az egyik utolsó Jósika utcai imaházas hír 1993-ból így hangzik: „Weisz Gyula, a Jósika utcai ortodox imaház gondnoka és legrégebbi tagja elhunyt. A Gránátos utcai temetőben helyezték örök nyugalomra.”51
A nyolcvanas évek közepén Helfer úr és a Jósika utcai közösség maradékának többsége a Dessewffy utcai zsinagógához csatlakozott. Most pedig majd’ negyven évnyi szünet után új fejezet nyílik az Ohel Eszter stibelben.
1 Bacskai Sándor, „Minjen Budapesten”, Múlt és Jövő, 1993. 4. évf. 2. szám, 111. old.; 2 A Jósika utcai imaház földszinti udvarrészén elhelyezett tábla magyar nyelvű szövege, szögletes zárójelben a személyek héber nevének átírásával.; 3 „Halálozások”, Pesti Hirlap, 1899. 21. évf. 193. szám, 9. old.; 4 „Meghivó”, Magyar Hirlap, 1895. 5. évf. 195. szám, 14. old.; 5 „Meghivó”, Magyar Hirlap, 1896. 6. évf. 80. szám, 13. old.; 6 „Izraelita vallásos önképző és önsegélyző egylet”, Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1898. 10. évf. 342. old.; 7 „Izraelita vallásos önképző és önsegélyző egylet”, Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1903. 14. évf. 356. old.; 8„A Kossuth-ünnep – Koszoruk.”, Magyar Nemzet, 1902. 21. évf. 223. szám, 7. old.; 9 Egy másik híradás szerint a Kattler házaspár 1000 koronás alapítványt tett és 400 korona értékben adományozott zsinagógai kegyszereket. Lásd: „Egyesületek – Az Izraelita Vallásos Önképző Segélyző Egyesület”, Pesti Napló, 1904. 55. évf. 255. szám, 15. old.; 10 „Hirek – Jótékony alapitvány.”, Egyenlőség, 1904. 23. évf. 40. szám, 11. old.; 11 „Fővárosi ügyek – A magánépítési bizottságnak februárius 6-iki ülésén”, Építő Ipar, 1905. 29. évf. 7. szám, 58. old.; 12 „Izraelita vallásos önképző és önsegélyző egylet”, Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1907. 18. évf. 407. old.; 13 „Hirek – Ünnepi adakozás a József főherceg tüdőbetegek szanatóriuma részére.”, Egyenlőség, 1908. 27. évf. 41. szám, 12. old.; 14 „Hirek – Uj alapitványok.”, Egyenlőség, 1916. 35. évf. 45. szám, 10. old.; 15 „Kalap-raktárak.”, Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1890. 6. évf. 356. old.; 16 Az első emeleti toldalék építése 1893-ban merült fel először komolyabb szándékkal. Lásd: „Fővárosi ügyek – A fővárosi középitési bizottság…”, Épitő Ipar, 1893. 17. évf. 10. szám, 47. old.; 17 „A király a kiállításon”, Fővárosi Lapok, 1896. 33. évf. 135. szám, 5. old.; 18 „Kalapiparunk ügyében.”, Székely Hirlap, 1896. 1. évf. 93. szám, 3. old.; 19 „Klein Lázárné sz. Stern”, Pesti Hirlap, 1897. 19. évf. 183. szám, 12. old.; 20 „Hirek – Ezüstlakodalom.”, Nagykároly és Vidéke, 1905. 22. évf. 26. szám, 2. old.; 21 „Hirek – A báró Hirsch Mór betegsegélyező egylet”, Egyenlőség, 1891. 10. évf. 13. szám, 11. old.; 22 „Hirek – Uj pénzintézet a fővárosban.”, Nagykároly és Vidéke, 1905. 23. évf. 24. szám, 3. old.; 23 „A Magyarországi Nőikalap Gyárosok és Készítők Országos Szövetsége”, Budapesti Hirlap, 1913. 33. évf. 284. szám, 36. old.; 24 „Kattler Bernát”, Budapesti Távbeszélő-hálózatok betűrendes névsora, 1920. május, 262. old.; 25 „Krónika és Szemle – Kattler Bernát adománya.”, Mult és Jövő, 1928. 18. évf. 11. szám, 404. old.; 26 „Kattler Erzsébet jótékony egyesület”, Budapesti Közlöny, 1914. 48. évf. 116. szám, 3. old.; 27 Ahasver Golem, „Bes HaKneses Ohel Ester.”, Budapesti Hirlap, 1917. 37. évf. 112. szám, 8–9. old.; 28 „A háborus ország – A segitő-akció”, Pesti Napló, 1914. 65. évf. 196. szám, 3. old.; 29 „A társadalmi segitő-akció.”, Pesti Napló, 1914. 65. évf. 203. szám, 10. old.; 30 „Hirek – Az élelmiszerosztás.”, Egyenlőség, 1914. 33. évf. 52. szám, 14. old.; 31 „Az élelmiszerosztó megszünik.”, Pesti Hirlap, 1915. 37. évf. 87. szám, 8. old.; 32 „Az élelmiszerosztó féléve.”, Világ, 1915. 6. évf. 43. szám, 11. old.; 33 „Az inség leküzdése – Ingyen kenyér”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 39. szám, 4. old.; 34 Az Országos Tomché Jesivósz 1920-ban alakult meg Győrött, azzal a feltett szándékkal, hogy új jesivákat alapítson, a meglévőekben pedig menzát és internátust állítson fel, hogy megkönnyíthesse a Tórát tanuló bócher ifjúság életkörülményeit.; 35 „Tomché Jesivósz-Sabosz felajánlások Budapesten III.”, Zsidó Ujság, 1935. 11. évf. 25. szám, 8. old.; 36 Nádor Jenő, „A mi kis templomunk”, Új Élet, 1969. 24. évf. 17. szám, 12. old.; 37 „Halálozás – Teller Mayer”, Uj Élet, 1965. 21. évf. 6. szám, 6. old.; 38 „Hírek – A BIH ortodox tagozatának Jósika utca 4. szám alatti imaháza”, Uj Élet, 1965. 21. évf. 8. szám, 6. old.; 39 „Hírek – A Jósika utcai templom 70 éves.”, Uj Élet, 1966. 22. évf. 22. szám, 6. old.; 40 MINT A MI KIS TEMPLOMUNK; 41 „Hírek – Az újjáalakított Jósika utcai templom átadása.”, Új Élet, 1969. 24. évf. 16. szám, 6. old.; 42 „Hírek – Jubileum.”, Új Élet, 1972. 27. évf. 15. szám, 6. old.; 43 „Hírek – Brisz miló”, Új Élet, 1974. 29. évf. 4. szám, 6. old.; 44 „Halálozás – Rudas Ödön”, Új Élet, 1978. 33. évf. 3. szám, 6. old.; 45 „Halálozás – Pintér Jenő”, Új Élet, 1978. 33. évf. 22. szám, 6. old.; 46 „Halálozás – Pintér Jenőné”, Új Élet, 1979. 34. évf. 1. szám, 6. old.; 47 „Halálozás – Lefkovits Bernát”, Új Élet, 1979. 34. évf. 6. szám, 6. old.; 48 „Halálozás – Weiner Kornél”, Új Élet, 1979. 34. évf. 17. szám, 6. old.; 49 „Fák újéve ünnepségek – A Dessewffy utcai Bikur Cholim”, Új Élet, 1984. 39. évf. 4. szám, 6. old.; 50 „Fák újéve ünnepségei – A Dessewffy utcai imaházban”, Új Élet, 1985. 40. évf. 5. szám, 2. old.; 51 „Akik eltávoztak… – Weisz Gyula”, Új Élet, 1993. 48. évf. 7. szám, 6. old.
Megjelent: Egység Magazin 33. évfolyam 169. szám – 2023. augusztus 23.