A hosszú rövid út

Egy gyakran idézett és igen plasztikus talmudi történet (Éruvin 53b.) Jehósua ben Chánánjá rabbihoz kapcsolódik, aki egyszer, egy városba tartva, megkérdezett egy gyereket, hogy merre kell mennie. A gyerek azt válaszolta, hogy van egy hosszú-rövid út és egy rövid-hosszú út. Melyiket választja? Jehósua ben Chánánjá rabbi a rövid-hosszú utat vá­lasz­totta és a gyerek megmu­tat­ta, merre kell mennie. A rab­bi hamarosan a város hatá­rához ért, ám le kellett lassítania lépteit, mert kertek és gyümölcsösök állták útját, és nem talált oda, ahova indult. A rabbi visszafordult és számonkérte a fiút: hát nem azt mondtad, hogy ez a rövid út?! – kérdezte, mire a gyerek visszakérdezett: hát nem mondtam, hogy ez hosszú út is egyben? Ezzel szemben a hosszú-rövid úton, bár sokára láthatja meg a várost, amikor odaér végre, akkor rögtön az úti céljánál lesz.

Ez a történet köszön vissza a chábád haszidizmus megalapítójának, a lijádi Snéur Zál­mán rabbinak a könyvében is. A haszidizmus bibliájának tekintett Tánjá bevezetőjében ez szerepel: „[Ez a könyv] az alábbi versen alapul: „közel van hozzád az ige, szádban és szívedben, hogy megtedd azt” – hogy ezt megmagyarázza, Isten segítségével, hogy az valóban rendkívül közel van, a hosszú-rövid úton.”

A Chábád haszidizmus filozófiájában az elme és az értelem játssza a vezető szerepet. Ahhoz, hogy az ember szolgálni tudja az Örökkévalót és beteljesíteni a Tórában előírtakat, először el kell mélyednie a tanokban, meg kell értenie az Örökkévaló szentségét, elmélkednie kell a teremtés miértjéről és a létezés mélységeiről. Ezt a megértést kell aztán érzelmi megéléssé változtatnia. Az Örökkévaló úgy teremtette az embert, hogy az elméje uralkodjon a szíve felett – így mindazt, amit az elme a fenti meditációval magáévá tett, képes lesz az Örökkévaló iránti szeretetté, félelemmé és tiszteletté transzformálni.

Hogy ez így túl bonyolult? Ez bizony az élet hosszú-rövid útja, ami lehet fáradságos és kihívásokkal teli, ám biztosan célba visz minket – az Örökkévaló szent szolgálatához.

Ezen a héten ünnepeltük a haszidizmus újévét. Ezen a napon arra emlékezünk, amikor 1798-ban a Chábád mozgalom megalapítója, Sneur Zámán rabbi (1745–1812), más néven az Álter Rebbe kiszabadult a cári börtönből. A hászid felfogás szerint ez a nap nemcsak szeretett mesterük szabadulását jelképezi, hanem a hászid tanítások, a Tóra belső lényegének kiáradását is az egész világ felé.

Adjon az Örökkévaló mindannyiunknak erőt, hogy hosszú-rövid utunkat bejárva eljussunk a megértéséhez és a valódi, szívből jövő Istenszolgálathoz.