Másfél millió, a holokausztban meggyilkolt gyermek emlékére írnak tóratekercset, adja hírül az Arutz7. A kezdeményezés Esther Orenbachtól ered, akinek három testvére veszett oda a szörnyűségek közepette. A gyermekek a łódźi gettó kiürítése során haltak meg. Az asszony nekik, a többi, a łódźi gettóból 1942-ben elhurcolt és meggyilkolt húszezer gyermeknek és a holokauszt minden kiskorú áldozatának szeretne emléket állítani a tóratekerccsel.

Esther Orenbach tízévesen kezdett érdeklődni családja története iránt. Édesapja egyetlenegyszer beszélt neki a háború rettenetéről és arról, hogy hogyan gyilkolták meg első feleségét és szakították el tőle három gyermekét, akikről soha többé nem hallott. Sok évnek kellett eltelnie, míg az asszony, apja halálát követően, kutatni kezdett soha nem ismert testvérei után. Szorgalmas kutatómunkával sikerült kiderítenie, hogy apját, első feleségét és három kicsi gyermeküket 1942-ben zárták a łódźi gettóba. Ugyanebben az évben húszezer, tíz év alatti gyermeket szakítottak el a nácik a szüleiktől és szállították őket a chelmnói megsemmisítőtáborba. Esther féltestvérei: Jiszráel Élijáhu, Cirel és Szimcha Gitl az elsők között estek áldozatul a brutalitásnak – akkor haltak meg, amikor az őket szállító teherautóba halálos gázt engedtek be.

Az asszony ellátogatott a łódźi gettó területére és a chelmnói lágerbe is, arra a helyre, ahol soha nem ismert testvérei a halálukat lelték:

„Bezárult a kör. Ezen az átkozott földön gyilkolták meg a testvéreimet, akikről egész életemben álmodtam. Ez a tóratekercs, melyet az ő emlékükre és a holokausztban meggyilkolt másfél millió gyermek emlékére írnak, biztosítja, hogy örökké emlékezni fogunk rájuk és a történetükre”

– mondta. A tekercs első betűit annak a lágernek a területén írták, ahol a łódźi gettóból elhurcolt gyermekeket meggyilkolták.

„Testvéreim és a meggyilkolt gyermekek millióinak emlékére, akiknek nem volt semmiféle lehetőségük arra, hogy védekezzenek és nincs folytatásuk, emlékük, nincs senkijük, aki emlékezne rájuk. Éveken át álmodoztam egy [gyermekekkel] teli otthonról, a testvéreimmel való izgalmas játékról, a találkozásról a testvéreimmel, akikről mindig álmodtam, de soha nem voltak nekem. Az ő emlékükre és a holokausztban odaveszett gyermekek emlékére írjuk ezt a tóratekercset, ami örök időkre emlékeztetni fog rájuk.”

A tóratekercs megírását a Shem Olam nevű szervezet támogatja, bővebb információt ezen a linken találnak.

Fotó: Esther Orenbach