Vájérá

A vendég fontosabb Istennél!

És megjelent neki [Ábrahámnak] az Örökkévaló Mámré ligetében, amikor a sátor bejáratánál ült midőn a nap a legmelegebben sütött.(1Mózes 18:1.)

És megjelent neki az Örökkévaló…hogy meglátogassa a beteget [Ábrahámot]. Azt mondta Rabbi Chámá bár Chániná: “Ez a körülmetélkedése utáni harmadik nap volt, és jött a Szent, áldassék Neve, hogy hogyléte felöl érdeklődjön.”

…a sátor bejáratánál… Hogy nézze nincs-e vándor, akit behívhatna házába.

…midőn a nap a legmelegebben sütött. A Szent, áldassék Neve kivette a napot tartályából [hogy nagyon melegen süssön], hogy ne fárassza Ábrahámot vándorokkal, de mivel látta Isten, hogy szomorú, mert nincs akit megvendégelhetne, hozott hozzá angyalokat emberek formájában [lásd a következő mondatot].

Fölemelte szemét, és látta, hogy három férfi áll előtte. És látta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult. (1Mózes 18:2.)

…hogy három férfi… Egy, aki a jó hírt hozza Sárának [hogy egy év múlva fia születik]; egy, aki felforgatja Szodomát; és egy, aki gyógyítja Ábrahámot, mert egy angyal nem teljesíthet két küldetést. Figyeld meg, hogy az egész fejezetben többes számban vannak említve [az angyalok]: “ettek” (uo. 8.), “mondták neki” (uo. 9.), de a jó hír kapcsán így van írva: “És ő azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád…” (uo. 10.), hasonlóképpen Szodoma felforgatásánál ezt mondja [az angyal, aki felforgatja Szodomát]: “…mert nem tehetek semmit… hogy ne dúljam fel…” (uo. 19:22., 21.). Ráfáél pedig, aki Ábrahámot gyógyította, onnan ment [hogy teljesítse következő feladatát] megmenteni Lótot, ahogy írva van: “Miután kivezették őket a szabadba, így szólott: Menekülj életedért!” (uo. 17.), ez [az egyes szám] is azt mutatja, hogy csak egy [angyal] mentett.

…És látta őket… Miért van a “látta” szó kétszer írva? Az első kifejezés szó szerint a meglátásra vonatkozik, a második pedig a felfogásra. Vagyis megfigyelte, hogy állnak egy helyben, és megértette, hogy nem akarják őt fárasztani [hogy vendégül lássa őket] és ezért megelőzve őket eléjük futott.

És így szólt: Ura[i]m, ha ugyan kegyet találtam előtted, ne kerüld el, kérlek, szolgádat.(1Mózes 18:3.)

És így szólt: Ura[i]m, ha… [ne kerüld el… Azért egy emberhez szól, bár hárman vannak jelen, mert]hármójuk közül a legnagyobbat szólította meg. Ebben az összefüggésben az Ádonáj (Uram) szó egyszerű [nem szent] értelemben használatos. [Azonban az Ádonáj többes számban áll, mert] mindegyikőjükhöz szólt, de csak a legnagyobbnak mondta: “ne kerüld el…”, és ha ő nem kerüli el, akkor társai is mellé állnak. Egy másik magyarázat szerint: Az Ádonáj (Uram) szó szent értelemben [egyes számban] használatos. Azt mondta a Szentnek, áldassék Neve [aki akkor meglátogatta őt], hogy várja meg amíg kifut és bevezeti a vendégeket.

Hadd hozzanak egy kis vizet, mossátok meg lábaitokat és pihenjetek meg a fa alatt. (1Mózes 18:4.)

Hadd hozzanak… egy küldött által. A Szent, áldassék Neve szintén küldött által viszonozta ezt fiainak [a zsidóknak], ahogy írva van: “És felemelte Mózes a kezét és… ráütött a sziklára [és bőven ömlött ki a víz]” (4Mózes 20:11). [Vagyis Mózes volt Isten küldöttje, és az Örökkévaló nem személyesen adta a vizet, mint a mannát.]

…mossátok meg lábaitokat… Mivel úgy gondolta, hogy ők arabok, akik a lábuk porát istenítik, vigyázott rá, nehogy pogány istent hozzanak házába. Lót pedig, aki nem vigyázott erre, előbb említette a szállást, aztán a lábmosást, ahogy írva van: “…háljatok meg és mossátok meg lábaitokat” (1Mózes 19:2.).

Válogatta és fordította: Yaakov

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 4. szám – 2014. október 6.