A HETI SZAKASZ – RÖVIDEN
Korách, Jichár fia, Kehát unokája, az előkelő Levita pártot ütött Mózes ellen. Csatlakozott hozzá a rosszindulatú Dátán, Ávirám és a szomszédos Reubén törzséből mások is. Azzal vádolták Mózest, hogy kihozta őket a tejjel, mézzel folyó, bőségben dúskáló országból, és most csak hitegeti őket, csak ígérget, de nem ad számukra földet, nem viszi be őket Kánaán országába. Hívta őket Mózes, hogy szót értsenek, de nem engedelmeskedtek a hívó szónak. Mózes figyelmeztette őket: ha normális módon halnak meg a pártütők, az emberi kor végén, akkor nekik van igazuk. De ha különös lesz a végük, az az eddigi utat, a törvényt igazolja. A föld megnyílt, elnyelve a pártütőket, igazolva Mózest. A nép sajnos nem nyugodott meg, és tovább vádaskodtak, ezért tizenegyezer ember lelte halálát az Örökkévaló haragja által. Áron futott oda tüzes serpenyővel, melybe füstölőszert helyezett, és az élők és a holtak közé állt. Ekkor megállt a pusztulás. Hogy döntő bizonyítékot kapjanak, minden törzs egy vesszőre írta fejedelme nevét. Áron neve a Lévi törzs vesszőjére került, és a találkozás sátrában kivirult ez a vessző, és mandulát érlelt. Láthatta mindenki. A Kohénok és Leviták felelősségéről szól még a Szidrában az Írás.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 36. szám – 2014. augusztus 13.