A HALÁLBA INDULÓK UTOLSÓ IMÁJA
Álénu lösábéách láádon hákol

Előző számunkban már szóltunk röviden az Álénu imáról, amit naponta (legalább) háromszor mondunk el, a reggeli, délutáni és esti imák után. Annyit tudunk róla, hogy ősrégi ima, melyben a zsidó ember, nemcsak magával törődve, kifejezi reményét hogy az isteni kegy “megjavítja a világot” és ebben a javított világban nem lesz elnyomás, nem lesz üldözés, mert mindenki elismeri Isten uralmát.

Amikor Háj rabbi, a gáoni korszak utolsó képviselője (998-1038) a pumbaditai jesiva élén – megállapította, hogy az Álénu imát Jozsua, Mózes utóda szerezte, a honfoglaló háború során (Sááré Tsuvá, 43.), ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy a zsidók mások mint a kánaánita törzsek és a többi nép a földkerekség különböző részein, akik pogányok és élettelen fa és fémdarabok előtt hajlonganak. Menásse ben Jiszráél szerint a Kneszet Gdolá (Nagy Gyülekezet) tagjai szerezték az “Álénu” imát.

Hogy ez egy ős-ősrégi ima, az abból is kiderül, hogy szövegében szó sincs visszatérésről Cionba, illetve a Szentélyről, az utána való epekedésről, stb. Ha az ima kezdete a Szentély pusztulás utánra datálódna – kétségtelen, hogy benne foglaltatna könyörgés a megváltásért, a hazatérésért. (“Az én imám”, Dr. Nissan Mindel, New-York, Kehot Publication Society, 1972).

* * *

Az ősi ima a Ros Hásáná és Jom Kippuri imarendben is szerepel (a Muszáf imában) amikoris a közönség és a kántor térdreborulnak, amikor azt recitálják, hogy “mi…térdet hajtunk és leborulunk és hálát adunk…” Az Ámrám Gáon által kompilált első írott imakönyvben nem szerepel az Álénu és Maimonidesz sem említi mint mindennapi fohászt. Ennek ellenére annyira elterjedt, hogy még ha valaki az ima végén megy be a templomba – és ő már imádkozott aznap – akkor is elmondja a közösséggel. Egy ősi midrás szerint, az Álénu annyira szent és fennkölt, hogy állva kell mondani (Pirké döRabbi Eliezer).

Az ima szöveget több változatban mondják. Ezek között a legszembeötlőbb, hogy a legtöbb mai imakönyvben nem szerepel az a mondat, hogy “amazok hiábavalóságok előtt hajlonganak és olyan istenhez imádkoznak, aki nem tud segíteni”.

Ezt a mondatot a 15. század elején húzta ki a keresztény cenzúra, miután egy hitehagyott zsidó, Peszách, keresztény nevén Péter, “besúgta”, hogy ezzel a mondattal – ami pedig, mint láttuk, egy bibliai versre épül (Ézsaiás 45:20.) – a zsidók a keresztény “megváltóra” céloznak. Ezt azzal próbálta “bizonyítani”, hogy a “hiábavalóság” (“rik”) szó számértéke egyezik a “megváltó” nevének számértékével. Ez “logikusan” azonnali zsidóüldözésekhez vezetett; hiába cáfolták zsidó és nem-zsidó szaktekintélyek az inszinuáció képtelenségét; hiába bizonygatták hogy az inkriminált mondat a zsidó próféták konzekvens harcát tükrözi a pogány világ ellen. Az üldözések annyira elfajultak, – maga az ima mondását is megtiltották – hogy a végén maguk a zsidók hagyták ki a mondatot imakönyveikből. A magyar fordítású imakönyvekben sem szerepel a mondat (a Sáár Hásámájim cimű jom-kippuri imakönyv szerzője odáig megy, hogy ahhoz a mondathoz, hogy “nem vetett össze bennünket velük és sorsunk nem olyan mint az övéké” (a fordítás szövege itt eltér kissé a miénktől) lábjegyzetben mentegetőzik hogy “mindez nem a mai kultúrnemzetekre vonatkozik”…)

* * *

 A fenti okok miatt lett az Álénu a halálba induló, máglyára vetett zsidó mártírok halotti imája. Rabbi Joszéf Hákohén elbeszéli, Émek Hábáchá (A Siralom Völgye) című könyvében, hogy egy szemtanú, aki végignézte 1171-ben, a franciaországi Blois városában, a halálraítélt zsidók kivégzését, elmondja, hogy azok az Álénu-t énekelték, amikor az autodafé kigyulladt alattuk. Az orleansi r. Jáákobnak írott levelében tanúsítja a szemtanú, hogy “amikor kigyulladt a tűz, felharsant az ének és a jelenlevő nem-zsidók megrendülve hallották a halálbamenők énekét és azt mondták, nem tudjuk mit énekelnek a zsidók; máig nem hallottuk ezt a dallamot. Azután kitudódott, hogy az Álénu lösábéách volt az, amit a halálbamenők énekeltek és ezt hallották a nem-zsidók azon a szörnyű napon…”

Menásse ben Jiszráél könyvében “A zsidók védelmében”, elmondja, hogy valaki lefordította Szelim török szultánnak az Álénu szövegét. Az uralkodónak annyira tetszett az ima, hogy azt mondta “ebben minden benne van; nem is kell több ennél”. Egyébként a szefárd rítusú imakönyvekben végig benn maradt az inkriminált mondat és a moszlimok nem láttak magukra nézve sértést benne.

* * *

 Manapság a szabad világban – így Amerikában és Izraelben is – a legtöbb imakönyvben újra megtalálható a cenzúrázott mondat. Akárcsak a Talmudból kihagyott és az utóbbi évszázadban helyére tett részletek esetében – ma már nem lehet imáinkat önkényesen cenzúrázni.

Így vált az Álénu ima, a Smá Jiszráél mellett, az egyistenhívő zsidó hitvallásává. Ez a jelentősége ennek a szent imának, amely nem halványul el, annak ellenére hogy naponta háromszor elmondjuk.

Naftali Kraus

Álénu lösábéách

Lássuk az ima szövegét, hogy tudjuk, miről van szó:

“Kötelességünk hogy dicsérjük a Mindenség Urát; magasztaljuk a Teremtőt, aki nem tett bennünket hasonlókká a föld népeihez és más feladatot rótt reánk mint a földkerekség nemzetségeire; hogy nem vetett össze bennünket velük és sorsunk nem olyan mint az övéké. Mivelhogy amazok hiábavalóságok előtt hajlonganak és “olyan istenhez imádkoznak, aki nem tud segíteni” (Ézsaiás 45:20.) Mi azonban térdet hajtunk és leborulunk és hálát adunk a királyok királya, az Örökkévaló előtt, aki az égboltot kiterjesztette és a földet megalapozta; kinek dicsősége az égben honol és dicsfénye az elérhetetlen magasságban… Ő a mi Istenünk, senki más! Igazán királyunk Ő; nincs rajta kívül senki sem; ahogy Tórájában írva van: “Vedd tudomásul és szívleld meg: az Örökkévaló, az Isten fenn a mennyben és lenn a földön – nincs más!” (5Mózes 4:39.)

“Ennélfogva beléd vetjük reményünket Örökkévaló Istenünk, hogy mihamarabb látni fogjuk hatalmadat dicső megnyilvánulásában; ahogy eltakarítod a bálványokat a földről és az álistenek gyökeresen kiirtatnak. És jobbá teszed a világot az isteni uralmad alatt; mikoris minden élőlény Hozzád fog fohászkodni és a világ összes gonoszai megtérnek Hozzád. Akkor majd megtudja, belátja és elismeri a földkerekség minden lakója, hogy Előtted hajlik minden térd; rád esküszik minden nyelv (vö. Ézsaiás 45:23.) Színed előtt, Örökkévaló Istenünk, letérdelnek és leborulnak; neved dicsőségének tisztelettel adóznak. Mindannyian elfogadják és magukra vállalják uralmad terhét; hogy uralkodjál rajtuk mielőbb és örökkön örökké. Mivel tiéd a hatalom és mindvégig tekintélyben kormányzol, amint az Tórádban írva van: “Az Örökkévaló uralkodik örökkön örökké!” (2Mózes 15:18.) És az is írva van hogy “Az Örökkévaló lesz a király az egész földön. Azon a napon az Örökkévaló lesz az egyetlen Isten és a neve is Egyetlen!” (Zakariás 14:9.)

Megjelent: Egység Magazin 4. évfolyam 16. szám – 2014. július 28.