Rostában a gabona
A szidrá a Tan lényegét sűríti össze. A Tíz Parancsolat párjának is szokták nevezni, hiszen szó van ezen rendelkezésekről, kibővítve más igazságokkal, és erkölcsi szabályokkal. Keverednek ezen rendelkezések azért, mert a Tóra szerint az emberi élet megoszthatatlan egység, és nem vonható ki hatásköréből semmilyen mozzanat. Ámosz az egykori tehenész és fügekertész, „civilben” próféta, Jerebeám király kortársa, az élet szentségét és a jogot tartotta a legfontosabbnak. Ezt kéri számon a háftárá, és figyelmeztet (Ámosz 9:7-15.): az Örökkévaló, nemcsak Izraelt hozta ki Egyiptomból, hanem a filiszteusokat is felhozta a Kréta szigetéről, az azameusokat Kirből. Amire mi büszkék lehetünk, az a betartott Tóra. Ha ezt elmulasztjuk, szigorú lesz a büntetés, nem pusztul el Jákob háza, de mint ahogy rostába rázzák a gabonát, de úgy, hogy búzaszem nem hull a földre, a bűnösök megbűnhődnek, de a megtért nép megmenekül. Felépítheti Dávid király omladékát, feldúlt városokat és lakhatnak ott. Ültethetnek szőlőkertet, gyümölcsös kerteket és élvezhetik termésüket.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 31. szám – 2014. július 30.