A HÁFTÁRÁ RÖVIDEN

 

Behálotchá: A világosság lámpásai

Áron bánkódott, hogy nem vehetett részt sem ő, sem társai a szépséges lámpások ajándékozásában. Megvigasztalták, ő lesz, aki meggyújtja a mécseseket és utódai a hasmoneusok más alkalommal is felszentelik majd a szentélyt, meggyújtva a Menora mécseseit. Ezért Chánukákor is felolvassuk ezt a Háftárát (Zchárjá 2:14–4:7.). Kürosz megengedte, hogy a száműzöttek visszatérjenek hazájukba. Zchárjá próféta mindent elkövetett a fásultság leküzdésére a templom felépítése érdekében. Hogy az újjáéledés “Ne hadsereggel, hatalommal, hanem szellemmel történjen.” Az Örökkévaló szellemével. A próféta láttatni engedi Józsuét, az első főpapot a visszatérés után, aki szennyes ruhában állt az igaz Bíró előtt. A gonosz tanú, a Sátán vádolja, hogy bűnös ő is, a nép is, és nem méltók a templom újjáépítésére. De az Örökkévaló eltávolítja róla a szennyes ruhát, mint a bűn jelképét, és felöltöztetik díszruhába, fejére papi díszsüveget helyeznek, mert a főpap az égő zsarátnok, amely megmaradt a régi tűzből. És bíztatja Józsuét, ha az igaz úton jár, és teljesíti a megbízást, része lesz a másvilágban “az itt állók között”. És kőre vési az Örökkévaló e hét szót: “Eltörlöm ennek az országnak bűnét egy napon”. Meghívja minden ember a barátját, a szőlőtő és fügefa alá. És ég a tiszta aranylámpás a hét mécsessel, a két oldalon két olajfa, a Béke és Szellem jeleként, ahogy ezt Zchárjá látta.

D.G.

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 37. szám – 2014. július 30.