Az első nevezetes szombat, a Skálim haftárája (2Királyok 11:17-12:17.) nem feltétlenül kapcsolódik a heti szidrához, inkább a félpénzekről szóló máftirhoz. Mivel a heti szakaszban is a Templom, „a Hajlék” építéséről és felajánlásokról esik szó, a rokonítás mégis helyénvaló.
Forradalom tört ki Judeában Átáljá királynő ellen, aki „méltó” lánya volt Izebelnek – mindent elkövetett a Dávid ház kiírtására. A meggyilkolt király fiát, Joást sikerült elbújtatni. A felkelők Jojáda főpap segítségével a fiatal királyt ültették trónra „és Joás azt cselekedte, ami helyes volt Isten szemében” (Uo. 12:3.). Huszonhárom évig hiába várt a király , hogy a papok rendbe hozzák Isten házát, pótolják annak hiányosságait. Ezután már maga cselekedett: fogott egy ládát, az ajtajára nyílást vágott, és elhelyezte a ládát az oltár mellett. A ládában összegyűlt sok pénzt odaadták a feddhetetlen munkavezetőknek, akik kifizették a mesterembereket, és beszerezték az építőfát, terméskövet és mindazt, ami a ház helyreállításához kellett. Munkájuk volt bőven, mert Átálja fiai még az aranyszögeket is kihúzták a falból. Az első persely tartalmából telt az újjáépítésre, tatarozásra. Joás király negyven évig uralkodott.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 22. szám – 2014. július 28.