A megmaradt fatörzs
Jesájá próféta látomása (Jesájá 6:1-13; 7:1-6; 9:5-6) pontosan illik a szidrá fő mondanivalójához. A szidrá a tízparancsolatot ismerteti, amely a későbbi törvénykezés alapja. Az első parancsolat: „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened”.
A haftárában Jesájá látni véli az Örökkévalót, amint az egy magas és fönséges trónon ül. „Szent, szent, szent – kiáltotta – az egész föld tele van fönségével…” A szináji kinyilatkoztatás a polgári időszámítás előtt 1230-ban volt, Jesájá felavatása 740-ben, tehát körülbelül 500 évvel később, ami történelmi távlat. Annak következményeit láthatjuk, amikor nem a tízparancsolat szellemében él Izrael. „Hallani fogjátok, de nem fogjátok megérteni, látni fogjátok, de nem lesz bennetek tudássá” (uo. 6:9). Jesája feladata lett, hogy a „bájos szívű” nép fülét hallóvá, szemét látóvá tegye, mert különben nagy lehet a pusztulás. A pusztulás be is következik, tíz törzset száműznek, és csak a Jehudá és Benjámin törzsét egyesítő mini királyság marad meg – ez lesz a Tóra művelésének örököse, ezáltal a zsidóság fennmaradásának záloga.
A Judeai királyság az Északi Birodalom bukása után még 134 évig állt fenn. A megmaradt fatörzs nem pusztulhat el. Időnként ágait nyírják, de a mélygyökerű fatörzs megmarad.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 17. szám – 2014. július 28.