Jáákov Abuchacera rabbi hilulája, vagyis halálozási évfordulója alkalmából az Ábir Jáákovként is ismert marokkói rabbit mutatjuk be olvasóinknak.
Az Ábir Jáákov egy marokkói település, Tafilalet szüöltte volt. 1806 ádár hónapjában, éppen azon a napon jött a világra, amikor Cháim Joszef Dávid Azuláj rabbi, vagyis a Chida néven ismert bölcs meghalt. „S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, ahol fölkél. ” – mondták róla később, a Kohelet (Prédikátor) könyvét (1:5) idézve. Az ő unokája volt a Baba Szali, akinek Netivotban található sírja az egyik leginkább látogatott izraeli zarándokhely. A család ősei is mind nagy kabalisták és csodatevők voltak. Az Ábir Jáákov Smuel Elbáz rabbi egyenes ági leszármazottja volt. Utóbbi a cfáti kabalista, Cháim Vital tanítványa volt, és azzal érdemelte ki az Abuchacera nevet, hogy amikor nem engedték felszállni egy hajóra, egyszerűen a vízre dobta a szőnyegét, és azon utazott el addig a helyszínig, ahova menni akart, hogy teljesítsen egy micvát.
Az Ábir Jáákov csodatévő hírében állt, sokfelől jöttek hozzá áldásért, segítségért. Gyermektelen pároknak gyerekei születtek és a betegek meggyógyultak az áldásai nyomán. Napjai szigorú rendben teltek, elsősorban tóratanulással. 12 könyvet írt. Keveset evett, keveset aludt és minden pénzét szétosztotta a szegények között. Keveset is beszélt, szekuláris dolgokról nem ejtett szót. 1880-ban családjával Erec Jiszráel felé indult, ám amikor útjuk a Nílus deltáján vezetett keresztül, váratlanul megbetegedett, és hamarosan – tévét hónap 20-án – meg is halt. Halála előtt néhány nappal álmot látott, melyben kinyilatkoztatták neki, hogy a következő szombatot követően meg fog halni. Így is történt. Ott temették el, az egyiptomi Damanhurban, és sírja azóta is gyakran látogatott zarándokhely, bár az utóbbi években ez komoly nehézségekbe ütközik, vagy egyenesen lehetetlen.
Az Ábir Jáákov apja, Mászud rabbi bíró volt, elsősorban házassági és válási ügyekkel foglalkozott. Egyszer egy pár érkezett hozzá azzal, hogy szeretnének elválni, és ő meg is írta a szükséges dokumentumot. Aznap éjjel ő is és felesége is álmot látott. Az álomban Mászud rabbi apja, Ávráhám rabbi jelent meg mindkettejüknek, és azt mondta, hogy az asszonynak, aki ott járt délután a válás ügyében, a jövőben olyan gyermeke születik majd, aki az egész világot bevilágítja a Tóra fényével. Ávráhám rabbi azt mondta Mászud rabbinak és a feleségének is, hogy a férfi három hónappal később vegye feleségül az elvált asszonyt. (A keleti közösségekben megengedett a többnejűség, melyet az askenáz közösségekben több mint ezer éve megtiltottak bölcseink.) Ávráhám rabbi azt is megígérte, hogy az esküvő előtt még egyszer megjelenik majd, hogy pontos utasításokat adjon a frigyre vonatkozólag. Később harmadszorra is megjelent, és ígéretet tett arra, hogy hatalmas tóratudós válik a hamarosan megszülető gyermekből. Amikor megszületett, a család otthonát ragyogó fény töltötte be. Mászud rabbi ismét álmot látott, melyben nagybátyja, Jáákov rabbi kérte arra, hogy az ő nevét adják a gyermeknek.
Az Ábir Jáákov szellemi nagysága már gyerekkorában megmutatkozott. Már fiatalon minden percét a tanulásnak szentelte, és öt évesen kívülről tudta az egész Tórát, valamint számos talmudi szakaszt is. Apjának tanulási módszerét alkalmazva mélyült el a Tórában és a talmudi szövegekben, és hamarosan a legnagyobb tudósok között tartották számon a zsidó jog, erkölcs, szövegtan és misztika minden területén.
Azt mesélik, hogy tíz éves volt, amikor súlyos éhínség volt Marokkóban, és addig kérlelte anyját, amíg megengedte neki, hogy elmenjen a piacra élelmet keresni. Útban a piac felé egy embert látott szamárháton közeledni. Az állat oldalán gabonával megrakott zsákok lógtak, és amikor találkoztak, felajánlotta, hogy eladja neki a málhát. Együtt mentek vissza szülei házába, hogy tető alá hozzák az üzletet. A gyermek elment megkeresni anyját, az idegent a szamarával és a búzával az udvarban hagyta. Mire visszatértek, a férfi eltűnt, és akárhogy keresték a következő napokban, sehogy sem akadtak a nyomára. Megértették, hogy nem más segített rajtuk, mint Élijáhu (Illés) próféta. A búza heteken át kitartott a család számára.
Csodatételeire példa az alábbi történet: Paranda városában élt egyszer mindig szomorú és mindig dühös asszony a 16 éves fiával, aki gyermekbénulás miatt egyáltalán nem tudott járni. Az asszony annyira megkeseredett, hogy azért imádkozott, hogy saját gyermeke távozzon el az élők sorából. Egy napon Jáákov rabbi ebben a városban járt, a zsidók pedig összegyűltek körülötte, dallal és tánccal köszöntötték a nagy embert. A helyi uralkodónak azonban nem tetszett ez a magatartás, irigykedett a rabbira, amiért ilyen tiszteletben részesítették, és hatalmas mértékű adót vetett ki „lázadó” zsidó alattvalóira. Egy rövid pihenő után az Ábir Jáákovhoz járultak mindazok, akik áldást, vagy tanácsot szerettek volna kapni tőle. Közöttük volt a megkeseredett asszony is, aki arra kérte a rabbit, hogy imádkozzon fia haláláért. Ő azonban azt üzente az asszonynak, hogy a fiú teljes gyógyulásáért fog imádkozni, mosdassák meg, öltöztessék tiszta ruhába, és úgy vigyék el hozzá. Másnap meg is jelent az anya a fiával, és a rabbi azt mondta, hogy tegyék a fiút egy napfényes helyre a tolókocsijával, majd felszólította, hogy álljon fel, és menjen oda hozzá. A fiú nagy nehezen teljesítette ezt, és a rabbi ekkor visszaküldte a kocsijához. Ezt még háromszor megismételte, és ezután közölte, hogy a fiú egészséges, és elmehet, többé nincs szüksége tolószékre. A közösség felpezsdült a hír hallatán, hiszen nyílt csoda történt! Az asszony, aki ékszerekkel kereskedett, és munkája következtében a helyi uralkodóval is kapcsolatban állt, elmesélte a történetet az uralkodónak, miután bemutatta neki a fiát mint segédjét. Az uralkodó tudta, milyen szomorú volt mindig is az asszony, és most, amikor örömtől csillogó arcát látta, megértette, hogy csoda történt vele, és azt is megtudta, hogy éppen az a rabbi tette ezt a csodát, aki miatt adót vetett ki zsidó alattvalóira. Ezt azonnal eltörölte, és rengeteg vendéget hívott a palotájába, hogy minél több embernek elmesélhesse a csodát, ami történt: a fiún a legjobb orvosok sem tudtak segíteni, és íme, ez a rabbi néhány szavával meggyógyította őt! Ráv Jáákov azonban végtelenül szerény ember volt. Felállt, és elmondta, hogy nem ő gyógyította meg a fiút, hanem az Örökkévaló Isten az, aki a csodát tette. Elmagyarázta, hogy ő csupán eszköz a Mindenható kezében arra, hogy csodáit rajta keresztül hajtsa végre. Isten megválaszolja azoknak az imáit, akik Tórát tanulnak és teljesítik az Ő parancsolatait.
Emléke legyen áldott!
zsido.com