A zsidóságban az emberi élet mindenek fölött áll. Az emberi élet szent, mert az Örökkévalótól származik, csakis ő adhat és ő vehet el életet. Egy élet megmentése érdekében szinte bármelyik parancsolatot meg lehet, sőt meg is kell szegni. Ez alól csupán a bálványimádás, a tiltott szexuális kapcsolatok és a gyilkosság jelent kivételt. Ezekben az esetekben az ember köteles inkább feláldozni a saját életét, mint hogy az említett bűnöket elkövesse.
A veszélyben lévő élet megmentését héber kifejezéssel pikuách nefesnek nevezik. A kötelezettség nemcsak a közvetlen életveszélyre vonatkozik, hanem olyan helyzetre is, amely ugyan az adott időpillanatban nem veszélyezteti közvetlenül az illető életét, ám a körülmények bármikor rosszabbra fordulhatnak. Ilyen esetekben is kötelességünk akár más törvények, például a szombati tilalmak megszegése árán is közbeavatkozni és mindent megtenni a veszélyben levő ember megmentéséért.
Ez történt a múlt szombaton Odesszában, amikor az ukrajnai város izraeli születésű főrabbija, Slomó Bakst rabbi úgy döntött, hogy még szombaton útnak kell indulniuk az odesszai árvaházban élő 250 gyermekkel – a VINnews.
Az árvaház közelében csütörtök éjjel kezdődtek meg a bombázások:
„Arról értesítettek, hogy három borzalmas robbanás volt az árvaház közelében. A lányok rettegtek, ültek és sírtak.” – mondta a rabbi.
Másnap reggel az izraeli külügyminisztériummal, valamint a miniszterelnöki hivatallal való egyeztetés után nyolc buszon indult útnak az árvaház minden lakója és személyzete. Csupán néhány órával később találat érte a zsidó közösségnek azt a negyedét, amelyet éppen elhagytak. „Hatalmas csoda történt” – jelentette ki a rabbi.
A gyerekek között kisebbek és nagyobbak is voltak. A kicsiket hosszú órákon át kellett ölben tartani, hogy fenn tudják tartani a nyugalmat. A buszok lassan haladtak, és már beköszöntött a szombat, amikor még mindig úton voltak. Vallásos zsidók nem utaznak szombaton, ez is a szombati munkatilalom alá esik. A rabbi azonban úgy döntött, hogy ebben az esetben az életmentés előbbre való és ezt el is magyarázta a felügyeletére bízott gyerekeknek:
„Azt mondtam nekik, hogy azért vagyunk itt ezen a világon, hogy teljesítsük Isten akaratát. Ezen a szombaton az az akarata, hogy elmeneküljünk és megmentsük az életünket.”
A rabbi azt a szabályt is betartotta, hogy ha már szombatot kell szegni, akkor az a lehető legkisebb mértékű legyen. Így hát folytatták az utazást, viszont szombatra minden buszon csupán egyetlen mobiltelefont hagytak bekapcsolva, veszély esetére. Péntek este valahol megálltak a sötétben, hogy kidust mondjanak, így átélhettek valamit a szombat szentségéből, de ezt követően folytatták a kimerítő utat.