A zsidó naptár negyedik, ros hásánától számított tizedik hónapja támuz, a nyár első hónapja. Mivel a megelőző sziván, illetve a következő áv hónap mindig 30 napos, ezért támuz 29 napos, és két újholdja (ros chodes) van, sziván 30. és támuz első napja. A nagy középkori tóramagyarázó, Rási szerint a hónap neve forróságot jelent, ami megfelelő név az év legforróbb időszaka számára.
Ugyanakkor Jechezkél (Ezékiel) próféta könyvéből azt is tudjuk, hogy egy bálványt is Támuznak hívtak, melyet, mint Rási magyarázta, belülről lehetett melegíteni, így a puha ólomból készült szeme a meleg hatására megolvadt, és úgy tűnt, mintha sírna, és áldozatért könyörögne:
És szólt hozzám: Még újra fogsz látni nagy utálatosságokat, melyeket ők cselekszenek. És bevitt engem az Örökkévaló háza kapujának bejáratához, mely észak felé volt, és íme ott ülnek az asszonyok, siratva a Tamuzt. (Jechezkél 8:13-14)
Támuz hónap azonban nemcsak egy bálványhoz, hanem Észávhoz (Ézsau) is kapcsolódik. A kabala leghíresebb könyve, a Zohár azt mondja, hogy az első három tórai hónap (niszán, ijár, sziván) megfeleltethető a három ősapának, míg a negyedik és az ötödik (támuz és áv) a harmadik ősapa gonosz ikertestvéréhez kapcsolódik. Ezért van az, hogy a rómaiak, akik a hagyomány szerint Ézsau leszármazottai, éppen ezekben a hónapokban voltak képesek megsemmisítő csapást mérni a városra.
Ne gondoljuk azonban, hogy ez a hónap szomorú. Zechárjá (Zakariás) könyvében (8:19) a következőket olvassuk:
Így szól az Örökkévaló, a seregek Ura: A negyedik hónak böjtje, meg az ötödiknek böjtje, meg a hetediknek böjtje, meg a tizediknek böjtje Jehúda házának lesznek vígsággá és örömmé és jó ünnepnapokká…
A negyedik hónap támuz, és e hónap szomorú tartalmú böjtnapja is az öröm napjává változik majd, amikor elérkezik a Messiás.
A hónap harmadik napja, héberül gimel támuz az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994) halálozásának évfordulója. A lubavicsi hászidok ezt a napot többek között a szokásosnál is több tóratanulással és adakozással teszik jelentőségteljessé, és számosan látogatnak el az ohelhez, a Rebbe New Yorkban található nyughelyéhez.
Támuz hónap 12. és 13. napja örömünnep a Chábád-közösség számára. Ezen a napon (éppen a saját születésnapján) szabadult ki 1927-ben az előző, hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi (1880-1950) a szovjet börtönből, miután „ellenforradalmi tevékenységéért” nem sokkal korábban a szovjet hatóságok őrizetbe vették és egy leningrádi börtönbe vetették. A bíróság, a tóratanítás és zsidó iskolák fenntartása miatt, halálos ítéletet szabott ki rá, ám ezt végül hároméves száműzetésre módosították. Július 12-én (támuz 12-én) kellett jelentkeznie a kijelölt rendőrállomáson, és ekkor kapta a hírt, hogy végül minden büntetését elengedték. Bürokratikus akadályok miatt végül egy nappal később, 13-án szabadulhatott, ezért a hászidok mindkét napot ünnepként tartják számon, és vidám összejövetelekkel, dalokkal emlékeznek meg róla. Ez a „megváltás ünnepe” (chág hágeulá). A nyikolájevi sochet (kóser metsző), ráv Áháron Charitonov örömteli dallamot is szerzett a nap tiszteletére.
A gyászos három hetet bevezető támuz 17-i böjt a kisebb böjtnapok közé tartozik. Több szomorú eseményre is emlékezünk ezen a napon, melyek közül a legismertebb, hogy a polgári időszámítás szerinti 69-ben ezen a napon törték át a rómaiak Jeruzsálem falait, és végül ez az esemény vezetett a város teljes pusztulásához. E napon tartózkodunk az evéstől és az ivástól, és támuz 17-től fogva három héten át bizonyos, a gyászidőszakot jellemző szabályok érvényesek. Gyászunk mindaddig létezik, amíg csak el nem érkezik a megváltás, és fel nem épül úja a Szentély, ahogy bölcseink mondják: amelyik nemzedékben nem épül újjá a Szentély, az olyan, mintha abban a nemzedékben rombolták volna le a Szentélyt. Teljes hittel hiszünk abban, hogy ez mihamarabb, még napjainkban elkövetkezik. A böjtnap egyben lehetőséget is nyújt nekünk arra, hogy helyrehozzuk a pusztulás eredőjét, és megteremtsük a lehetőséget arra, hogy véget érjen a hosszúra nyúlt száműzetés, és újjáépülhessen a Szentély.